DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Néppárt mindig igyekszik a kreatív közéleti törekvéseknek utat engedve nem gátolni azokat, de mindig szemben áll a gátlástalansággal. Meglepve figyeli, hogy az erélyeskedõ kormány milyen erélytelen tud lenni a közérdek képviseletében fontos területeken.
A mai reggel - mielõtt a fõ témára térnék - több meglepetéssel is szolgál e téren. Valamennyien az asztalunkon találunk egy csinos kormánykiadványt. Mint értesültem róla, óriási példányszámban, szép kiállításban jelenik meg. Sokan szenvedtük meg a nyomda ördögének csínytevéseit, de azért a kormányzatnak mégis vigyázni kellett volna arra, hogy - a témára térve - a "Jeles napok a 150. évfordulón" ne 1948-49-re utaljanak a címben, majd az "Európa lángjai" címû összefoglalás szövegében. No, ezt csak úgy említem.
A mai újságokban lapozva - és már közeledünk az eredeti témához - az iskolák környékérõl két híradás is mutat a bevezetõmben említett alapelvek sérelmére. Az iskolaorvosi hálózat válságáról szól az egyik, a másik ugyanilyen jelenségrõl, a nemzetiségi oktatás területérõl.
És most szeretnék azzal foglalkozni, amire felszólalásom címe utal. Annak idején a Magyar Demokrata Néppárt kritikusan foglalkozott az oktatási törvényekkel, és meg is tette a maga módosító javaslatait, amelyek nagy részét a másik oldalról lesöpörték. Lelkük rajta! De volt, amit a Magyar Demokrata Néppárt helyeselt. Mégpedig helyeselte azokat a törekvéseket, amelyek a jelek szerint az iskolai könyvtárhálózat megerõsítésére és kiépítésére irányultak.
Annál inkább sajnálkozva vesszük tudomásul, hogy - most részletelemeket nem említve fel - magának a tárcának az irányítója a "Könyvtári levelezõ" címû idõszakos kiadvány 1998. évi elsõ számában arról ír, hogy "ha az iskolának nincs könyvtára, a településnek viszont van, és a település vállalja, hogy ellátja az iskolai könyvtári funkciókat, akkor ezt a normatívát - tudniillik amit a törvény biztosít - megkaphatja a települési könyvtár is."
Nem lenne semmi baj, kérem szépen, ha arról lenne szó, hogy ideiglenes, áthidaló megoldásként - erõteljesen hangsúlyozva, amit mi a törvény szövegébõl kiolvasni véltünk - arról lenne szó, hogy hogyan hidalnak át pillanatnyi nehézségeket, hiszen lábdobbantással nem lehet könyvtárakat teremteni. De itt egy olyan lazító lépésrõl van szó, amely megengedi, hogy az iskolai könyvtárak szorgalmazott ügye elejtésre kerüljön, és helyettük a már meglévõ települési könyvtárak - bizonyos pótköltséget élvezve - az iskolai könyvtárakat mintegy helyettesítsék. Jól van ez? Nem, ez nagyon rosszul van! Mert ez bizony jelzés lehet azok számára, akik az iskolai könyvtárak ügyét nem szorgalmazni, hanem akadályozni akarják ilyen vagy olyan meggondolásokból.
S történik ez - ezt már csak egy tiszteletadás kedvéért mondom - töviskoszorúként Jobbágy Károly halálát alig követõen, aki az iskolai könyvtárügyet mint a magyar mûvelõdésügy nagy követelményét mutatta fel. Ne lett légyen hiába!
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)