AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Nagyon sajnálom, hogy ön nem közgazdászként szólalt fel az elõbb, hanem politikusként. (Dr. Csapody Miklós: Ez van! Ilyen a parlament!) Sajnos a választók túlnyomó része nyilvánvalóan nem képzett közgazdász, ezért azoknak az összefüggéseknek egy jelentõs részét, amikrõl most vitatkozni fogunk, nem tudják megítélni.
De bizonyos alapvetõ dolgokat valószínûleg igen, mert matematikát mindenki tanult. Ha azt mondom önnek, hogy az ország adóssága 1994-ben majdnem 19 milliárd dollár volt, ami ma 9,3 milliárd dollár, akkor valószínûleg mindenki megérti, hogy ez sokkal kevesebb. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Egy hang balról: A Misi nem!) Ha ezt esetleg viszonyítjuk a családok jövedelméhez - az ország kvázi egy nagy család -, annak a bizonyos ronda GDP-nek, azaz annak a jövedelemnek, amit egy évben elõállítunk, a nettó adósságunk 44 százaléka volt 1994-ben, mostanra 21 százalékra ment le. Kevesebb, mint a felére! De az exporthoz viszonyítva - mert végsõ soron abból jön a devizabevétel, ezért nyilvánvaló, hogy valami köze van az adóssághoz -: az export 171 százaléka volt a nettó adósság 1994- ben, most pedig 40 százalék alá került.
Ennek a hatalmas külsõ egyensúlyi javulásnak egy szimbolikus megjelenése az, hogy visszafizettük az IMF-fel szemben fennálló utolsó hitelünket, és egyidejûleg - errõl képviselõ úr nem beszélt - azt is elmondhatjuk, hogy sikeresen teljesítettük a 23 hónapos IMF-programot, ami elõször sikerült ebben az évtizedben Magyarországnak. Ezek nagyon nagy dolgok, és õszintén sajnálom, hogy ön ezekrõl megfeledkezik.
Amit a jövedelemnövekedéssel kapcsolatban mondott, az teljesen nyilvánvalóan félremagyarázása államtitkár kollégám szavainak. Õ nem arról beszélt, hogy Magyarországon csökkenni kellene a jövedelmeknek. Több újságban megjelentek azok a számok, amelyekkel a Pénzügyminisztérium, mondjuk, 2002-ig számol gazdasági prognózisában. Van egy, az Európai Unió megfelelõ igazgatóságával közösen készített tanulmányunk is, amit emlékeim szerint elég széles körben elküldtünk ellenzéki pártvezetõknek is. Ez is világosan tükrözi azt a gazdaságpolitikai pályát, amit figyelembe veszünk. Ebben csak azt mondjuk, hogy még nem növekedhet olyan ütemben a reálbér, illetve a fogyasztás, mint amilyen ütemben a GDP nõni fog, hiszen Magyarország még mindig keveset ruház be, Magyarországon a beruházási ráta még csak 23-24 százalék között van, amit legalább 30 százalékra kellene felvinni a következõ négy- öt évben. De szó nincs arról, hogy azt mondanánk, nincs növekedés. Csak annyit mondunk, hogy ugyan a növekmény többsége már fogyasztásra mehet, de ennek a növekedésnek kicsit el kell maradnia a GDP növekedésétõl. Amit ön mondott, az teljes félremagyarázása annak, ami elhangzott.
Amit önök a Mollal kapcsolatban mondanak, tisztelt képviselõ úr, az nagyfokú tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot. A Ház ma fog az Energia Chartáról szavazni. Ha a Ház elfogadja az Energia Chartát és ratifikáljuk, az azt jelenti, hogy április 1-jétõl nem tudom, mirõl beszélünk, mert nincsenek ilyen illetékek, nem lehet ezeket beszedni. Ezenkívül arra is felhívom a figyelmét, hogy az eredetileg benyújtott költségvetés egy fillért sem tartalmazott ezen az ágon, mert úgy számoltunk, hogy belép az Energia Charta, illetve Oroszországot fel fogják venni a WTO-ba. Mind a kettõ azzal a következménnyel jár, hogy ezt meg kell szüntetnünk. Végül az utolsó korrekció keretében tettünk be 2 milliárd forintot, abban bízva, hogy egy picit azért valamit fogunk realizálni errõl az oldalról, és az a 2 milliárd, amit beraktunk, láthatóan be is folyik. Természetesen az a körülmény, hogy adtunk valamilyen illetékkedvezményt - zárójelben mondom, a törvényi felhatalmazásnak megfelelõen, tehát nem valahol titokban, hanem ahogy a parlament megszavazta, és ahogy felhatalmazta erre a pénzügyminisztert -, ez viszont hozzájárult ahhoz, hogy az áremelkedés kisebb legyen, mint különben lett volna, tehát határozottan antiinflációs jellegû volt.
Ami pedig az inflációs prognózist illeti: képviselõ úr, teljesen világos, hogy a választások elõtt a világon mindenütt megnõ a kockázat, az üzleti világ véleménye ezt kifejezi. Azt gondolom, a kockázat igazából azért nõtt meg, mert a Fidesz - mint aki magáról azt mondja, egyik esélyese a választások megnyerésének - olyan gazdaságpolitikát hirdet, amely teljesen világosan az infláció emelkedéséhez vezetne. Tudniillik a költségvetési hiány nagyságrendi növekedése - ez elemi közgazdasági tankönyvi ismeret - nagymértékû inflációnövekedéshez vezet. Ettõl félnek a független szakértõk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)