KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Nagyon örülök, hogy sikerélményhez juttatott, hiszen két hét után végre elhangzott a parlamentben az, hogy elfogadja, hogy a kormány nem kötött megállapodást. (Taps a kormánypárti oldalon. - Vancsik Zoltán: Reálpolitikus! - Derültség a kormánypárti oldalon.) Ezek szerint nem volt hiábavaló a munkám, nem volt hiábavaló, hogy ennyiszer válaszoltam ugyanarra a kérdésre.
Nos, újból válaszolok arra a második kérdésre, hogy miért kell õriztetni. Én ugyan nem láttam, de ezek szerint a televízióban lehetett látni valami páncélteremben õrzött megállapodást vagy nem megállapodást. Nem tudom, mi volt az, amit látott, lehet, hogy a Nemzeti Bank aranykészletét látta. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A lényeg az, hogy nem kell ezt õriztetni, csak nyilvánosságra hozni nem lehet.
S ez nem melyik ország diplomáciai gyakorlata; minden civilizált ország diplomáciai gyakorlata, hogy el nem készült megállapodást, megállapodástervezetet - ez egyébként megfelel a magyar törvényeknek is - nem szokás és nem lehetséges közzétenni. Amikor a megállapodás megszületik, amikor a kormány úgy dönt, hogy azt alá lehet írni, és amikor a miniszterelnök aláírja, akkor természetesen közzé fogják tenni.
Kérdése úgy szól, hogy mikor teszik közzé. Ezt a kérdést nem ennek a kormánynak kell feltenni, tisztelt frakcióvezetõ úr, hanem a következõ kormánynak. S ha hihetünk a kisgazdák ambícióinak, akkor lehet, hogy ön saját magának fogja feltenni ezt a kérdést majd 1998. december 31-e után. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)