DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt a szokásos januári évnyitó sajtóbeszélgetésén a sajtó képviselõit tájékoztatta arról, hogy elérkezettnek érzi az idõt arra, hogy egy lakossági és társadalmi konszolidáció keretében végre rendezzük azokat a kintlévõségeket, hiteleket, amelyek behajtásához egyébként nem sok remény fûzõdik, tovább görgetésük pedig csak a papírmunka számára jelent valami fontosságot, egyébként sem az ezzel gazdálkodni szándékozó szervezeteket, sem pedig a lakosság érdekeit már nem tudja szolgálni.
Három szeletét említettük akkor ennek az ügynek. Az egyik a lakáshitelek törlesztésével kapcsolatos kérdés, valóban a családok százait fenyegeti vagy fenyegetheti a kilakoltatás. Nem is elsõsorban úgy, hogy maguk a bankok fogják ezt megtenni, hanem elindult egy olyan vásárlás, amelyik ezt a kérdést a hitelek kivásárlásával kívánja megoldani és hoz lehetetlen helyzetbe családokat.
A másik szelete ennek a kérdésnek a közüzemi hátralékoknak a kérdése. Itt a helyzet nem annyira súlyos, hogy kilakoltatás fenyegetne, de úgy hiszem, hogy a családokban, fõleg ahol gyerekek vannak, nem egészséges dolog, hogy hol a villany, hol a víz, hol a távfûtés, hol a gáz kerül esetleg kikapcsolásra azoknál, akiknél önhibájukon kívüli problémákról van szó. Nagyon örülünk annak, hogy ezt követõen mind a két területen elindult a kormányzati munka is, és legalább részterületeken eljutott egy olyan megoldásig, amelyik reményt ad arra, hogy ennek következetes továbbvitele ebben a kérdésben konszenzussal megoldható. A mi feltételünk mindenképpen az, hogy egyrészt csak azok, akik ebbe úgy kerültek bele, hogy önhibájukon kívül, másrészt pedig garanciát kell nyújtani arra, hogy ezek a fajta kintlévõségek, hitelek újra ne keletkezhessenek. Ebben az államnak, az önkormányzatoknak, a bankoknak, a közüzemi szolgáltatóknak és a lakosoknak egyaránt részt kell venni.
Van még egy szelete ennek a konszolidációs kérdésnek, amelyik nehezebb dió, és úgy hiszem, hogy törvényi szabályozást is fog igényelni. Ez már nem intézhetõ el, és nehezen képzelhetõ el, hogy megkezdõdik a választások elõtt; ez a 200-250 milliárdos tb- tartozásoknak az ügye. Ezek konszolidálása szintén elkerülhetetlen, hiszen ebben néha már nem létezõ cégeknek is vannak tb-tartozásai, és hiú ábránd azt hinni, hogy a tb rendbe hozható egy esetleges behajtásból, mert bizonyos területeken a behajtás erõltetése sokkal inkább a csõdfelszámoláshoz vezetne, újragerjesztve egy inflációs és egy munkanélküliségi hullámot. Azt hiszem, ez egyikünknek sem érdeke. Meg kell találni azt a technikát, amellyel ez a kérdés is rendezhetõ, de tovább nem görgethetõ, mert hiába fogunk kimutatni évekkel késõbb a jelenlegi 250 milliárd helyett 1000 milliárdokat, azok ugyanúgy nem lesznek behajthatók, mint a jelenlegiek, szembe kell nézni azzal, hogy ezt a konszolidációt végre kell hajtani.
És végül van egy negyedik terület, amelyrõl szóltunk, és amelyrõl a tisztelt Ház is tudomást szerzett, hiszen tavaly szeptember 11- én országgyûlési határozati javaslatot terjesztettem be a Néppárt nevében a tisztelt Ház elé. Ez pedig nem más, mint a lakásállomány megõrzésének programja, amely szintén egy olyan program a következõ idõszakra, amit nem lehet struccként homokba dugott fejjel tovább szemlélni.
Mi történt az elmúlt nyolc esztendõben? Az elmúlt nyolc esztendõben hellyel-közzel befejezõdött a lakások privatizációja, azonban a házak de facto gazda nélkül maradtak. A lakosok, akik megvették a lakásokat, örülnek, ha ki tudják fizetni a lakbért, vannak, akik már a közüzemi díjakat sem tudják, a belsõ saját tatarozásukról nem beszélve. De különös tekintettel a panelos technológiával épült lakások tömeges felújítási igényére, bizony olyan intézkedések szükségesek, amelyek kormány, önkormányzat és lakos együttállásában vizsgálják ezt a kérdést, Rendkívül sajnáljuk, hogy ez nem került még a tisztelt Ház elé, és már ebben a ciklusban nem tárgyalható le az a javaslat, amit elõterjesztettünk. De szeretném tisztelt képviselõtársaim és a kormány figyelmét felhívni: programot kell erre készíteni, mert 15- 20 év távlatában nem lehet egyik napról a másikra majd kitalálni, hogy egymillió lakással mit lehet kezdeni az országban.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDNP padsoraiban.)