MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában rámutattam arra, hogy miért fontos a törvényjavaslat 69. §-ában a privatizációs törvény 7. §-ának egy új (10) bekezdéssel történõ kiegészítése. Ugyanakkor arról is szóltam, hogy miért aggályos ez a rendelkezés, és miután igazán jó megoldást nem lehet rá találni, miért ésszerû az állam kezében lévõ Mol-részvények értékesítésének elhalasztása.
A törvényjavaslat hivatkozott rendelkezése azt célozza, hogy ha a tartós állami tulajdonban maradó társaság alapszabálya az egy részvényes által gyakorolható legmagasabb szavazati jog mértékérõl rendelkezett, akkor ezt az állam továbbra is gyakorolhassa, anélkül, hogy figyelembe kellene venni a Gt. két, kisebbségvédelemrõl szóló rendelkezését. Ez a két rendelkezés arról szól, hogy tilos a részvényesek közötti különbségtétel. Ezt kellene oly módon hatástalanítani, hogy szerzett jogként a tartós állami tulajdonhoz fûzõdõ szavazati jogok megmaradhassanak.
A benyújtott törvényjavaslatban szereplõ megfogalmazás - mint rámutattam - aggályos, és ennek megfelelõen a gazdasági bizottság egy módosító indítványt is benyújtott a hivatkozott rendelkezés korrekciójára. Ez a rendelkezés, ez a módosító indítvány valóban jobbá teszi a privatizációs törvény 7. §-ának megcélzott (10) bekezdését, hiszen itt a tulajdon tárgyához fûzõdõ speciális jogokról szólna a rendelkezés. Ezzel együtt azonban az aggályaim nem múltak el.
Nem múltak el, hiszen az Alkotmánybíróság több döntésével foglalkozott az állami és a magántulajdon megkülönböztetésével. Egyebek mellett a 33/1993-as alkotmánybírósági határozatban mondta ki azt, hogy a gazdasági alkotmányosság szempontjából megengedhetetlen olyan különbségtétel alkalmazása, amely az állam társasági jogi pozíciójának erõsítését és az állam kedvezményezett helyzetének törvényi biztosítását teszi lehetõvé. Márpedig ez a módosító indítvány valamilyen módon - még ha közvetett formában is - tulajdonképpen arról szól, amit az Alkotmánybíróság egy korábbi törvény kapcsán kifogásolt.
Azt mondja az Alkotmánybíróság döntése, hogy a polgárjogi, társasági jogi szabályozás során a jogviszonyok alanyait - beleértve az államot is - egyenlõnek kell tekinteni. Márpedig akárhogy is értelmezzük ezt a rendelkezést, felmerülhet az a kérdés, hogy vajon nem biztosít-e ez a - még ha módosított formában jobb megfogalmazású - törvényi szakasz az államnak kitüntetett szerepet. Ha pedig aggályos, akkor azt hiszem, az igazán jó megoldást az jelentené, ha a Gt. azon két szakaszát törölnénk, amely - hogy így fogalmazzak - kihúzza a szõnyeget azon alapszabályi konstrukciók alól, ami, még ha átmenetileg is, de az alapszabályban a részvényesek szabad akaratából biztosította azt, hogy az állam kitüntetett módon szavazhasson.
A múltkori hozzászólásom nyomán megjelent nyilatkozatok azt sugallják, hogy az úgynevezett aranyrészvényhez fûzõdõ jogok biztosítják az állam stratégiai érdekeit ezeknél a társaságoknál. Valóban igen erõs jogosítványok vannak az aranyrészvényhez fûzve, és tényleg meg tudják akadályozni azt, hogy a társaságot - mondjuk, adott esetben a Molt - szétverjék; hogy alaptõkét szállítsanak le; hogy a társaság tevékenysége szempontjából kritikus tevékenységeket a társaságból kivigyenek.
(17.50)
Azonban jó néhány olyan lehetõség marad a közgyûlés kezében, ahol az aranyrészvényesnek nincs vagy nem elegendõ erejû a kitüntetett pozíciója. Hogy egy példát említsek: az aranyrészvényhez legfeljebb három igazgatósági tag és egy felügyelõbizottsági tag megválasztása van hozzárendelve. Akkor, amikor a Gt. az igazgatóság pozícióját és szerepét eleve felértékelte, azt hiszem, aggályosnak mondható az, hogy a tizenegy tagú igazgatóságba az állam legfeljebb három igazgatót tud megválasztani a közgyûlésen.
Mindezt akkor tennénk lehetõvé, amikor még az európai uniós kérdõívekre adott brüsszeli válasz is szóvá teszi az ország túlzott, egyoldalú energiafüggõségét. Ezt annak ismeretében tette szóvá, hogy nyilván Brüsszelben is tudják, hogy van Gyõr és Baumgartner között egy évi körülbelül 3 milliárd köbméteres kapacitású gázvezeték. Ha szóvá teszik, akkor nyilván annak tudatában teszik ezt, hogy két kis alkuerejû ország között az ország gázszükségletének nagyjából egyharmadát átereszteni képes vezeték ez a vezeték.
Tisztelt Képviselõtársaim! Meglehet, hogy az aggodalom túlzott mértékû, azonban ehhez az is hozzájárul, hogy igazából nem tudjuk, miért sürgõs a kormánynak a Mol-részvények eladása. Úgy gondolom, hogy ezek az aggályok eloszlathatók, ha a pénzügyminiszter a zárszavában kitér a sürgõsség okára, és a kormány nevében kijelenti azt, hogy mindaddig, amíg az ország egyoldalú energiafüggõsége fennáll, addig a társaság a kormány irányítása alatt marad. Azonban egy ilyen nyilatkozat mellett is azt gondolom, hogy a gazdasági bizottság szerdai ülésén még erõfeszítéseket kellene tenni annak érdekében, hogy egy alkotmányosan kevésbé aggályos szöveget tudjunk megfogalmazni, amely legalább azt lehetõvé teszi, hogy az állam a mai pozícióit a Mol közgyûlésén megõrizhesse.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)