DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, szórakoztató perceket élünk át itt a parlamentben, mert most már hovatovább tényleg nem is tudjuk, hogy mirõl kell tárgyalni. (Zaj, moraj. - Dr. Szabó Zoltán: Eddig sem tudtátok!) Kötünk vagy nem kötünk, köt a kormány vagy nem köt, mi az, amit kötött, jegyzõkönyvet vett fel, elõzetes keretmegállapodás-tervezet született, netán csak keretmegállapodás-tervezet? Miként értékeljük ezek után a miniszterelnök úr nemrégen tett kijelentését, miszerint mindenképpen megállapodni óhajt? Milyen súlya van ennek a miniszterelnöki kijelentésnek? Ez kötelezettséget ró a kormányra, nem ró kötelezettséget?
Úgy hiszem, hogy ami e körül kialakult, az nagymértékben hasonlít azokhoz a kormányzati lépésekhez, döntésekhez, bejelentésekhez és más egyéb kormánymegnyilatkozásokhoz (Vancsik Zoltán: Savanyú a szõlõ!), amelyeket joggal minõsíthetünk úgy, hogy talán mind a közjogi beágyazottság tekintetében, mind egyéb ismeretek tekintetében vannak még gyengeségek.
Szeretnék utalni arra a meghatalmazásra, amellyel elindult a Nemcsók-féle bizottság. (Vancsik Zoltán: Államtitkár úr!) Ez egy nagyon érdekes... Államtitkár-féle bizottság - köszönöm. Ez egy nagyon érdekes kormányhatározat. Szeretném feleleveníteni azt, ami már korábban is elhangzott: ilyen kérdésben egy kormány nem ilyen felhatalmazást szokott adni. Csodálkozom, hogy ezt annak idején a kormánytagok egységesen megadták. Mirõl szól ez a kormányhatározat?
Tisztelt Ház! Ez arról szól, hogy egy államtitkárt kinevezünk, öt minisztériumból személyeket koncentrálunk, megadjuk nekik a mûködés feltételeit, és azt mondja, hogy a kormány-állásfoglalást igénylõ ügyekben pedig forduljon a kormányhoz. Egy olyan ügyben - ha nem is 1977-et mondok, hanem 1988-at -, amelynél több jelenlegi kormánytag részvételével ez a parlament a sürgetés, a sürgõsség ügyében hozott döntést, ami az erõmûvet illeti; jelenlegi kormánytag írta alá azt a nemzetközi megállapodást, amely a munkák sürgetésérõl szól; aztán hat hónap múlva ugyanezen kormány ugyanezen tagjaival leállította az építkezést - és azóta is folyik a vita. Nagyon sok mindent tudunk, ennek ellenére ebben a meghatalmazásban egyetlen olyan mondat nincs, amely ennek a bizottságnak a mûködési körét behatárolta volna!
Mi történt tulajdonképpen Pozsonyban? (Vancsik Zoltán: Jó lenne tudni?) Azt mondja Kovács külügyminiszter úr - sajnálom a goromba betétet az elsõ felszólalásában -, hogy nemzetközi szerzõdés nincs napirenden. Mi van akkor napirenden? Ott a pozsonyi napirenden mi történt? Nem egy ilyen szerzõdés elõkészítése? Vajon akkor nem kellett volna megmondani a szlovák tárgyalófélnek, hogy nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megállapodást kössünk, tehát nincs értelme sem jegyzõkönyvet, sem elõzetes megállapodástervezetet készíteni? Mi célból történnek az elõzetes tárgyalások, ha nem egy szerzõdés céljából? Netán altatni akartuk a nagyon is éber másik felet? Hát mi történik itt? Miért hátrál ki külügyminiszter úr mindabból, amit a miniszterelnök úr egészen másképp fogalmazott?
(15.30)
Úgy gondolom, ettõl függetlenül, ha a sors úgy hozná, hogy mégis ismét Hágába kell menni (Vancsik Zoltán: Nem kell menni.), kérem ne felejtsék el: az elõzetes tárgyalások, a precedens és ráutaló magatartás mindig ítéleti mérlegelés egy nemzetközi és nem csak nemzetközi bíróság számára.
Az igazságügy-miniszter úrnak tájékoztatni kellett volna a kormányt, hogy mivel járnak ezek a megnyilatkozások (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), ezek a sajtótájékoztatók és más egyebek.
Sajnálom, hogy ilyen komolytalanra fordult a dolog. Tudom (Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.), majd elhangzik, hogy nincs koalíciós válság. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Vége! - Taps az ellenzéki padsorokból.)