DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Én egy olyan területrõl szeretnék most beszélni, amelyet az újságok, a média közvetítésével szinte mindenki ismer, ugyanakkor a mai napon nem sokat foglalkoztunk vele, ez pedig a gazdasági bûncselekmények területe.
Azt gondolom, hogy az itt elkövetett bûncselekmények nagyságrendje nehezen mérhetõ. Két számot is hallottunk ezzel kapcsolatban. Belügyminiszter úr szájából az hangzott el, hogy a gazdasági bûncselekmények körülbelül 15 milliárd forintos nagyságrendben kerültek felderítésre, ugyanakkor Tóth András képviselõtársam azt állította, hogy a KBI igazolta létjogosultságát többek között azzal, hogy közel 50 milliárd forint értékû kártételt akadályozott meg. Mindegy, hogy melyik szám az igaz, mindenképpen tapasztaljuk magunk is azt, hogy a gazdasági bûncselekmények jelentõs mértékben növekednek, bár a statisztikákkal vigyázni kell, mert a statisztikák alapján minimális a növekedés. Ez többek között amiatt történt, mert a deviza-bûncselekmények száma a töredékére esett vissza, lévén, hogy a devizatörvény és a gazdasági törvények módosítása okafogyottá tett számos lépést olyan ügyben, ami korábban bûncselekménynek számított. A többi, tehát a közokirat-hamisítás, az adó- és tb-csalás, a vámorgazdaság jelentõs mértékben növekedett, és azt gondolom - mint a mezõgazdaságot különös figyelemmel nyomon kísérõ -, hogy ide sorolhatnánk a jövedéki termékekkel kapcsolatos bûncselekményeket is. Itt akár a borkommandó, akár a feketevágásokat ellenõrzõ kommandó mûködésére gondolok, és azokra a látványos leleplezésekre, amelyekrõl az elmúlt hónapokban hallottunk. Egészen bizonyos, hogy a rendõrség ilyen területen történõ további megerõsítése jelentõs haszonnal járna az állam számára, és biztosan mérsékelné a bûncselekményt elkövetõk számát a jövõben.
Erre tennék javaslatot, és azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol a kormány bátran adhatna anyagi támogatást akár soron kívül is a rendõrségnek, lévén, hogy ez az a terület, ahol egészen bizonyosan megtérülne a ráfordítás, amit akár 12 milliárdban, akár ennél nagyobb összegben jelöl meg a kormány vagy éppen a belügyminiszter.
Azt gondolom, hogy Magyarországon - mint minden közép- és kelet-európai, átalakulás idõszakában lévõ országban -, nagyon fontos, hogy a gazdasági bûncselekmények megelõzésére kell figyelmet fordítani. Ezek a piacgazdaságra való áttérés következtében sokkal erõteljesebben jelentkeznek, mint egy beállt gazdaságban, ahol megfelelõ gazdasági szabályozás van, megfelelõ törvények vannak. Itt jóval nagyobb figyelmet kellene fordítani a megelõzésre.
(17.30)
Jobb megelõzni, mint büntetni - hallottuk. Azt gondolom, nemcsak jobb megelõzni, hanem az állam számára anyagilag is megérné többet fordítani a megelõzésre, mert ezáltal jelentõs bevételekre tenne szert, vagy legalábbis jelentõs bevételek kiesését - jövedéki termékeknél biztosan - akadályozhatná meg a szigorú fellépés és az ehhez igazított jogi szabályozás.
