DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Hosszú percek óta nézem a teremben ülõ vendégeink arcát, és hadd kezdjem azzal, hogy tisztelet az õrzõknek. Tisztelet azoknak a rendõri, határõr, tûzoltó és polgári védelmi vezetõknek, akik jelenlétükkel megtisztelték a parlament mai vitáját, csak egyre inkább aggódom - és ahogy az arcokat elnézem, az aggodalmam talán nem alaptalan -, hogy nem hisznek nekünk. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban. - Csapody Miklós: Nem is csodálom!) Egyre inkább aggódom azon, hogy a többségében jogot végzett rendõri vezetõk csodálkoznak azon, amikor általuk kitûnõ tanulónak tartott, legalábbis az egyetemen kitûnõ tanulónak tartott emberek - akik gondolom, ugyanúgy a Kovacsics-féle jegyzetbõl tanulták az igazságügyi statisztikát - valami egészen hihetetlen blõd eszmefuttatásba kezdenek a statisztika összefüggéseirõl, és úgy gondolják, hogy ezzel lehet rémíteni a polgárokat.
(16.00)
Valóban, a közbiztonság helyzete Magyarországon aggodalomra ad okot. (Dr. Dobos Krisztina: Bizonyítani tudjuk!) És valóban, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének joga van a közbiztonság helyzetét minõsíteni, s a jelen lévõ képviselõknek joguk van nem egyetérteni vele. A Magyar Szocialista Párt képviselõje többek között abban is különbözik más típusú pártok képviselõitõl, hogy szabad a miniszterelnökével vitatkoznia, ezért nem kötelezõ a Magyar Szocialista Pártban ezt az értékelést osztani. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban: Tribuszerné!) Kétségtelen tény, hogy erre is lehet hivatkozni, ezzel is lehet foglalkozni, kérem szépen, nem vall túlságosan magas IQ-ra (Derültség a kormánypártok soraiban.), de a magyar parlament nyilvánossága ezt is elviseli. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Nézzük azt, hogy a közbiztonság szélesebb értelemben véve valóban milyen változásokon ment keresztül! Felszólaló ellenzéki képviselõtársaimmal ellentétben évszámtól függetlenül szeretnék utalni arra, hogy jó néhány olyan intézkedés történt 8 éve, 12 éve vagy ha úgy tetszik, 50 éve, amely a rendõrség, általában véve a közbiztonság helyzetét nehezítette. Ezek között nyilvánvalóan voltak politikailag elkerülhetetlen intézkedések - például a mûszaki zár lebontása a határon - , de a következményei rázúdultak a Magyar Köztársaság határõrségére.
Nyilvánvalóan politikailag teljesen indokolt volt eltörölni bizonyos nyilvántartási kategóriákat a rendõrség bûnüldözõi munkájában, de ezek a körök így ellenõrizetlenül maradtak. Számon kérni a rendõrségtõl a közbiztonság helyzetével kapcsolatos anomáliákat, miközben nyilvánvalóan jelentõs részben szakmai dolgokról van szó, úgy gondolom... (Dr. Dobos Krisztina közbeszólására:) Képviselõ asszony, ne erõlködjön, tudom, ismerem... (Dr. Dobos Krisztina: Igen?) Persze, természetesen! (Dr. Csapody Miklós: Igen? - Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ön is ismeri... (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nézze, természetesen hitelesen lehet beszélni; ha önök annyit avatkoztak volna be, annak idején a büntetõeljárás menetébe, mint a Magyar Szocialista Párt képviselõi, jó néhány nagy bûncselekmény már felderítésre került volna. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Dávid Ibolya: Arcátlanság! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) A Magyar Szocialista Párt elnöke, Horn Gyula miniszterelnök utasításba adta bizonyos ügyek felderítését, ellentétben önökkel, akik természetesen elfelejtették utasításba adni. (Dr. Dávid Ibolya: Nem igaz! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Változatlanul azt szeretném mondani, hogy a közbiztonságról beszélünk, és a közbiztonság helyzete sokkal fontosabb, mint az, hogy önök napi politikai tõkét kovácsoljanak ebbõl. (Dr. Dávid Ibolya: Felháborító!)
