DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha valamely nagy súlyú kérdés foglalkoztatja a közvéleményt - benne a politikai közvéleményt -, akkor nyilván azzal az ambícióval kerül napirendre itt a tisztelt Házban, hogy komoly mondatok hangzanak el, valamiféle megoldásra utaló, jól körülhatárolt fogalmazások, és a jelen lévõ rendõri vezetõk ennyi idõ után már körülbelül tudják, hogy mi fog történni. Az a benyomásom, hogy eddig még mindez nem alakult ki.
Két kérdés van, ami ma állandóan napirendre kerül: Bõs és a közbiztonság. Azt hiszem, e körül gyûrûznek a kérdések, és mindig elhangzik, hogy választási kampányüggyé változtak ezek az ügyek. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Tisztelt Ház! Hát persze, hogy kampánykérdéssé változtak - de a fõ kérdés nem ez! A fõ kérdés az, hogy ezekben a felszólalásokban, megjegyzésekben, háborgásokban és dühöngésekben van igazság vagy pedig nincs. Ha van igazság, akkor jogos felhasználni, ha nincs igazság, akkor kevésbé.
(A jegyzõi széket Gulyás József foglalja el.)
Csak az a problémám, hogy a mai nap is úgy kezdõdött - ez általában a vitákra rányomja a bélyegét -, hogy a külügyminiszter úr körülbelül tizenötödször állt fel elmondani ugyanazt Bõs-ügyben egy napirend elõtti felszólalásra. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ugyanaz volt a kérdés! - Ugyanazt kérdezték!) Legalább tizenötször! Nagyon jó volna, ha a jó svádával elõadott válaszok mögé tekintenénk, példának tekintenénk e tárgyköri vitára nézve is, hogy mi hangzik el a mondatok között. Ha a kormány szakmai választ akar adni, akkor van itt közlekedési, vízügyi miniszter, vagy ha más, jogászt igénylõ választ akar adni, akkor van a kormánynak igazságügy-minisztere. Mennyivel jobb lenne, ha tizenhatodszor az hangzana el, hogy mondjuk, az igazságügy- miniszter úr megmagyarázná, mi az a jegyzõkönyv, mi az a keretszerzõdés, mi az a szerzõdés, mi a parafáció, és nem folytatom tovább. Jó volna, ha már egyszer szakszerûbb válasz hangzana el ebben az ügyben! S ez vonatkozik egyébként erre az inkriminált kérdéskörre is.
Belügyminiszter úr tárgyilagos elõadásában vázolta az elmúlt négy évet. Tekintettel arra, hogy jelenlegi, múltbéli és leendõ belügyminiszter egy szakajtóra való van most éppen a Házban, de legalábbis vagyunk jó páran, azt kell mondanom, hogy mindaz, amit elmondott - vagy annak egy jó része - tárgyilagosabban hangzott, mint amit az ember elsõ pillanatban várhatott volna. Egy dolog azonban feltûnt nekem, mégpedig az, hogy kísért a múlttal való foglalkozás szelleme itt is. Úgy hittem, hogy ez a gyakorlat többszöri figyelmeztetés után csökkenni fog, de itt nekünk alapvetõen '94-tõl kialakult állapotokkal kellene foglalkoznunk.
Kénytelen vagyok a megszokottnál precízebben fogalmazni, lévén, hogy tudom, belügyminiszter úr diligenter frekventálta iskoláit egykoron, ezért a százalékszámítással nyilván tökéletesen tisztában van.
(15.10)
Azt mondta, hogy 14 százalékkal csökkent a rendõrség részére juttatott összeg. Nem volt idõm csak a rendõrségre vonatkozóan ennek alaposabban utána számolni, de van egy sor a költségvetésben: rendõrség, tûzvédelem és katasztrófa-elhárítás, erre a célra az ország 1994-ben 72 milliárdot költött. 1998-ban 97 milliárd van ugyanezen a soron. Aki ismeri a százalékszámítást, és a '94-et száznak veszi, majd utána perget, és tudja, hogy 1995-ben 28, 1996- ban 24, 1997-ben 18 és 1998-ban 14 százalékos volt, illetve lesz az infláció, azt is tudja, hogy 215 százalék jön ki; tehát 115 százalékkal magasabb árszínvonallal számolunk, hogy leegyszerûsítve fogalmazzak. Akkor viszont a 97 milliárd a 72-nek a 62 százalékos növekményét fejezi ki. Egészen pontosan, korrigálok: csak 62 százalékát teszi ki a 1994. évi elõirányzatnak az 1998. évi.
