DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A 3. pontban foglalt módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a javaslat ugyanis azt tartalmazza, hogy a kormány által javasolt új, 23/A. § maradjon ki a törvénybõl. Ez a szakasz azt tartalmazza, hogy az ügy elõadóját - az alkotmánybírók szakterületére való figyelemmel - az Alkotmánybíróság elnöke jelölje ki. Kivételesen indokolt esetben ettõl az Alkotmánybíróság elnöke eltérhet.
Tisztelt Országgyûlés! Az elsõ pillanatban ez egy nagyon ésszerû szabály, amelynek adott esetben indokoltsága is lehet egy törvényben; de nem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben, nem olyan törvényben, amelyben az Alkotmánybíróság elnöke számára ilyen feladatot szab, ilyen korlátokkal.
Boross Péter képviselõtársam ma is szólt arról, hogy ebbõl a kormányból hiányzik az az elhivatottság, hogy tudja, egy kormánynak mit illik megtenni és mit nem. Sajnos ezen törvényjavaslat kapcsán is lehet érezni, hogy a törvény elõkészítése során a kormány tagjai nem voltak tudatában annak, hogy ez a törvényjavaslat az Alkotmánybíróságról szól. Arról a bíróságról, amely a hatályos alkotmány szabályai szerint a legmagasabb olyan bírói testület, amelyik jogosult az alkotmányt értelmezni, jogosult törvények alkotmányellenességét megállapítani, és még sorolhatnám az Alkotmánybíróság hatáskörét.
Ha egy törvény erre feljogosít egy testületet, akkor az a bizalom hiányzik a jogalkotókból, hogy az Alkotmánybíróság elnöke ne tudja, egy-egy ügy elõadójaként kit kell kijelölni?! Elnézést kérek, ezt a szabályt lehet egy kerületi bíróságra értelmezni, lehet adott esetben egy másodfokú bíróságra is. De hogy az Alkotmánybíróság esetén - képviselõtársaim - mi azt mondjuk az elnöknek, hogy csak olyat lehet elõadónak kijelölni, akinek szakterületét az ügy érinti, kivételesen indokolt esetben ettõl eltérhet? Ezzel degradáljuk az Alkotmánybíróságot! Ezzel azért arról a szintrõl, ahová éppen mi tettük az Alkotmánybíróságot az alkotmánnyal és az egyéb törvényekkel, ahol meghatároztuk a hatáskörét, abból a magas pozícióból visszahozzuk, és azt mondjuk, hogy az Alkotmánybíróság elnökének mankó kell ahhoz, törvényi mankó, hogy tudja, egy-egy ügy elõadójának kit lehet kinevezni.
(16.10)
Az ügyek eddigi tapasztalatai alapján le lehet vonni azt a következtetést, tisztelt képviselõtársaim, tisztelt miniszter úr, hogy volt olyan elõadó, aki nem értett az ügyhöz, akinek a szakterületébe abszolút nem illett az az ügy, amellyel idáig dolgozott? Nem! Akkor miért kell szabályozni valamit? Túlteng a szabályozási kényszer! Ha nem kell valamit leírnunk, mert idáig is jól mûködött, kialakult az a stabilitás az Alkotmánybíróság mûködésében, ami lehetõvé tette, hogy az elõadók megkapják az ügyeiket és eljárjanak benne, akkor szerintem ezt egy külön paragrafusba leírni a jogalkotó néminemû túltengési hajlamát mutatja. Nincs erre szükség, tisztelt képviselõtársaim! Bízzunk az Alkotmánybíróság mindenkori elnökében; el tudja dönteni, hogy ki legyen az ügy elõadója.
Gyakorló jogászként hozzáteszem: ha megadjuk a felmentés lehetõségét, hogy indokolt esetben ettõl eltérhet, akkor mindig megadjuk a lehetõséget arra, hogy megindokolja, miért tér el. Akkor viszont a szabály az égadta világon semmit sem ér, mert kiüresedik. Nem is beszélve arról, hogy ha nincs szankciója, igen tisztelt képviselõtársaim, akkor minek alkotunk szabályt?! Csak azért, hogy legyen egy újabb 23/A. §?
Úgy vélem, õrizzük meg az Országgyûlés tekintélyét, õrizzük meg az Alkotmánybíróság tekintélyét, tartsuk tiszteletben a jelenlegi elnök tekintélyét, tartsuk tiszteletben a jövõbeni elnökök tekintélyét. Bízzuk rá, ki legyen az ügy elõadója, és ezt a paragrafust hagyjuk ki ebbõl a törvényjavaslatból!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)