Mire van szükség? Megy a teremben a licitálás 12,5 milliárdról, 15 milliárdról - két különbözõ dologról van szó. Kuncze Gábor azért kért 12,5 milliárdot, mert úgy gondolta, hogy a jelenlegi, aktuális problémák megoldásához ennyire van szükség, ehhez képest a 15 milliárd - amire egyébként az általam nagyra becsült volt miniszterelnök úr hivatkozik - a hároméves program része, két különbözõ dologról van szó. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Arról van szó, hogy az a pénz, amit itt önök beígértek a közbiztonság javítására, a világ egyetlen országában nem áll rendelkezésre, nincs az a komoly rendõri vezetõ, nincs az a komoly szakmai tekintéllyel bíró ember, aki ezeket a számokat akárkinek elhiszi. Nincs a világnak az a gazdag állama, amelyik a rendõrsége által kért pénzt meg tudja adni! Lehet itt hivatkozni New York-i adatokra, csak - halkan mondom - azokat a New York-i adatokat a volt rendõrfõnök mondja, a mostani rendõrfõnöknek - már New York állam rendõrfõnökének - egész más a véleménye a New York-i közbiztonságról. (Dr. Dobos Krisztina: Fantasztikus!)
Annyi méltányosságot a kormányzati oldal elvárhatott volna, hogy legalább három mondatot szóljanak arról a törvénykezési munkáról, ami ebben a négy évben történt, és amely a teljes rendvédelmi struktúra törvényi szabályozását jelentette (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.), néha úgy, hogy önök nagyon korrekten részt vettek a vitában, és néhány képviselõtársunk kifejezetten elõremutató, törvényt jobbító javaslatokkal lépett elõ. Ezek közül egyetlenegy nem született meg az elõzõ négyéves periódusban. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.), és nem volt kriminálpolitikai koncepció sem. Lehet bírálni ezt a hároméves programot, képviselõtársaim, de ez az elsõ program, amely legalább középtávú fejlesztési célokat fogalmaz meg a rendõrség, a rendvédelem számára. Lehet hivatkozni arra, hogy a '99. január 1-jei bevezetés késõ, mondjuk, a szolgálati illetményrendszerre, de tessék mondani, ki választotta el a rendõri vezetõk fizetését az igazságügy másik két ágazatától, az ügyészeknek és a bíráknak a fizetésétõl? (Demeter Ervin: Tribuszerné!) Hogy fordulhat az elõ, hogy egy rendõri vezetõnek, miközben megyénként 16 ezer, országosan 500 ezer üggyel birkózik, körülbelül fele annyi a javadalmazása, mondjuk, mint az igazságszolgáltatás más területén dolgozóknak?! A megbecsüléshez ezek a dolgok is hozzátartoznak, és persze majd ezen is javítani kell, csak menet közben tartani kell a sorrendet.
Szóba került számtalan nagyon hasznosítható javaslat, mert végül is a közbiztonság ügye, úgy gondolom, annál azért jóval fontosabb, mint hogy egymásra mutogatva (Dr. Dobos Krisztina: Nem egymásra! A bûnösökre! Nem egymásra!) úgy vázoljunk fel megoldást, hogy a tévénézõ, a polgár egészen biztos lehet abban: ezek a javaslatok nem megvalósíthatók. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Mi az, ami megvalósítható?
Mindenekelõtt megvalósítható az, úgy gondolom, hogy nem kell a rendõrséget, általában véve a rendvédelmi szerveket folyamatosan zilálni. Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a rendõrség végrehajt egy ragyogó akciót, hazahozza, mondjuk, az ismert bûnelkövetõt, és másnap a parlamentben a rendõri vezetõ felelõsségre vonására hangzik el javaslat - ez a világon gyakorlatilag sehol nem fordulhat elõ -, ezt követõen a volt országos rendõrfõkapitányt eljárás alá vonják. Lehet úgy dolgozni, hogy az egyik héten azt követeljük a rendõrségtõl: legyen következetes és határozott, és a következõ héten, amikor a rendõrség következetesen, jogszerûen fellép valamely ügyben, akkor parlamenti interpellációk tömegével tesszük kétségessé a rendõri intézkedés megalapozottságát? És ezt követõen természetesen elvárjuk ugyanettõl az állománytól, határõrtõl és rendõrtõl, hogy fegyelmezetten, jogszerûen végezze a munkáját. Természetesen úgy gondolom, hogy ez kétarcú magatartás. És nem arról van szó, hogy ezek a szervek nem bírálhatóak. A rendvédelmi szervek összlétszáma több mint 60 ezer fõ, ebbõl minden héten kiemelni egy-egy, a sajtóban megjelent konkrét ügyet, és ezzel megkérdõjelezni ezen szervezetek apparátusának hozzáértését, tisztességét, úgy gondolom, valóban nem más, mint politikai felelõtlenség.
