DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr és Tábornok Urak! A szervezett bûnözésrõl néhány szót a hátralevõ rövid idõben, annak fontossága miatt:
Talán emlékszik rá mindenki, hogy 1996 végén, amikor a szervezett alvilági csoportok leszámolásba kezdtek egymással, a közbiztonság helyzete ismét reflektorfénybe került. A kormányzat részérõl akkor intézkedés, határozott lépés történt, nevezetesen: a rendõri vezetõk leváltása.
(18.50)
Ezzel a megoldással a kormányzat azt a látszatot keltette, hogy ez a kérdés a rendõri felsõ vezetõk cseréjével megoldható. Nem irigylem a tisztelt tábornok urakat, akik ebbe a szituációba kerültek, és a feladatuk megoldásra vár, mert - hangsúlyozni kívánom - megítélésünk szerint tévesen keltették azt a látszatot, hogy a rendõri felsõ vezetés lecserélésével a probléma megoldható és kezelhetõ.
A szervezett bûnözés komoly veszélyt jelent a társadalomra. Éppen ezért hiányoltuk miniszter úr expozéjából, hogy igen röviden elintézte ezt a kérdést. Megnyugtatásul azt szánta nekünk, hogy a szervezett bûnözõk közötti leszámolás - amely nyilván egy felszíni jelenség - nem irányul a becsületes polgárok ellen, és ez önmagában kevés, hiszen foglalkoznunk kell a szervezett bûnözés problémakörével.
Érzékelte a gondot a másik kormánypárti felszólaló, a miniszterelnök úr kabinetfõnöke, aki jelenleg komoly feladatokkal rendelkezik a bûnüldözés területén, és nagyon fontosnak tartotta megemlíteni, hogy rombolja az állampolgárok igazságérzetét, és hosszú távon nagy veszélyt jelent a társadalomra, a társadalom morális állapotára. Rombolja valóban, és rombolja az is, hogy a politikától ilyen esetekben nem volt tapasztalható határozott fellépés. S azok a felvetések, amelyek a volt titkosszolgálati minisztertõl is elhangzottak, hogy itt hídépítés kezdõdik a politika és a szervezett bûnözés között, sokáig a levegõben lógtak, és a mai napig sem kaptunk erre kielégítõ választ, bár válasz érkezett.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Úgy gondolom, a politikának ilyen esetekben sokkal határozottabban kellene fellépnie, és nem fordulhatna elõ, hogy az Országgyûlés padsoraiban olyan képviselõ ül, akinek élettársát milliárdos csalások miatt elítélték, bujkál az igazságszolgáltatás elõl, és veszi magának azt a bátorságot, hogy a közbiztonságról fennemelt hangon beszél.
De nem fordulhatna elõ az sem, hogy a kormánypártok padsoraiban olyan képviselõ ül - mondjuk a legnagyobb kormányzó párt pénztárosa -, aki ellen büntetõeljárás indult befolyással való üzérkedés miatt. Alapos gyanú volt, nyomozás indult meg, vádemelés, és bírósági szakaszban van az ügy. Úgy gondolom, a politikának sokkal határozottabban kellene ezekre a kérdésekre reagálnia.
De az sem nagyon fordulhatna elõ, hogy van olyan országgyûlési képviselõ, miniszter, akinek a kampányfõnökét több száz milliós csalás miatt elõzetes letartóztatásban tartják. Hiányolom a politika részérõl azt a határozott, személyes példamutatást, azt a határozott elhatárolódást, ami ebben az esetben elvárható lenne. A társadalom úgy látja, nagyon sokszor úgy látjuk, hogy védelmet kapnak ezek a jelenségek, nem történik kellõ elhatárolódás. Védelem van, az információk titkolása folyik, elmarad a politika határozott és kívánatos fellépése.
Határozott és kívánatos fellépés szükséges a szervezett bûnözéssel szemben a politika részérõl is. Mert magát a jogállamiságot és a jogállam kereteit veszélyezteti a szervezett bûnözés, különösen abban a formájában és abban az erejében, ahová most eljutott.
A szervezett bûnözés és a megerõsödött szervezett bûnözõi csoportok azt üzenik a magyar társadalomnak, hogy itt nem a törvények, nem a társadalmi szokások dominálnak, hanem az erõszak, a maffia uralma és a parancsa diktál. Nem jogállami keretek között élünk, a törvényes rend nem betartandó, csupán a maffiának kell engedelmeskedni, mert különben szitává lövik. Gátlás nélkül használják ezeket az eszközöket.