Ilyen körülmények között nem 14 százalék, hanem annál lényegesen több az az arány, amivel visszaesett a rendõrség és az elõbb említett kapcsolt részek költségvetési elõirányzata. Utána készséggel utánaszámoljuk, de biztos vagyok benne, hogy ez jó.
Mikor következett be mindez? Mikor következett be ez a 38 százalékos reálértékbeli ráfordításcsökkenés? Akkor, amikor az egész világ, az általunk ismert világ, Európa, Amerika, felismervén a helyzetet mint korunk nagy problémáját, állandóan növelte az elõirányzatot. Nagyon növelte az elõirányzatot, sõt választások alkalmával elsõ helyen szerepelt: szigorítás, több rendõr, több elõirányzat és így tovább, nem beszélve az ítéletek súlyosbításáról.
Ilyen viszonyok között, úgy hiszem, a kormány alapvetõ tévedésben volt, amikor 1995-ben úgy gondolta, hogy egyformán lehet mindenhonnan, következmény nélkül megvonni a költségvetési forrásokat.
Szabad legyen utalni arra, hogy most van egy hároméves terv, magam elragadtatással fogadtam ezt a harminc-iksz milliárdot, amit három év alatt a kormány erre a célra, a rendõrség céljára költ. Hölgyeim és uraim, némi aggályom van: e három évbõl az elsõ évre 3 milliárd jut; amibõl következik, kereken 30 milliárd jut a következõ két évre, amibõl következik, jövõre 15 milliárd többlet lesz. De ki hiszi ezt el, ki hiheti ezt el? - lévén, hogy a kormány reflexei a forintkérésekkel kapcsolatban a belügyminiszter urat is bizonyára meglepték. Magam 15 milliárdot mondtam rendkívüli összegnek, természetesnek tartom, hogy a belügyminiszter úr 12,5-et mondott - nem mondhatunk egyformát. (Derültség az MDF soraiból.) Azonban az erre való kormányreagálás kifejez egy mentalitást, egy felfogást, és lehet, hogy háborgást vált ki önökbõl, kormánypárti képviselõkbõl, de az a gyakorta tapasztalható kormányzati középszerûség tipikus megnyilvánulása volt. (Taps az MDF soraiból.)
Hogy mennyire volt tisztában a kormány a helyzettel, mennyire nem, engedjék meg, hogy idézzek egy hivatalosnak tûnõ, 1995-bõl való megállapítást: a bûnözésnek a korábbi években viszonylagosan csökkenõ tendenciája megváltozik, és fennáll a veszély, amennyiben hatékonyabb lépések, ráfordítások nem történnek, sokkal rosszabb helyzet alakul ki. Ez 1995-ben hangzott el. Nem hiszem, hogy azt kellene elfogadni indokként, hogy nem volt tisztában a kormány a helyzettel, bár az az ominózus, sokat idézett miniszterelnöki mondat erre is utalhat, mármint hogy rádöbbent a közbiztonság kialakult viszonyaira.
Arra hívom fel a figyelmet, tisztelt Ház, hogy ebben a helyzetben nagyon sok mindenrõl lehetne szólni; én egyet emelek ki, mégpedig a potenciális bûnözõi kör növekedését, az eseti bûnözést. Nem kell tartani a rendõrtõl, nem kell a büntetéstõl sem tartani, még a vegzálástól sem kell tartani. Egy rosszul ellátott rendõrség bûnüldözési ambíciója soha nem olyan, mint egy olyan rendõrségé, amely érzi, hogy gondoskodnak róla, ezért válik az amatõr bûnözés - a roppant veszélyes amatõr bûnözés - mindennapi jelenséggé, és elérkeztünk arra a határra, amikor már szokványos módon - koncepciókkal, többéves programokkal, netán egy koordinációs bizottsággal, erre nagy kedvet mutat a kormány - ebben a kérdésben megoldást lehetne elérni.
