KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy az ellenzéki felszólalások többségét - nem valamennyit, de a többségét - nem a tárgyszerûség jellemezte. Nem az a baj, hogy más véleményt képviselnek, mint a kormány - ez természetes. Hanem az a baj, hogy nem a kormány álláspontjáról mondtak véleményt az esetek nagy részében, hanem saját feltételezéseikrõl, amit õk a kormány álláspontjaként gondolnak.
De Pokorni Zoltán frakcióvezetõ úr azt mondta, hogy bizalmatlanok a kormánnyal. A bizalmatlanságot õ jogosnak ítéli, de én ugyanezt mondhatom fordítva is: a kormánynak is van oka arra, hogy bizalmatlan legyen egyes ellenzéki politikusokkal, egyes ellenzéki pártokkal szemben, de a bizalmatlanság alapján nagyon nehéz azt a kívánatos konszenzust létrehozni, amirõl õk többen is beszéltek.
Meg kell jegyeznem, mert a vitában ez idõnként érzékelhetõ volt, hogy persze aligha lehet elvárni tárgyilagos reagálást attól, aki nincs jelen egy expozé elmondásakor, hiszen az nem tud arra reagálni. De sajnos azt kell mondanom, még az sem garancia a tárgyilagos válaszra, ha valaki itt van az expozé elmondásakor. Pokorni frakcióvezetõ úr a következõt mondja a nyitó felszólalásában: "Külügyminiszter úr a rendszerváltás bûneként fogalmazta meg azt, hogy ez a vita politikai üggyé vált. A rendszerváltó politikai erõk szemére hányta azt, hogy ezt a kérdést fel merték vetni." Majd azt mondja: "Ne vonja kétségbe senki, még a Magyar Köztársaság külügyminisztere sem, hogy a magyar polgároknak joguk van egy ilyen kérdésben véleményt formálni, joguk van megszólalni, és ezzel nem bûnt követnek el". Mit mondtam ezzel szemben én az expozéban? - és ezen a részén már Pokorni úr itt volt. Azt mondtam: "A viták tartalmára és hevességére máig meghatározó befolyást gyakorol az a tény, hogy az építkezéssel kapcsolatos környezetvédelmi aggályok felerõsödése idõben egybeesett a rendszerváltozás kibontakozásával. Bõs ügye ily módon összekapcsolódott a rendszerváltozással, a szakmai kérdések indokolatlan politikai dimenziót kaptak, és az építkezés meghiúsítása a rendszerváltozás szimbólumává vált".
Vagyis semmit sem minõsítettem bûnnek, nem vádoltam senkit bûnnel, és nem vontam kétségbe az állampolgárok jogát a véleménynyilvánításra. (Nemcsók János tapsol.)
Szeretnék röviden szólni a tárgyalásokról, hangsúlyozva, hogy a kormány törekvése ezeken a tárgyalásokon - amelynek immáron tíz fordulóján vagyunk túl - elõmozdítani egy olyan majdani államközi szerzõdés létrehozását, amely megszünteti Magyarország jelenlegi kiszolgáltatott helyzetét, amibe a szerzõdés egyoldalú felbontása, illetve a Duna egyoldalú elterelése hozta; visszaszerezni a Duna feletti ellenõrzés, rendelkezés 50 százalékát; a közös tulajdonlás és a közös üzemeltetés révén biztosítani a haszon 50 százalékát; biztosítani a Szigetköz ökológiai igényeknek megfelelõ vízellátását; biztosítani a hajózást; és biztosítani a nullszaldós megoldást a kártérítésre. Talán ezek a legfontosabb célok, amelyeket a kormány a tárgyalásokkal szeretne elérni egy majdani államközi szerzõdés keretében.
Ez, tisztelt Ház, csak egy csomag keretében képzelhetõ el. Ennek a csomagnak az alapja Hága, a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése. Ebbõl kiindulva kell összeegyeztetni a két fél érdekeit, megtalálni és megkötni a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokat. És nincs lehetõség, bármennyire szeretnénk is, a magyar igények egyoldalú érvényesítésére! Olyan igények egyoldalú érvényesítésére nincs lehetõség, amelyekrõl a hágai ítélet, a hágai döntés nem rendelkezik: ilyen például a harmadik ország szakértõinek bevonása, ami elhangzott a vitában. A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete ezt csak ajánlásként említi, és sajnos nem teszi kötelezõvé a felek számára. Így Magyarország ezt hiába veti fel húsz alkalommal és hiába szorgalmazza, amíg ezt Szlovákia nem fogadja el, addig a harmadik ország szakértõi ebbe a tárgyalásba sajnos nem kapcsolódhatnak be.
