DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosítása kapcsán a vitában felmerült, hogy vajon miért van szükség egyáltalán a törvény módosítására, hiszen kedvezõ folyamatok tapasztalhatók a sportban, és ily módon nincsen szükség törvényi beavatkozásra; enélkül is a sportszakma eszközeivel kedvezõ irányban befolyásolható a sport fejlõdése Magyarországon. Ezzel szemben a kormányzati álláspont az volt, hogy a most tárgyalt javaslat az egyik szükséges, de nem egyedüli és kizárólagos feltétele annak, hogy a sportban tisztább viszonyok alakuljanak ki, és a szükséges szerkezeti-szervezeti változások megvalósuljanak.
Az is koncepcionális kifogásként fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen a törvényjavaslat rendelkezéseinek hatálybalépésével ismételten azok járnak rosszul, akik tisztességesen eleget tettek kötelességeiknek, és jól járnak azok, akik az eddigiek során hanyag és nem megfelelõ gazdasági tevékenységet folytattak.
(11.30)
Hiszen ismételten lehetõséget kapnak köztartozásaik rendezésére. Kétségtelen, hogy ennek a megoldásnak vannak árnyoldalai is, tisztelt képviselõtársaim, de reálisan számot kell vetni azzal, hogy a jelenlegi viszonyok változatlanul hagyása mellett ezeket a problémákat csak tovább lehet görgetni, de megoldani nem. Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a sportszervezetek tartozásainak rendezése nem azt jelenti, hogy a tartozások elengedésérõl van szó, hanem arról van szó - és ezt tartalmazza a törvényjavaslat -, hogy csak szigorú feltételek együttes megléte esetén rendelkezik a törvény a tartozások tütemezésérõl és a részletfizetésérõl, és ehhez biztosít kedvezményeket.
Több módosítás foglalkozott, képviselõtársaim, a hivatásos sporttevékenységet folytató sportszervezetek jogállásával, és indokoltnak tartották, hogy az ilyen státuszú szervezetek ne csak a labdarúgásban és más csapatsportágakban, hanem valamennyi sportágban létrejöhessenek. Nyilvánvaló, hogy a késõbbiek során valószínû, hogy a törvényalkotónak erre vissza kell térni; a feltételek ma azt teszik lehetõvé, és azt valószínûsítik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a labdarúgásban és más csapatsportágakban lehetséges olyan feltételekkel számolni, amelyek a sportszervezetek gazdasági társasági formában történõ mûködéséhez elengedhetetlenül szükségesek.
Fontos része a vitának és a törvényjavaslatnak is a vagyoni értékû jogok hasznosításának kérdésköre, hiszen valamennyien tanúi lehettünk az ennek kapcsán kialakuló anomáliáknak, a tévéközvetítések körüli huzavonáknak. Hangsúlyozom, tisztelt képviselõtársaim, hogy ezt a problémát az 1996-ban elfogadott sporttörvény egyszer már rendezte, és megteremtette annak az esélyét, hogy a szakszövetségek rendelkezzenek a továbbiakban a vagyoni értékû jogokkal. Ezt erõsíti meg a módosítás, miszerint ezen vagyoni értékû jogok hasznosítását garanciális jelleggel a jövõben a szakszövetségek szabályzatában kell meghatározni.
Vitára adott okot a törvényjavaslat hatályba léptetésének idõpontja. Volt olyan javaslat, amely a hatálybalépés idõpontját a késõbbiekben kívánta meghatározni. A kormányzat álláspontja szerint a labdarúgás esetében jelenleg is megvannak azok a feltételek, amelyek megléte biztosíthatja a hatálybalépés érvényesítését július 1-jével, a többi csapatsportágban pedig a következõ négy esztendõben megteremthetõk ezek a feltételek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A módosító indítványok jelentõs része nagymértékben hozzájárult a törvényjavaslat, a törvénymódosítás pontosabb és szabatosabb tartalmához. Meggyõzõdésünk, hogy ez a törvénymódosítás eredményesen járulhat ahhoz hozzá, hogy a sportéletünkben tisztább viszonyok alakuljanak ki, ezért kérem önöket, hogy a kormány által támogatott módosító indítványokkal együtt támogassák a törvénymódosítás elfogadását. (Taps az MSZP padsoraiban.)