KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én õszintén irigylem Boross Péter frakcióvezetõ- helyettes urat, aki - mint mondja - jól szórakozik ezen. Én nem tudok ezen jól szórakozni, ami itt történik, ugyanis erõfeszítéseket tettem a szerdai politikai vitanap expozéjában és zárszavában, és erõfeszítéseket teszek most is arra, hogy megértessem, megvilágítsam, hogy mi történt, és mi nem történt Pozsonyban. Ha ez nem sikerült, akkor vagy én nem tudok magyarul fogalmazni (Zaj az MDF soraiból.), vagy a másik lehetõség, hogy Boross Péter úr nem figyel oda arra, amit mondok.
Én ugyanis - és ezt most elõ lehet keresni a jegyzõkönyvben, most hangzott el pár perccel ezelõtt - nem mondtam azt, hogy nincs napirenden nemzetközi szerzõdés, hiszen akkor valóban nem lehetne tudni, mirõl beszélünk. Én azt mondtam, hogy nem abban a szakaszban tartunk. Én kétszer is, általában is és konkrétan is felvázoltam, hogy születik egy nemzetközi szerzõdés. Természetesen ezek a tárgyalások ennek az elõkészítõ szakaszát jelentik. Természetesen a tárgyalásokon egy szakértõi megegyezés kell hogy szülessen egy megállapodástervezetrõl, amit majd a kormányok kell hogy jóváhagyjanak vagy elutasítsanak. Természetesen a kormány által jóváhagyott keretmegállapodásra épül fel az a részletes nemzetközi államközi szerzõdés, ami felváltja az 1977-es szerzõdést. Én errõl beszéltem, és nem arról, hogy nincs napirenden nemzetközi szerzõdés megkötése. Megkötése nincs napirenden, az elõkészítése folyik, tehát itt semmiféle ellentmondás nincs.
Ha már frakcióvezetõ-helyettes úr felidézett bizonyos emlékeket - hogy ki miért felelõs, nem szerettem volna ezzel foglalkozni -, akkor hadd emlékeztessek én is néhány dologra. A bõsi vízlépcsõrendszerrõl folyó tárgyalási folyamatot, annak útját, menetét - ugye, egyetértünk - nem a jelenlegi a kormány, hanem az elõzõ, az MDF-kormány határozta meg, és a jelenlegi kormánynak nincs más lehetõsége, mint ezen az úton haladni. (Közbeszólás az MDF soraiból: Rossz kormány!)
Ugye, egyetértünk abban, hogy nem a jelenlegi kormány mondta fel egyoldalúan az 1977-es szerzõdést (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem is a kormány, hanem a parlament!), amely lépésért a Hágai Nemzetközi Bíróság elmarasztalta Magyarországot. Ugye, abban is egyetértünk, hogy nem a jelenlegi kormány, hanem az elõzõ kormány vitte az ügyet (Dr. Pusztai Erzsébet: Parlamenti döntés volt egyhangúlag!) a Hágai Nemzetközi Bíróság elé, és nem a jelenlegi kormány fogadta el azt az alávetési nyilatkozatot, amely valóban irreálisan rövid, hathónapos határidõt szabott meg a két félnek arra, hogy állapodjon meg a hágai ítélet végrehajtásáról (Közbeszólás az MDF soraiból: Nincs megszabva!).
Ezt teszi a kormány, ezt a feladatot hajtja végre, amely feladatot tulajdonképpen az elõzõ kormány vállalt fel. Tehát úgy érzem, hogy ilyesfajta szemrehányást nem nagyon érdemes tenni. (Közbeszólás az MDF soraiból: De bizony!)
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)