DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Képviselõ Úr! A képviselõ úrnak volt ugyane tárgyban 1997-ben, ha jól emlékszem, éppen a tél elején egy interpellációja, ami éppen arról szólt, hogy a képviselõ úr felvezette azt, hogy a lakosság 56 százalékának a 70 százaléka amellett döntött, hogy Kengyel községben legyen egy égetõmû. Én azt gondolom, képviselõ úr, hogy sem a minisztérium, sem a felügyelõség, senki nem vállalhatja fel ma azt a felelõsséget, hogy egy-egy ilyen döntést felülbíráljon, vagy egy település lakosságának a döntését megmásítsa. Errõl én azt gondolom, hogy kár vitát folytatnunk, mert akkor ezt a vitát már lefolytattuk.
Én inkább arról beszélnék a tisztelt képviselõ úrnak, ami remélem, önt is és a Kengyelen élõ lakókat is megnyugtatja, fõleg azokat, akik ellenzik ezt a beruházást, hogy a környezetvédelemnek ma már olyan elõírásai vannak, amelyek ezt megnyugtató módon rendezhetik. Hiszen a '95-ben megalkotott környezetvédelmi törvény részletesen tartalmazza a környezetvédelmi hatásvizsgálatról és az ezek alapján készülõ környezetvédelmi hatástanulmányokról, elõzetes hatástanulmányról, részletes hatástanulmányról szóló szabályokat. Ebben taxatíve rögzíti is, hogy melyiknek milyen feltételei vannak.
Mi történt Kengyelen? Kengyel esetében, amikor az interpelláció legutóbb elhangzott, még azt mondhattuk el, hogy volt ugyan egy lakossági döntés, de a hatósági eljárás még nem indult el. Azóta annyi változás történt, hogy a beruházó 1998. február 12-én benyújtotta a hatástanulmányt a környezetvédelmi felügyelõséghez, amely ez alapján a hatósági eljárás alapján vizsgálatra került. Természetesen a felügyelõség február 23-án, lévén nem volt teljes ez a hatástanulmány, hiánypótlásra szólította fel a beruházót.
Én azt hiszem, hogy sem képviselõ úr, sem jómagam nem vállalhatjuk fel azt, hogy prejudikáljunk egy olyan ügyben, amiben még nem is tudjuk azt, hogy a hatástanulmány mit eredményez. Hozzátenném azt is, hogy az a jogszabály, amire én utaltam önnek, részleteiben szabályozza azt is, hogy függetlenül attól, hogy volt népszavazás, tehát volt egy elõzetes döntés ebben a kérdéskörben, a hatástanulmány alapján a környezetvédelmi felügyelõség, amely nem megyei szervezet, hanem ennél tágabb illetékességi körrel rendelkezik, köteles nyilvános tárgyalást - vagy más szóval, ahogy jobban ismerik: közmeghallgatást - tartani. Ez azt jelenti, hogy a hatásterületen élõk újra meg lesznek hallgatva a hatósági eljárás keretében.
Képviselõ úr utalt arra, hogy március 4-én volt ebben a témában egy lakossági fórum. Az, hogy nem voltunk ott, mármint sem a minisztérium, sem a felügyelõség, ennek feltehetõen az az oka, hogy nem kaptunk meghívást erre, hiszen elképzelhetõ, hogy ezt az önkormányzat szervezte. Ugyanis ha meghívást kap a felügyelõség, és azt hiszem a minisztérium is ott, ahol erre jogköre van, meg szokott jelenni ezeken a fórumokon.
Képviselõ úr idézte azt, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!". Azt hiszem, ezt egy picit ki is bõvíthetjük: szeressük a környezetet is, mint saját magunkat! Úgyhogy én azt hiszem, hogy ebben egy kellõ mentális felkészültségre is szükség van, hiszen a hulladékainkkal valamit tennünk kell, azoknak az ártalmatlanítását nekünk kell elvégeznünk. Felteheti a képviselõ úr a kérdést, igen, de ez csak olyan helyen történjen, ahol ehhez a lakosság hozzájárul. Én önnel tökéletesen egyetértek, és azt gondolom, csak olyan helyen lehet megnyugtató egy-egy ilyen beruházás, ahol a környezõ lakosság is támogatja, mint ahogy arra annak idején a képviselõ úr is utalt.
(20.00)
Van viszont egy ennél sokkal fontosabb garanciális szabály: ez pedig az, hogy a környezetvédelmi hatóság csak és kizárólag olyan beruházásra mondja azt, hogy környezetvédelmi szempontból engedélyezhetõ, amely további környezeti terheket nem okoz. Ebben az esetben a környezetvédelmi hatóság meg fogja hozni a saját maga határozatát. Azért is fogalmazok úgy, hogy "határozatát", hiszen annak lehet különbözõ minõségû és különbözõ eredményû a határozata, amihez természetesen mindenkinek megvan a jogorvoslati lehetõsége államigazgatási úton, és ha kimerítette az államigazgatási utat, akkor peresíthetõ, tehát bírósági útra is terelhetõ.
Azt hiszem, képviselõ úr, mind a ketten megnyugodhatunk abban, hogy ezek a garanciális szabályok léteznek, és remélem, ez az ott lakók számára is megnyugtató. Köszönöm szépen.