DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyõriványi képviselõtársam elmondott gondolataihoz két dolgot szeretnék hozzáfûzni. Az egyik az, hogy valóban, lehet szûkítésnek tekintetni azt, amikor a súlyos fogyatékosság fogalmát a törvény meghatározza, azonban nagyon lényegesnek tartom, hogy ezek a meghatározások megtörténjenek. Ugyanis itt a fogyatékosság ügyében is számolnunk kell egy olyan jelenséggel, amit szociálpolitikában, másutt szegénységi csapdának szoktak nevezni: nem lehet embereket érdekeltté tenni abban, hogy fogyatékosok legyenek. Aki - éppen kisgazda képviselõtársammal vitatkozom - járja a magyar vidéket, az nagyon jól látja, hogy az elmúlt tíz év alatt megsokszorozódott a mozgáskorlátozottak száma; ebben rengeteg mesterséges elem van. Értelmesen kell szûkíteni, hogy a valóban rászorulók megkapják az esélyegyenlõséget.
A másik megjegyzésem arra az érvre vonatkozik, hogy miért kell erõltetni ezt a törvényt most, amikor úgyse most lép hatályba, hanem évekkel késõbb. Én ezt megfordítanám: miért nem lehet meghozni most, ha nem most okoz konkrét kiadásokat, hanem majd Bvekkel késõbb? Egy ilyen törvénynek - talán nem indiszkréció, a házelnök úr mondta egy folyosói beszélgetés során - egy évtized kell, hogy megérjen. De ezt az évtizedet el kell kezdeni! Ha ezt most elkezdjük, a kiépítése, a programjai egy évtizedes távlatban olyan Magyarországot teremtenek, amelyben a fogyatékkal élõ embertársaink jól érzik magukat.
Köszönöm. (Taps.)