DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Valóban, a hét végén a miniszterelnök úr kénytelen volt rámutatni a Fidesz-Magyar Polgári Párt néhány irreális állítására; sajnos ezek itt a Házban is szóba kerültek, például amikor a gazdaságpolitikáról volt szó - és még jó néhány más állításra. Egyébiránt, ha végiglapozzuk az Országgyûlésben elhangzott napirend elõtti hozzászólásokról szóló jegyzõkönyveket, ilyen eseményeket és ilyen állításokat bõven találunk. De a két perc arra ad lehetõséget, hogy valóban a családi pótlék értékvesztésével kapcsolatosan reagáljak önnek.
Azt kell mondjam mindenekelõtt, képviselõ úr, való igaz és való tény, hogy 1900 (Sic!) és 1995 között (Szórványos derültség.) a családi pótlék és általában a gyermeknevelési támogatások egyáltalán nem vagy csak alig emelkedtek. És akkor, amikor 1995- ben a gazdasági stabilizációs programhoz hozzákezdtünk és átállítottuk a családtámogatási rendszert egy rászorultsági elvû családpolitikára, akkor azt mondtuk, hogy amint a gazdaság teljesítménye erre lehetõséget ad, haladéktalanul hozzákezdünk az értékõrzéshez.
Én nem olvastam ezt a nyilatkozatot, de biztos vagyok benne, hogy a miniszterelnök úr abban az összefüggésben beszélt az értékõrzésrõl, hogy amint a gazdaság teljesítménye erre lehetõséget adott, ezt megkezdtük, és igen, 1996-ról 1997-re nemhogy az értékõrzést sikerült biztosítani, de például a kétgyerekes családokban egyik évrõl a másikra 29 százalékkal, a három- és többgyerekes családoknál 42 százalékkal nõtt a családi pótlék összege. S ha megnézi képviselõ úr az idei költségvetést, akkor is a tervezett inflációval arányos emelkedést tartalmaz ez a költségvetési terv. Erre célzott miniszterelnök úr.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)