DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! 1998. március 4-én Jász-Nagykun- Szolnok megyében, Kengyel községben jelen voltam egy rendkívüli értekezleten, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ott mi történt.
Mirõl van szó? Újra terítékre került a veszélyeshulladék-égetõ üzem. Védte ennek a létesítménynek a megépítését a város polgármestere, valamint az égetõüzem szakembere. Amit ott tapasztaltam, az nem mindennapi esemény volt. Ugyanis a két tábor egymásnak feszült, egymás halálát kívánva, nyomdafestéket nem tûrõ hangot használva ócsárolták egymást, amelyet nagy lelkinyugalommal hallgatott végig a polgármester és az amerikai cég képviselõje. Az önkormányzat természetesen védte a mundér becsületét, magyarázta, de nem tudta megnyugtatóan megmagyarázni az égetõmû elõnyét, hátrányát sem természetesen.
Az egész gyûlésen, amely körülbelül 600 fõ részvételével több mint négy órán keresztül tartott, ágáltak a község lakói a munkahelyteremtés mellett kardoskodva, ágáltak a termõföld tulajdonosai a termõföld védelmében. Voltak bekiabálások, amelyekrõl úgy éreztem, mintha megkért személyek tették volna, mert a hozzászólásaik értelmezhetetlenek voltak. Jeleztek valamit, de nem tudták befejezni, hiszen erõsen illuminált állapotban mentek oda, szinte botrányba fulladó kijelentésekkel hallgattak el, megkezdett mondatokat befejezetlenül hagytak. Az volt érezhetõ, hogy mindenáron egy üzemet akarnak létesíteni, körülbelül 20-30 ember munkahelyteremtésére.
Az volt a legmegdöbbentõbb, mélyen tisztelt Környezetvédelmi Minisztérium, miniszter, államtitkár asszony, hogy ezen az értekezleten immáron másodszor van terítéken ez a fontos kérdés. A környezetvédelmi megyei hivatal sem volt jelen, a minisztériumból sem volt jelen senki. Valamint azok, akik ellenzik ennek a mûnek a létrehozását, közölték, hogy szóltak az ügyészségnek, a rendõrségnek, az ombudsmannak is szóltak, hogy micsoda problémát kellene megnyugtató módon rendezni ennek a rendkívül jó termõfölddel rendelkezõ Kengyel községnek valamennyi polgára elõtt.
Négy és fél órán keresztül tartott ez az áldatlan vita. Én úgy éreztem, hogy nem volt elõrelépés, az indulatok a végsõkig feszültek, a vita egymásra mutogatással, szitkozódással fejezõdött be, amely a második évezred végén, a harmadik évezred küszöbén egy anarchiát jelzett.
Ismételten felkérem a Környezetvédelmi Minisztériumot mint illetékes szakhatóságot, hogy azonnal tegyen komoly intézkedést ezen rendkívül szorgalmas község valamennyi lakójának megnyugtatása érdekében, ahol még nemzedékeknek kell felnõni, sõt, dolgozni és élni. Valahogy úgy éreztem, hogy érvényre kellene juttatni a keresztény Magyarországon használatos mondatot: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!".
Én elmondtam a gyûlésen felszólalásként észrevételeimet. Aránylag megnyugvással vették tudomásul a közlésemet, hogy szólok ma itt e rendkívül feszült helyzetrõl, és elmondom a Magyar Országgyûlés plenáris ülésén, hogy miket tapasztaltam. Ennek a szomorú példának még egyszer nem szabad elõfordulni. Lehet, hogy nem utoljára kérem a Környezetvédelmi Minisztériumot Kengyel község megnyugtatására, és annak érdekében szakembereik bevonásával azonnal tájékoztassák a község valamennyi polgárát, megnyugtatóan.
Természetesen jelen van az a probléma a szomszéd városban, Törökszentmiklóson is, amelyre még mindig nem kaptam megnyugtató választ kapni, vagy talán egyáltalán, hogy az a vegyianyagot tároló raktár milyen sorsra jut. De ezt helyzetet, ami Kengyel községben van, halasztást nem tûrve, azonnal rendbe kell tenni, mert különben ott egy olyan helyzet alakul ki, ami talán nagyobb kárt okoz, mint az egész mûnek a megépítése.
Köszönöm szépen tisztelt figyelmüket, hogy meghallgatták, amit elmondtam.