Nagyon sokan foglalkoznak hivatásszerûen a szervezett bûnözéssel. Százas nagyságrend azoknak a csoportoknak a száma, amelyek hivatásosan a bûnözésbõl élnek, s ezres nagyságrendû, akiknek ez az életük, ez a munkájuk, ezzel keresik kenyerüket; családok - bûnözõ módon - hosszú távra erre rendezkedtek be. Ma már olyan vonzást jelent - és pejoratívan mondom ezt a szót - a szervezett bûnözés világa, hogy több nyugállományú rendõr, nyugállományú titkosszolgálati tiszt, nyugállományú vámtisztviselõ talál helyet magának a maffia tagjai között, és erõsíti a szervezett alvilágot. Mert az alvilág ma már olyan erõs, hogy elhárító rendszerrel dolgozik, és komoly nehézséget jelent a rendõrség számára az elfogásuk, mert sok esetben technikailag, szervezettségben, anyagi eszközökben sokkal nagyobb forrásokkal rendelkeznek, mint maga a rendõrség. Nyilván elsõsorban az anyagi haszonszerzés vezérli õket, ami mind a közvagyonra, mind a polgárok magánvagyonára leselkedik.
Az önkormányzati és rendészeti bizottság is foglalkozott a szervezett bûnözéssel, és tájékoztatást kért a rendõrség vezetõitõl a küzdelemrõl, és hogy mire van szükség ahhoz, hogy eredményesebben dolgozzanak. Ezt meg is tették a rendõri vezetõk egy olyan zárt bizottsági ülésen, amelyen lehetõségük volt arra, hogy mindent elmondjanak.
A rendõri vezetõk véleménye szerint - és ezt a jegyzõkönyvek tanúsítják - õk úgy látják, hogy nagyon komoly hiányosságok és mulasztások vannak a törvények és a végrehajtási jogszabályok tekintetében. Sok esetben elmondták, konkrét törvényeket is megnevezve, hogy a törvények és a végrehajtási jogszabályok hiánya jelenti számukra azt a nehézséget, ami miatt nem tudják munkájukat megfelelõen végezni. A belügyminiszter úrtól az expozéból nem hallottunk erre indokot, hogy miért késnek ezek a jogszabályok.
Felvetõdött e keretek között a rádiótelefonok lehallgathatósága is. Nagyon sokan említették, ez egy igen divatos, slágertémának számított a mai napon. S tény és való, elmondták a rendõri vezetõk, hogy szemük elõtt, rádiótelefonon szervezik a bûncselekményeket ezek a maffiák, és gyakorlatilag nem, vagy nagyon keveset tudnak ez ellen tenni.
Az én ismereteim szerint - úgy gondolom, nem árulok el nagy államtitkot - a költségvetésben több milliárdos nagyságrend fordítódik erre a feladatra. Kérdezem én, ha a költségvetésnek erre több milliárdja van, és erre fordítódik, akkor mire fordítódik, ha nem a rádiótelefonok lehallgatására, vagy azoknak a bûnözõi beszélgetéseknek a lehallgatására, amelyeken ezeket az akciókat szervezik. Miért fordítunk mi milliárdokat, mire fordítunk milliárdokat, ha a bûnözés szervezése rádiótelefonon zajlik? Miért fizetünk több milliárd forintot? Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, ha lehetõség van erre, viszontválaszában térjen ki erre a kérdésre.
Jogszabályi hiányosságként említették a titkos információszerzés jogszabályi támogatottságát, különösen két területen: a fedett vállalkozások és a fedett nyomozók területén. Úgy gondolom, minél elõbb meg kellene ezeket a végrehajtási szabályokat alkotni, egy ilyen különösen felelõsségteljes és kockázatos feladatnál, mint, mondjuk, egy fedett nyomozó esetében, mert a mai szervezett bûnözési viszonyok között ezekkel az eszközökkel kell és lehet eredményeket elérni mindenhol a világon. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi, hogy az idõ lejárt.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg talán, hogy három mondatban elmondjam, mit javasol a Magyar Demokrata Fórum. S kérném, ha van egy képviselõcsoport, amely harminc másodpercet tudna adni, nagyon megköszönném. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból: Gyere le! - Legyen!)