Györgyi Kálmán beszédében azt mondta, hogy Nyugaton enyhébbek a büntetések, mint Magyarországon. Ez biztosan !gy van, nem az én területem, hogy ezt megítéljem, de a gazdasági bûnözésre vonatkozóan, gondolom, õ is elismeri azt, hogy Nyugaton az üzleti élet önszabályozása is sokkal megfelelõbb. Ott, ha valaki egyszer téved, akkor az üzleti élet kiközösíti. Magyarországon ezzel szemben az üzleti életben tévúton járók rég rájöttek arra, hogy igen kifizetõdõ tevékenység akár az adócsalás, akár a jövedéki termékekkel való visszaélés, vagy bármiféle olyan bûncselekmény, amely a felderítések alacsony száma miatt, és késõbb az ítélethozatalok elhúzódása miatt bármiféle kockázatot is jelentene, vagy legalábbis ez a kockázat bizony egyértelmûen eléggé csekély. Elég, ha csak az elmúlt néhány év néhány nagy ügyére gondolunk, amelyek ezen a területen a sajtó által mindenki számára nyilvánvalóvá váltak.
Azt gondolom, a parlament ellenzéki és kormánypárti képviselõi, ha komolyan gondolják ezt a módosítást - legyen az akár pótköltségvetés vagy legyen csak a költségvetés tartalékának a fölszabadítása erre a célra -, biztosan megszavaznák. De úgy gondolom, a kormánynak saját hatáskörén belül is joga van arra, hogy ezen a területen - nem megvárva, mondjuk, az õszi ülésszakot vagy a következõ évi költségvetést - lépjen. Egészen biztos, hogy ezáltal a kiadások megtérülnének, jelentõs bevételre tudna szert tenni az állam.
Néhány apró dolog azonban szükséges ehhez, egyrészt a technikai fölszerelés. Ma már szóba került a rádiótelefonok lehallgathatósága, amit a Néppárt maximális mértékben támogat; tudjuk, hogy ez több milliárd forintba kerülne. Azt gondolom, ez megint egy olyan tétel, ami egyszer ugyan kiadás, de utána folyamatosan, hosszú távon, évente megtérülne ez a ráfordítás az állam számára. Sajnos ma az a helyzet, éppen az egyik borkommandó tagja mondta nekem, hogy a tevékenységük viszonylag sikeres, de például mobiltelefont már nem használhatnak, mert az csak megfelelõ rangfokozat vagy pozíció esetén jár, de pont annak, aki kimegy és járõrözik, a rádiótelefon-használata jelentõsen korlátozva van. Hasonló a helyzet a rendõrõrsöknél, ahol - ahogy viccesen fogalmazott az egyik vidéki város rendõrkapitánya - elég, ha a tolvaj vagy a rabló látja, hogy aznap már kiment a rendõrjárõr az autóval a körzetbe, mert ha visszajött, akkor aznap legközelebb már maximum biciklivel tudja bejárni a környéket, mert nincsen pénze benzinre, a kiutalás szerint aznapra már nem jár.
Azt gondolom, talán sokan úgy vélik, hogy ezek a megtakarítások, amelyeket éppen most a rendõrségnek végre kell hajtani, költségvetési szempontból jók; a bûnmegelõzés szempontjából egészen biztosan rosszak. Érdemes lenne ezeket az elképzeléseket és döntéseket újra felülvizsgálni és végiggondolni. Azt gondolom, a gazdasági bûncselekmények mérséklése, az üzleti tisztesség erõsítése a gazdasági életben természetesen nemcsak a rendõrség, nemcsak a bûnüldözés feladata, hanem minden vállalkozótársunké. De ehhez olyan törvények, gazdasági törvények is szükségesek, amelyek minél kevesebb kiskaput engednek nyitva hagyni, minél többet elzárnak. Itt az ideje, hogy a Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és más szervek bevonásával végre megtörténjen a gazdasági törvények, a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási utasítások átfogó felülvizsgálata. Ezzel is lehet az üzleti élet tisztességét erõsíteni, a gazdasági bûncselekményeket vagy azok egy jelentõs részét megelõzni.
Az erre fordított plusz kiadás - még egyszer mondom - biztosan megtérül. Azt gondolom, ha nem ma vagy holnap, de a legközelebbi idõben, amikor a kormánynak erre lehetõsége van, ezen a területen új szemléletre, merészebb fellépésre és nagyobb tettrekészségre lesz és van szükség.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)