SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Szokatlan, de mégis rendkívüli ügyben kértem napirend utáni felszólalási lehetõséget. Szokatlan, mert úgy érzem, hogy a rendszerváltás óta eltelt nyolc év után esetemben a múlt gyakorlata érvényesült; rendkívüli, mert egy demokráciában tényleg rendkívüli esetnek kell tekinteni, ha egy országgyûlési képviselõt a házbizottság megfoszt attól, hogy egyébként a Házszabály 13. § (3) bekezdésében leírt jogait gyakorolhassa.
Röviden a történet: mivel a kormány az 1996. évi XLIII. törvény 80. § (4) bekezdésében elõírtak teljesítésére a törvény kihirdetése után egy év múlva sem nyújtott be indítványt, ezért önállóan nyújtottam be 1997. június 9- én. A honvédelmi bizottság 1997. júliusban tárgyalta indítványomat, azt támogatta, így a Házszabály 98. § (3) bekezdése alapján a Ház tárgysorozatára került. Velem szemben már az is hátrányos döntése volt a házbizottságnak, hogy indítványomat nem tûzte szeptemberben az ülésszak napirendjére, mert nem indokolt, de erre elõírás sincs, hogy a kormány késõbb benyújtott indítványa - hacsak az nem sürgõs vagy kivételes - megelõzhetné a képviselõ által benyújtott indítványt.
A képviselõ jogának súlyos megsértése akkor következett be, amikor a Ház december 1-jén napirendre vette a H/4543. számú határozati javaslatomat, és ennek a zárószavazásig történõ tárgyalását nem engedte végigvinni, mint ahogy a Házszabály 112. §-a ezt elõírja. Ehelyett jogtalanul a tárgyalást elnapolták. Ez azért jogtalan, mert a Házszabály 58. § (1) bekezdése alapján a napirendi pont tárgyalásának elnapolását csak az elõterjesztõ kérheti, és errõl az Országgyûlésnek vita nélkül kell határoznia. Mivel én az elnapolást nem kértem, így az Országgyûlés határozata sem következhetett be.
Amikor észleltem, hogy indítványom tárgyalásának szándékos késleltetése folyik, levelet írtam a Ház elnökének, amelyben panaszt tettem a Házszabály megsértése miatt. Ebben többek között kértem, hogy panaszomat a házbizottság a következõ ülésen tárgyalja meg, hozzon döntést, és levelemet az országgyûlési képviselõknek mint hivatalos okmányt küldjék meg. Kéréseim egyike sem teljesült. A Házszabály egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy ha a képviselõt sérelem éri, nincs hova vagy kihez fordulnia.
Kaptam egy levelet a Ház elnökétõl, de az abban leírtakat nem tudom elfogadni. Idézek a levélbõl: "A házbizottság ülésein az a többségi vélemény alakult ki, hogy a választási kampányra tekintettel a tavaszi ülésszak március 16-ig tartson." Ez így rendben is volna, ha volna jogi alapja. Abban, remélem, egyetértünk - mert jogszabállyal senki az ellenkezõjét nem tudja bizonyítani -, hogy ez csak javaslat lehet, mert errõl csak az Országgyûlés dönthet, ugyanis ebben a kérdésben a házbizottságnak nincs, a kormánynak meg mégúgy nincs döntési kompetenciája. Egyébként is, december 1-jétõl még körülbelül 15-16 ülésnapja volt és lesz a Háznak, tehát a tárgyalást le lehetett folytatni.
Egy másik idézet a levélbõl: "Képviselõ úr indítványának további tárgyalására azért nem tettem javaslatot az ülésszak programjában, mert tárgyalását a házbizottság ülésein sem a képviselõ úr frakciója, sem a kormány nem támogatta." Gondolom, ez a megállapítás a Házszabály nem ismeretébõl adódik, mert elõször: a házbizottság javaslatára - gondolom, a frakcióm is támogatta ezt - a Ház napirendjére vette indítványomat, mert december 1-jén megkezdte tárgyalását. Ezt a tárgyalást csak elnapolni lehet, és mivel a frakciómnak ezt nem volt joga kérni, a tárgyalást a zárószavazásig le kellett volna folytatni.
Másodszor: a kormánynak nincs joga, hogy tárgysorozatba, sõt, napirendre vett képviselõi indítványt visszavonasson, elnapoltasson vagy levetessen a napirendrõl. Természetes, hogy mindez egy pártállami parlamentben megtörténhet, mert 1990 elõtt valóban a Politikai Bizottság és a kormány határozta meg, hogy mikor legyen az ülésszak, hány napos legyen, mennyi napirendi pont kerüljön tárgyalásra, és napirendi pontonként mennyi képviselõ szólalhat fel.
A mi Házszabályunk azonban csak olyan jogot ad a kormánynak, hogy az elõterjesztõ után felszólalhat, és a zárószavazáskor megmondhatja, hogy támogatja-e az indítványt. Még olyan joga sincs, hogy például az ilyen indítványhoz benyújtott módosító javaslatok szavazásakor véleményt nyilvánítson, de lehetõsége sincs a házbizottság ülésein, mert képviselõje szavazati joggal nem rendelkezik. Ezért csak arra van joga, hogy a kormány által benyújtott indítványok napirendre tûzésére, sorrendjére tegyen javaslatot. Persze - ezt kérdésként teszem fel - lehet, hogy e házbizottság számára a kormány javaslata parancsérvénnyel bír? Az meg egyenesen elképesztõ - még minõsíteni sem tudom az eljárást -, hogy a ház elnöke azért vegyen le napirendrõl képviselõi indítványt, mert úgymond az elõterjesztõ és a kormány lláspontja között lényeges eltérés mutatkozik. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Befejezem, elnök úr.
Egyetlen képviselõt sem érdekel a kormány álláspontja, ezt tudomásul kellene venni, hiszen nem kötelezõ a konzultáció az indítvány elõterjesztésekor, és még inkább nem, ha az illetékes bizottság tárgysorozatba vette. Az elõterjesztõ feladata, hogy meggyõzze a többi képviselõt az indítvány szükségességérõl, és arról, hogy az ország javát szolgálja, és a Ház majd dönt, akár a kormány ellenében is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmondottak alapján kérem a házbizottságot, hogy panaszomat vizsgálja ki, és marasztalja el azokat, akik megakadályozták, hogy indítványom eljusson a zárószavazásig.
Köszönöm a türelmét, elnök úr, és köszönöm, képviselõtársaim, hogy meghallgattak.