DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Valami nagy baj van az álladalomban - idézhetem a klasszikus fordulatot. Eddig a makrostruktúra bajairól hallottunk, de úgy gondolom, ugyanaz a baj járja át a mikrostruktúrát: a jogbizonytalanság, ha egy szóval kellene rá válaszolni.
A példa vagy a példák sora, amit idézni szeretnék, az önkormányzatok világából való. Mondhatják azt, mint ahogy mondták is egy alkalommal, amikor a VI. kerületbõl idéztem egy palota eladási terveirõl szóló megdöbbentõ adatokat, hogy tessék az önkormányzathoz fordulni. Legyen szabad felhívni a figyelmet, hogy valóban, az önkormányzatokban történõ ellenõrzését az 1990. évi LXV. törvény 98. §-a a közigazgatási hivatal illetékeseire bízza. De ugyanennek a törvénynek a 95. §-a arról szól, hogy a kormány a belügyminiszter közremûködésével a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetõje útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését.
A kisemberek gondja is a parlamentbe való, de az önkormányzatok tisztázatlan jogbizonytalanságot szülõ intézkedései nagyon is. Hadd utaljak a VI. kerületben egy patinás vásárcsarnokban történtekre, illetve a vele kapcsolatosakra. A Market Hall Holding és az önkormányzat között szerzõdés jött létre, és ennek az elõkészítése során - nem akarom a történetet rengeteg dokumentum alapján részleteiben felidézni - azok az árusok, akik nem akartak beállni az önkormányzat diktálta sorba, felmondási értesítést kaptak.
A fejlemények arra indították elõbb a Hunyadi téri kereskedõk kamaráját, majd három személyt, hogy tiltakozzanak ez ellen, sõt, perrel támadják meg az önkormányzat intézkedését. A három pereskedõ, Budavári István, Dombi István és Mesterházy Andrásné azonban a hároméves procedúra várt végfejleményeként 1997. december 2-án pert nyert a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál. Megállapítást nyert, hogy a felmondás jogtalan volt, hogy az önkormányzat önkényesen járt el.
Mi akkor a probléma? - teszi fel államtitkár úr szavak nélkül a kérdést az elsõ padban. A probléma például az, hogy a mai Népszabadságban megjelenik egy olyan közlemény, amelyik az ujjongás hangján szól arról, hogy felújítják a Hunyadi téri csarnokot, hogy a holding heteken belül hozzákezd az utolsó romos - megkérdõjelezhetõ ez az állítás - vásárcsarnok rekonstrukciójához, és a nagyszabású tervek, amelyek elõtt mintegy tisztogató hadmûveletet jelentett a felmondási s a többi akció, kibontakozik, és a fõváros megint továbblép elõre egy hatalmasat.
Hadd mondjam azt, lehet, hogy ez a cikk teljes jóindulattal, korábbi adatok alapján íródott, lehet az is, hogy a nyomásgyakorlás szándékával, de hogy az álladalomban a baj ott van, azt ez a tény is mutatja, aminthogy az idõ múlása miatt csak címszó szerint sorolhatom fel, hogy baj van az Új Színház udvarának önkormányzati felvásárlásával, mert a színház nem tudja díszleteit bevinni; vagy a szomszéd VII. kerületbõl idézhetem, hogy baj van (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) az Akácfa utca és Dohány utca sarkán lévõ üres telek értékesítésével, ahol 800 négyzetméteres telket (Az elnök ismét jelzi az idõ leteltét.) értékesítettek 3,5 millióval, egynapos határidõvel meghirdetett árverésen. (Az elnök ismét jelez. - Taps az ellenzék soraiból.)
Köszönöm a figyelmüket. Úgy gondolom, hogy belügyminiszter úr, illetve államtitkár úr le fogja vonni a következtetéseket (Az elnök jelzi az idõ leteltét.), és az eddigi hiányzó (Derültség az MSZP soraiban.) lépéseket meg fogja tenni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)
(15.40)