AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Tulajdonképpen az ön felvetéseivel kapcsolatban alapvetõen azt tudom mondani, hogy ezek részben tényleg valós problémákat vetnek fel, részben pedig õszintén örülök annak, hogy objektíven elismeri azt, hogy az elsõ kérdéskörben valóban van elõrehaladás.
Konkrétan az elsõ kérdéskörnél maradva: éppen ma fogja a tisztelt Ház elbírálni Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr írásos válaszát, amelyet Göndör István országgyûlési képviselõ interpellációjára adott, amely írásos válasz nagyon pontosan tartalmazza azt, hogy a kormány ezekben az ügyekben milyen döntést hozott, és együttesen remélhetjük, hogy ennek alapján e probléma kezelése jobban fog tudni megvalósulni a késõbbiekben, mint ahogy idáig megvalósult.
(10.40)
Ami a társadalombiztosítás kintlevõségeivel kapcsolatos felvetését illeti, azt gondolom, nem egészen az a helyzet, ahogy frakcióvezetõ úr beállította, tudniillik ennek a "döglött" állománynak - és valóban, egyetértek: ezt már soha nem lehet érdemlegesen látni - a sorsa jellemzõen ma már a felszámolási szakban levõ vállalatok ügyeit jelenti. Tehát itt tulajdonképpen semmilyen külön döntésre nincs szükség, automatikusan, a jogi rend mûködési szabályainak megfelelõen ezek a kintlevõségek a felszámolási eljárások végén nyilvánvalóan leírásra kerülnek.
Tudomásom szerint ma már nem igazán jelentõs az a típusú kintlevõség, amelynél esetlegesen valamiféle megegyezés, valamiféle részleges leírás ahhoz vezetne, hogy mondjuk az adott cég ettõl talpon tudna maradni; de természetesen nem vitatom, hogy itt is jó lenne abszolút tiszta, a realitásnak megfelelõ képet teremteni. Tehát a problémát valóságosnak tekintem, kezelését illetõen azonban, úgy tûnik, egyfajta konszolidáció abban az értelemben, ahogy más összefüggésekben használni szoktuk, itt nem szükséges.
Ami a lakásállománnyal kapcsolatos problémát illeti: frakcióvezetõ úrnak természetesen igaza van, hogy ez elég súlyos kérdés. Természetesen nagyon sok súlyos kérdéssel kell szembenéznie a mindenkori magyar gazdaságpolitikának, és ezen kérdések megoldásában valamilyen sorrendet kell tartani, figyelemmel az ország gazdaságának teljesítményére, amely teljesítmény ugyan örvendetesen javult például az elmúlt évben, és tovább javul ebben az évben is, de azért szeretnék emlékeztetni, hogy még mindig lényegesen alacsonyabb szinten van, mint, mondjuk, 1989-ben, és számításaink szerint majd csak 2000-re fogjuk elérni a '89-es színvonalat.
Tehát csak fokozatos elõrehaladásra van lehetõség. Azt gondolom, a lakásállomány megõrzésével kapcsolatosan azért történt egy-két lépés, ami jó irányba mutat; például szeretnék emlékeztetni a lakástakarékok intézményrendszerére, amely kifejezetten alkalmas arra - sõt, talán erre alkalmas jelenleg leginkább -, hogy ezeket a felújításokat segítse. Említhetném a panelhitel kezdeményezésünket is, amely sajnos az eddigi tapasztalatok szerint viszonylag kis reakciót váltott ki a piac oldaláról. Tehát én csak szerettem volna ezekrõl a lépésekrõl szólni, és természetesen egyetértek azzal, hogy a következõ idõszakban ezzel az egész problémakörrel majd kiemelten kell foglalkozni a lakáspolitika egészében.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)