MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a szakaszban számtalan módosító indítványt nyújtottam be, szintén Pozsgai Balázs képviselõtársammal. Nagyon röviden tételesen szeretnék érvelni néhány javaslat mellett.
Elõször is, a kormány által benyújtott törvényjavaslatban a hatósági jogkörök meghatározásánál mindig egy késõbbi, majdan meghatározandó homályos intézet, intézmény vagy egység szerepel. Módosító indítványunkban azt javasoljuk, ami gyakorlatilag végighúzódik az egész törvényjavaslaton, hogy a ma mûködõ, és úgy tûnik, jól mûködõ rendszer - miszerint az Országos Gyógyszerészeti Intézet és az ÁNTSZ saját belsõ munkamegosztása alapján el tudja végezni az engedélyeztetéseket és a különbözõ hatósági munkálatokat - nevesítve legyen ebben a törvényben is. Információink szerint persze a Népjóléti Minisztérium sem tervez változást a mai struktúrán, ezért igazából nem látjuk akadályát annak, hogy ebben a törvényben is nevesítsük a ma létezõ és jól mûködõ struktúrát.
A másik javaslatunk egy fontos, látszólag részletkérdésnek tûnõ ügyletre vonatkozik, amely talán szebbé teheti a törvényt. A törvényjavaslat rendszeresen hivatkozik a helyes gyógyszergyártási, helyes laboratóriumi gyakorlatra mint EU- normatívákra. Azt javasoljuk, hogy ez a dolog egy hivatkozással szerepeljen a törvényjavaslatban, és majd késõbb, a zárórendelkezések között kapjon egy esetben a kormány, egy másik esetben pedig a népjóléti miniszter felhatalmazást arra, hogy ezt saját rendeletében hirdesse ki. Ezáltal eleget tudunk tenni annak az európai uniós elvárásnak, hogy ezek a tételek szerepeljenek a magyar jogrendszerben.
Egy másik - látszólag jelentéktelen - ügyre is szeretnék kitérni, majd utána a legjelentõsebb módosításról szólnék. Ez pedig az, hogy két évben szabályozná a gyógyszer-engedélyeztetési eljárást ez a törvény. Az EU-normatíva jelenleg 210 nap. Azt tudjuk, hogy Magyarország törekszik az Európai Unióba, megkezdõdnek a tárgyalások; az európai uniós tagság esetén át kell vennünk ezt a 210 napos szabályt. Ehhez képest most azt javasoljuk, hogy fokozatosan próbáljunk közelíteni ebbe az irányba, és nem két évben, de nem is 210 napban, hanem a közötte lévõ egy évben határozzuk meg az engedélyeztetési eljárást.
(10.50)
Tisztában léve persze azzal, hogy mindeközben meg kell erõsíteni az engedélyezõ hatóságokat, hogy képesek legyenek ezeknek az esetlegesen megnövekedett pluszfeladatoknak az ellátására.
Ebben a szakaszban a legkényesebb és valószínûleg a legtöbb vitát kiváltó rendelkezések lehetnek a gyógyszer- kiskereskedelemmel kapcsolatos kérdések. A bevezetõmben, az elsõ szakasz vitájánál már említettem azt, hogy úgy gondoljuk, úgy látszik, hogy a törvény egyszerre próbálja meg a legszigorúbb EU- normatívákat alkalmazni saját maga számára olyan formában, amely ma még az Európai Unió egyik tagállamában sem gyakorlat, és úgy tûnik, hogy ezzel Magyarország túlságosan elõreszaladt a saját maga szabályozásában. Egyfelõl tehát teljes egészében megszünteti a gyógyhatású készítmények körét, ezáltal átminõsíti õket gyógyszerré és bekerülnek a gyógyszertárakba a gyógyszerészek mögé, másik oldalról pedig teljes egészében kizárja, hogy a nem vényköteles gyógyszerek megjelenhessenek esetlegesen máshol is, mint a gyógyszertárak - még egyszer mondom - gyógyszerész mögötti része. Ha Magyarországon mind a két szabályozás érvénybe lépne a következõ idõszakban, ez azt jelentené, hogy mind a vitaminok, mind a ma még gyógyhatásúnak minõsülõ készítmények - tehát a gyógyteák - is bekerülnének a gyógyszertárakba a gyógyszerészek mögé. Azt gondoljuk, hogy ebben kellene valamilyen egyensúlyt megtalálnia a törvénynek. Lehet az egyik egyensúlyi pont az a gyógyhatású készítmények ügyében, hogy hosszabb átmenetet, valamifajta más típusú szabályozást teszünk elfogadhatóvá, vagy pedig - és ezt sem tartom annyira eretnek gondolatnak - adott esetben megjelenhessen az az elv Magyarországon is, hogy akár a gyógyszertárak nyitott polcában, akár az erre kijelölt más, szintén az ÁNTSZ által ellenõrzött kereskedelmi egységben a nem vényköteles gyógyszerek egy bizonyos körét, amit esetlegesen maga a népjóléti miniszter határoz meg, és ebben, még egyszer mondom, lehetséges az, hogy ez a kör nem más, mint amit ma gyógyhatású készítménynek mondunk, hiszen, hölgyeim és uraim, egy jelentõs kör át fog kerülni a gyógyszerek kategóriájába...! Elképzelhetõ tehát, hogy nem vényköteles gyógyszerként ma csak a gyógyhatású készítményeket nevezzük meg, amelyek nyitott polcon válnának árusíthatóvá a gyógyszertárakban. Ez jelenik meg.
Tisztában vagyok a szakmai kifogásokkal, ezért is nyújtottuk be azt a módosító indítványt is, amit Nagyiványi Zoltán képviselõtársam felemlegetett elõbbi hozzászólásában, miszerint mindeközben párhuzamosan kell azzal foglalkozni, hogyan és miképpen lehet a betegtájékoztatást erõsíteni, hogyan és miképpen lehet Magyarországon azt a gyógyszerkultúrát javítani, ami ma még nyilvánvalóan nem teszi lehetõvé azt, hogy a nem vényköteles gyógyszerek valamilyen része úgy váljon hozzáférhetõvé az állampolgárok számára, hogy esetlegesen valamilyen személyest kárt ne okozhassanak.
Ha mindezt együtt, párhuzamosan végiggondolják képviselõtársaim, talán megfontolandó, hogy valamilyen lehetõséget teremtsünk meg: egy hosszabb távú lehetõséget. Természetesen ebben az ügyben nem gondolok teljes liberalizációra, de ezeknek az ügyeknek valamilyen lehetõségét meg kell teremteni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)