DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A gyógyhatású készítmény fogalma átmeneti fogalom. Pontosan azt volt hivatva szolgálni, amirõl most a módosító javaslat védelmében az elõbb hallottunk, hogy legyenek olyan készítmények, amelyek ugyan nem vethetõk alá a szigorú gyógyszertörvénynek, az állampolgárok számára azonban szabadon hozzáférhetõek.
Nos, ez a törvény ezek körét szûkíti, sõt hosszabb távon fel kívánja számolni éppen a visszás, a kettõs értelmezés miatt. Tehát valami vagy gyógyszer - és akkor gyógyszertárban forgalmazható -, vagy élelmiszernek minõsül. Ha tehát egy gyógyszert élelmiszerként akarok forgalmazni, azt megtehetem a csemegeboltban is, viszont ha egyszer gyógyszernek minõsül, akkor arra szigorú elõírások lesznek. Ez a módosító javaslat egy idõ múlva tehát igencsak okafogyottá válik majd, mert megszûnik az a kategória, amire vonatkozna.
A dolog teljesen reális, hiszen a legtöbb ilyen készítmény tulajdonképpen élelmiszer-kiegészítõnek tekinthetõ, de a módosító javaslat értelmében ennél az állapotnál - hogy van egy ilyen köztes kategória, amiben lehet lavírozni, és ki lehet használni azt az aszimetrikus helyzetet, hogy arról meg tudok gyõzõdni, a mosópor valóban kimossa-e az olajfoltot, egy gyógyszernél ezt sokkal nehezebben tudom megtenni; pláne az utólag kiderülõ hatásai miatt ez igen veszélyes lenne -, tehát a törvénynek ez a fajta egyértelmûségre törekvése szerintem jobb, mint ez az átmeneti állapot, ennek a bizonytalanságnak a fenntartása. Hadd ne szóljak most a különbözõ csodaszerekrõl, a pi-vízrõl és egyebekrõl...
A valóban hasznos és az életminõséget javító készítmények forgalmazhatók lesznek ezek után is, csak nem gyógyszerként vagy gyógyhatású készítményként, tehát nem egy mítoszba beburkolva, hanem élelmiszerként vagy élelmiszer-kiegészítõként. Úgyhogy ezt a módosító indítványt megfontolásra ajánlom az elõterjesztõknek.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)