Úgy hiszem, az az erénye a rendõrségnek, hogy centrálisan felépült szervezet, legalábbis bizonyos felfogások szerint, szintén megroppanni látszik. Én például a magam részérõl egyetértek, mondjuk, a Központi Bûnüldözési Igazgatóság létrehozásával, ha tudom, hogy megfelelõ módon illeszkedik az általános bûnüldözési gyakorlatba. Mivel errõl nincsenek tárgyszerû, közvetlen ismereteim, ezért arra hívom fel a figyelmet, nagyobb baj támad abból, ha nem illeszkedik, mintsem bárki gondolná. Párhuzamos szervezetek mûködtetése - szervezéstani alapelv - nagy hiba, ha nem így van, akkor rendben van. De mit fejez ki az, hogy itt fõkapitányságonként van a költségvetés elkészítve, úgy szerepel, és mi értelme van ennek? - ezt zárójelben kérdezem.
Annak mi értelme volt, hogy itt valaki javasolta, szocialista képviselõ, és megszavazták, hogy a KBI az ORFK helyett kapjon többet, és most olvasom az újságban, hogy a KBI-tõl visszateszik az ORFK-hoz?! (Dr. Sepsey Tamás: Ez a szakszerûség!) Ki beszél itt bele a dolgokba, és fõleg milyen nívó érvényesül itt az ügyek eldöntésénél? Higgyék el, mindennemû pártelfogultság nélkül, akik belül vannak a tojáson, azok is elismerhetik, hogy itt valami nincs rendben, ezzel a kettõs irányítással sincs rendben. Bármilyen szervezet azonnal alkalmazkodik, hol a miniszterhez, hol a belügyminiszterhez. Nem felismert dolog - ismét utalok a szervezetirányításra -, hogy a hierarchizált szervezetek csak egyszemélyi irányítást viselnek el? Hogy a sodródás, helyezkedés, alkalmazkodás feltételeit sem kell megteremteni, akkor is, ha a rendõri vezetõk ezt nem teszik?! De tehetik ilyen körülmények között, és az bizony nagy szervezésvezetési hiba!
Szólni kellene a határõrizetrõl, csak egy mondat: korán szûnt meg a sorozott állomány. Biztos vagyok benne, korán szüntetik meg. Lehet professzionista határõrizet, de szükség lenne még tovább a sorozott állomány segítségére. Úgy hiszem, hogy ebben ismét nem megfontolt a döntés.
Hölgyeim és Uraim! Megoldás kell! A megoldásnál tisztelettel javaslom, hogy 15 milliárdot, 12,5 milliárdot, nem tudom mennyit, a parlamenti többség kényszerítsen ki a kormánytól. Itt elhangzottak a részelemei, nálam biztosan precízebben ismerik a Belügyminisztérium munkatársai ezt az összeget, én a 15 milliárdban azonban, az elmúlt évek során szerzett tapasztalat miatt, nem hinném, hogy nagyot tévedtem. Ha most 150 milliárdnak kellene majdnem lenni a 72 milliárdhoz képest, ha az inflációarányos, és van 97 milliárd, nem tekinthetõ túlzott követelésnek.
(15.20)
És egységes irányítás kell, tisztelt Ház! Lehetõvé és kötelezõvé kellene tenni, hogy a belügyminiszter vagy éppen a rendõri vezetõk koordináljanak. Mi történik itt? Hova helyeznek át funkciókat - kormányszerkezeti szempontból is? Miért ilyen nívótlanul kell egy ilyen ügyet kezelni? Nem említem én már az õrsprogramot, hisz a kormány abbahagyta, '97 végén megszüntette, de ebbõl nem lesz õrs! Pénz nélkül meg pláne nem lesz õrs! Mit jelent a bûnüldözési háló kiterjesztése egy olyan országban, amelyiknek a belsõ védelme õrsrendszerre épült valamikor, és bevált? Nem kell újat kitalálni!
És a vezetõi felelõsség nagyon fontos, a rendõri vezetõi felelõsség is, a fegyelem betartása.
Hölgyeim és Uraim! Lejár az idõ, és ennek következtében a mondandó fele elmarad. Nekem az a véleményem, hogy amit eddig a kormány ebben az ügyben tett, az dilettáns, rossz, ügyetlen és hátsó szándékoktól terhes. Meg kellene szabadítani ezt a fontos kérdést az ilyen tehertételektõl!
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)