ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A gyermekvédelemrõl szóló törvény rendelkezik a gyermeknevelési támogatás jogosultságáról és a gyermeknevelési támogatás mértékérõl. A jogosultak köre meglehetõsen széles. Azokon a településeken, ahol én vagyok képviselõ, meglehetõsen sok - 50-80 százalékban - gyerek jogosult erre a támogatásra. Ez azt jelenti, hogy azzal együtt, hogy a kormány a gyermeknevelési támogatás 70 százalékát biztosítja, a maradó 30 százalék is borzasztó kevésnek bizonyul, összegszerûségében nagyon soknak bizonyul az a rész, amit az önkormányzatoknak kell kifizetni.
Hadd mondjak erre egy példát önnek, államtitkár úr! Kecelen, amikor még a rendszeres nevelési segéllyel oldották meg azoknak a gyerekeknek a nevelési segítségét, akik erre rászorultak, 6 millió forintot kellett költeni, és ez elégnek bizonyult. Most viszont, az új törvény alapján 16 millió forintra van szükség; a 16 millió forint a 30 százalékos önerõt fedezi. Tehát borzasztó növekedésrõl van szó. Azt kérdezem én, és azt kérdezik ezek az önkormányzatok is: mibõl gondolja a kormány, hogy ezeket a megnövekedett terheket az önkormányzatok ki tudják fizetni; hogy miért van az megint, hogy olyan feladatot kapnak, aminek a finanszírozására ugyan valamennyi pénzt természetesen nyújt a kormány, de ez a pénz gyakorlatilag nagyon-nagyon kevés.
Megvizsgálja-e a kérdést a jövõben a minisztérium olyan értelemben, hogy azok az önkormányzatok, ahol ilyen mértékû kiadásnövekedés van - mint például Kecelen is, de más településeken is -, valami pótlólagos támogatást kapjanak a jövõben. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)