DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az önkormányzatok a nép bevonását jelentik saját ügyeinek intézésébe. Ezért az MDF alapvetõen fontosnak tartja a rendszerváltozás kezdete óta az önigazgatást és a döntésmegosztáshoz az úgynevezett szubszidiaritás-érvényesítést. Ezt is jelenti, amikor azt mondjuk, hogy "biztonságot a mindennapoknak". Ám mitõl önkormányzat az önkormányzat, ha csak arról dönthet, hogy hogyan élje föl kicsinyke vagyonát, mielõtt a csõd beköszönt? Sötéten látok - állítja a távozó kormány -, hiszen alig néhány esetben következett be csõdeljárás az önkormányzatok ellen. Igen. De mi az, ha már nem maga a csõd, hogy az önkormányzatok több mint egynegyede az úgynevezett önhibán kívüli okból bekövetkezõ mûködésképtelenséghez már támogatásért volt kénytelen folyamodni ez évre? Hát ezek az önkormányzatok biztos nem fejlesztenek semmit jövõre!
Vessen ki helyi adókat! - mondja a hatalom. Azonban a központi túladóztatás miatt a helyi adók vagy ki sem vethetõk, vagy pedig szembefordítják a polgárokat választott vezetõikkel. S ugyanaz a kormány, amely az önkormányzatokkal fizetteti ki a beígért ingyenes utaztatást és a fizetésemelést az önkormányzatoknál dolgozóknak, jöhet immár csõdgondnokként úgy segíteni a bajba jutottakon, hogy függetlenségüknek alig marad nyoma. Mert hova vezet az önkormányzatok szinten tartásához szükséges 50 milliárd forintnyi hiány a költségvetésben? Hova vezet az állami költségvetés 14 százalékos növelése felének már eleve feladatokkal történt terhelése, vagyis a növekvõ feladatellátás csökkenõ támogatás mellett? Hova vezet a kimaradás a rájuk vonatkozó döntésekbõl?
Különösen a kisebb településeket sújtja, hogy a fejkvóta nem követi az inflációt, s a helyi forrásszerzés lehetõségeinek korlátozása is ezeket sújtja, a fejlesztési lehetõségek beszûkülése, a privatizációs manipulációk, a vagyonfelélés. Példa: Alcsútdoboz a '90-es évek elején példaként volt emlegetve az országban, de 1998-ra már költségvetési hiánnyal küszködik. A falvak népességmegtartó ereje csökken az egyre aránytalanabb oktatási terhek következtében, miközben a kormány 1994 óta a költségvetési összeg 20 százalékát kivonta ebbõl az ágazatból. Pátka község például Fejér megyében 1991-ben még költségvetése 30 százalékát költötte iskolafenntartásra, ma a 62 százaléknál tart. S akkor a beszakadó fedelû iskolát kiváltó építésre úgy kap 45 millió forint támogatást, hogy abból idén 5 milliót vehet csak igénybe, a további 40 milliót a következõ évre és a következõ kormányra osztja át a jó adakozó. De idesorolható a lakásépítési támogatás hozzáférhetetlensége például azok számára, akiknek nincs több pénzük, mint ami a felújításhoz vagy a meglevõ ingatlan vásárlásához elég.
A központi gyámkodás jól tetten érhetõ például a gyermekvédelmi támogatás esetében. Miért nem bízzák az egymást ismerõ emberek közösségére a rászorultság elbírálását, különösen amikor az önkormányzatok a kifizetendõ pénz töredékét kapták csak meg?
Meg kell említsem a közbiztonság romlását is, amelyet egyrészt jól jellemez az a felmérés, mely szerint a véletlenszerûen megkérdezett emberek 20 százaléka vallotta azt, hogy vagy õ, vagy családtagja az utolsó három évben bûncselekmény áldozata volt, és az a kormányzati indok, hogy azért nõ a bûnesetek száma, mert bekerültünk a világ vérkeringésébe, hát nem állja meg a helyét, mert uraim, a vérkeringés nem vérfürdõ! És nemcsak Budapestre érvényes ez, hanem olyan kicsi helység esetében is, mint Ráckeresztúr, amit egyszer már említettem belügyminiszter úrnak, azóta se történt igazi cselekvés, és ennek az oka az, hogy a fizikai brutalitás és életveszélyes fenyegetés már a napok története ugyanebben a kicsi faluban.
Ami a vállalkozások közterheit illeti, át kell gondolni, hogy a helyben képzõdõ jövedelmek utáni egyes terheket hogyan hasznosíthassa jobban az önkormányzat. Az egyes források elvonása néha egészen igazságtalan; például a baracskai börtön súlyadója a fõvárost illeti, pedig a környékbeli, a Baracska környéki utakat használják.
Az MDF megyemérlegeiben, országmérlegében már összefoglalta a jelenlegi helyzetet. Mi úgy tartjuk, hogy a helyi önkormányzatok a demokrácia végváraivá váltak. Tudjuk jól, hogy a kommunista önkény idején erõhatalommal fojtották el a helyi kezdeményezõkészséget. Ma viszont úgy tûnik, hogy a kormányzat pénzügyi megszorításokkal, a forrás biztosítása nélküli feladatáthárítással igyekszik alávetni a helyi közösségeket. Csakhogy, hölgyeim és uraim, a polgár, a nép már megízlelte a szabadságot!
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)