Nem követhetjük azt a korábbi logikát, hogy mi mindent ki tudunk kényszeríteni a tárgyalópartnereinkbõl, mert nem tudunk mindent kikényszeríteni, és nem követhetjük azt a logikát sem, mert ez illuzórikusnak bizonyult, hogy a nemzetközi közösség úgyis minket támogat a szomszédainkkal szemben, adott esetben a Hágai Nemzetközi Bíróság úgyis nekünk fog igazat adni. Ezt az élet nem igazolta.
Azt kell mondjam, hogy a korábbi kormánypártok jó néhány politikusa - megint nem mindenki, de jó néhány politikusa - nem tanult az elmúlt évek keserû tapasztalataiból, és sajnos követik õket ezen az úton a Fidesz vezetõi is.
(14.10)
A megállapodásokról - és sajnálom, hogy Szabó János képviselõ úr nincs itt (Dr. Szabó János belép az ülésterembe és elfoglalja a helyét.), mert õ vetette föl most legutóbb megint ezt a kérdést (Közbeszólások: Már itt van.), de többször is fölvetették. Tehát a megállapodásokról: szeretném mindenekelõtt leszögezni, hogy a kormány semmiféle papírt - azt hiszem, ez most elég laza formula, tehát nem is megállapodásról beszélek, semmiféle papírt - nem hajlandó aláírni, ami ellentétes Magyarország érdekeivel. (Rockenbauer Zoltán: Ez nagyon gumifogalom.)
A második pont: azt a keretmegállapodást is - amirõl itt beszélünk, amit nevezhetünk megállapodásnak a megállapodásról -, csak olyan feltétellel hajlandó a kormány aláírni, ha az megfelel Magyarország érdekeinek, mert ha ezt nem tekintené feltételnek, már rég megköthette volna, és akkor Nemcsók János nem szenvedett volna végig tíz kemény tárgyalási fordulót. Ezt az elsõ fordulón meg lehetett volna csinálni. Ha valóban egybeesne a szlovák és magyar kormány álláspontja ebben - ahogy ez Pokorni frakcióvezetõ úrtól elhangzott -, akkor nem tartana ilyen hosszú ideig a tárgyalás.
A harmadik dolog, amit szeretnék leszögezni, hogy ez a bizonyos keretmegállapodás egy, az 1977-es államközi szerzõdés helyébe lépõ új államközi szerzõdés alapját képezné, ha meg tudjuk kötni - és ezt feltételes módban mondom, mert erre természetesen nincs garancia. És ezt az államközi szerzõdést - pontosan úgy, ahogy Szabó János képviselõ úr igényli és mondja, és ahogy ezt az alkotmány elõírja - természetesen a parlament fogja jóváhagyni. Amennyiben ez nem történne meg, amennyiben a parlament, a majdani parlament ezt nem hagyná jóvá, ezzel nem jön létre az államközi szerzõdés, és akkor hatályát, érvényét veszti az a keretmegállapodás, elõzetes megállapodás vagy bármi, aminek egyetlen funkciója, hogy arra épüljön a majdani államközi szerzõdés.
Egyetértek Pokorni Zoltán frakcióvezetõ úr utolsó megnyilatkozásával, amikor azt mondta, hogy nem volt haszontalan. Én is úgy gondolom, hogy nem volt haszontalan ez a vitanap, hiszen ez valóban a kérdést sok oldalról járta körül, és itt azért több kérdésben is kirajzolódtak a közös álláspontok vagy a közös álláspont kialakításának lehetõsége.
A második dolog, amiért én is hasznosnak tartom, mert ha egyes, elõítéletekkel megvert és az egész ügyet választási kampánykérdésként kezelõ ellenzéki politikusok számára nem is, de a közvélemény számára talán mégiscsak sikerült megvilágítani a kormány tényleges, valós szándékait, a valós - és nem az ellenzék által feltételezett szándékait.
Úgy gondolom, tisztelt Ház, érdemes a végén még egyszer megerõsíteni, hogy a kormány kész a konszenzus kialakítására, ezt nagy elõnynek, nagy erõnek tekintenénk. Konszenzust kialakítani a "nem, nem, soha" álláspont híveivel - azokkal, akik az elmúlt négy év során minden, szomszédainkkal kötendõ fontos megállapodást elutasítottak - nem lehet elképzelni, és én nem tudok elképzelni. De el tudok képzelni konszenzust olyan javaslatok mentén, mint amilyen a Néppárt javaslatcsomagja, amit Barsiné Pataky Etelka képviselõ asszony ismertetett és amit Raskó György képviselõ úr is megerõsített, visszaidézett el tudok képzelni konszenzust egy olyan javaslatcsomag, olyan álláspont mellett vagy mentén, amelyet Szentkuti képviselõ úr ismertetett a Szigetköz-bizottság nevében.
A kormány ezen az alapon kész a konszenzusra, kész ennek kialakításához hozzájárulni ebben a valóban sorsdöntõ fontosságú kérdésben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)