RÓZSA EDIT (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy politikai döntés nyomán egyik pillanatról a másikra az '50-es években szûnt meg a szegedi tanítóképzés, amelyik egyébként számos kiváló pedagógust, tanítót adott az országnak. A Felsõoktatási és Tudományos Tanács 1998. február 11-ei ülésén mindössze egyetlen szavazat hiányzott ahhoz, hogy a tanács támogathassa a szegedi tanítóképzés újraindítási kérelmét. Mivel a döntés a miniszter úr joga, kérem, hallgassa meg államtitkár úr érveimet, és kérem, mûködjön közre annak érdekében, hogy a végleges döntést ezek szerint hozzák meg.
A világbanki hitel többek közt szemléletváltást remél. Hazánkban vannak, akik ezt értik, és vannak, akik még nem. Biztató, ha maguk az érdekelt intézmények készülnek elõ a változásokra, és így furcsállható, ha a Felsõoktatási és Tudományos Tanács tagjai között vannak olyanok - egy-két tagja -, akik nem látják a jövõt.
Szeged országgyûlési képviselõjeként említek meg egy jellemzõ esetet. A Szegedi Felsõoktatási Szövetség az integráció értelmét abban látja, hogy új képzéseket és minõségileg magasabb szintû képzéseket hozhat létre. Ezért kérelmezte már két évvel ezelõtt a tanítóképzés újraindítását az integráció keretében. Ezáltal gyakorlóterephez jutna az egyetem pedagógiai tudományos mûhelye, a tanítóképzés gyakorlata pedig természetes közelségbe kerülne a tudománnyal. A tanárképzõ fõiskola készségi tanszékei - ének, rajz, testnevelés, idegen nyelv, környezet, anyanyelv, matematika s a többi - fejleszthetnék a NAT-mûveltség területeit. A szegedi szövetségben integrálódó intézmények jelzés értékû döntést várnak a minisztériumtól.
Kérdezzük, engedélyezik-e a tanítóképzés újraindítását Szegeden. Várom a választ. Köszönöm. (Taps.)