Ami az elõrelépési lehetõségeket illeti: miután az alapvetõ törvényi szabályozás megtörtént, miután valóban rendelkezésre állnak azok a jogszabályok, többségében a végrehajtási utasítások is, amelyek alapján lehet dolgozni, úgy gondolom, arra kellene a figyelmet fordítani, hogy a mindenkori politika határozza meg azokat a prioritásokat - és a hároméves kormányzati program ezt azért jelentõs részben tartalmazza, a most készülõ program tartalmazza -, amelyeket el lehet és el kell várni a szervezetektõl. Nincs a világon olyan közbiztonság, nincs a világon olyan rendvédelmi apparátus, amely egyszerre minden igénynek eleget tud tenni. Természetesen lehet hivatkozni külföldi példákra, csak nem érdemes, mert más a holland rendõrség kábítószer-felderítési gyakorlata, hiszen mások a jogszabályok, és más a magyaré. Ha Hollandiában ellopnak valakitõl egy kerékpárt, abban a rendõrség olyan jaj de nagyon nem nyomozgat; nálunk annak, akitõl elloptak egy 40 ezer forintos mountain-bike kerékpárt, a biztosítási rendszerek mellett komoly hátrányt jelent, itt nyomozni kell ebben az ügyben. De nem lehet 500 ezer ügyben eredményesen dolgozni! És ha a rendõrség eredményesen dolgozik, és növekszik a felderített ügyek száma, akkor nem lehet ugyanezt a másik oldalról felróni neki, hogy kérem, mennyivel növekedett az ismertté vált bûncselekmények száma! Persze, felderítették! Ezeknek a jelentõs része rendõri felderítõ munka eredménye. Akkor most akarjuk, hogy hatékonyabban dolgozzanak ezek a szervezetek vagy sem?
Növekedett az embercsempészés. Azt vártuk el a határõröktõl, hogy javítsák a határõrizet biztonságát, növeljék a járõrsûrûséget, akadályozzák meg az embercsempészet számának növekedését. Növekszik, jaj, mi lesz itt most, elleptek bennünket az embercsempészek, és hogy micsoda átjáróház lettünk! (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) Növekszik a kábítószeres ügyek felderítési aránya, ellepett bennünket a kábítószer - a rendõrség derítette fel, nem kis részben titkosszolgálati eszközökkel. Ezeket az eszközöket részben ennek a parlamentnek a munkája teremtette meg. Akkor miért nem azzal a megoldással élünk, hogy azt próbáljuk elhitetni a polgárokkal: igenis, ez a parlament, pártállásra való tekintet nélkül, kísérletet tesz a közbiztonsági helyzet javítására. És ebben az önök munkája is benne van, kedves ellenzéki képviselõtársak! Miért kell a polgárnak az egyébként amúgy is meglévõ félelemérzetét tovább erõsíteni, mintha az isten tudja, milyen helyzetbe kerültünk volna? (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)
Ami az elõrelépési lehetõségeket illeti: azok az adatszolgáltatási rendszerek, amelyekrõl többek között Áder képviselõ úr is beszélt, azoknak az összekapcsolása, a szervezetek közötti munka jobb koordinációja és nem utolsósorban a költségvetés teherbíró képességéhez mért, ennél jobb, gazdagabb költségvetés, úgy gondolom, elõrelépést fog jelenteni, de úgy, ahogy Kutrucz Katalin képviselõ asszony mondta, nem máról holnapra. És az, hogy minél elõbb megtörténjék, úgy gondolom, közös felelõsségünk és nem felelõtlen bekiabálások dolga.
Köszönöm szépen. (Dr. Dávid Ibolya: Tribuszer-ügy! - Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Taps a kormánypártok soraiban.)