DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. (A mikrofonja nem mûködik.) Ha a mikrofont bekapcsolják, akkor mondanám... (Rövid szünet.)
Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Négyéves országgyûlési képviselõségem során több alkalommal szólaltam fel a kárrendezési hivatalok jövõjével kapcsolatban. Kérdéseket tettem fel a felügyeletet gyakorló miniszternek, a miniszterelnök úrnak. Azokból a válaszokból egyértelmûvé vált számomra, hogy a jelenlegi kormánypárti képviselõk egy részének fogalma sincs arról, mit jelent emberek százaival három évig együtt dolgozni, és teljesen értetlenül álltak azon aggódásom elõtt, hogy egykori munkatársaimnak a jövõje miatt félek.
1998. március 31-ével megszûnik az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, s megszûnnek a megyei kárrendezési hivatalok. Természetesen ez a megszûnés csak egy cégtáblaátfestést jelent, mert a kormány döntött arról, hogy lesz egy jogutód szervezet, amelyet valami oknál fogva, talán a miniszterelnök úrnak az ötvenes évek intézményei iránti vonzalma következtében, irodának neveztek el. Jól tudjuk, hogy voltak kommunista pártoknak tájékoztató irodái, talán most feléled megint ez a gyakorlat, és egy államigazgatási szervezetet, amely hatósági jogalkalmazás kapcsán határozatokat hoz, állampolgárok ügyeiben dönt, irodának fognak nevezni.
Miután a kormány döntött errõl, nagyon sajnálom, hogy nem nyugtatta meg azokat a kárpótlásra jogosultakat, akik naponta telefonálnak, levelet írnak, hogy mi lesz az ügyükkel, mert körülbelül 200 ezer ügyben a mai napig nem született döntés. Lehetne elmélkedni azon is, hogy lehet megszüntetni egy hivatalt, amikor még 200 ezer folyamatban levõ ügye van, nyilvánvalóan e probléma megoldása a következõ kormány idõszakára fog esni.
A mai napon azért szerettem volna napirend után megszólalni, hogy bizonyos értelemben az ország nyilvánossága elõtt még egyszer és utoljára megköszönjem a kárrendezési hivatalok munkatársainak az elmúlt években kifejtett áldozatos munkáját. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy egykori munkatársaimnak önfeláldozó, becsületes, tisztességes munkája nélkül a részleges kárpótlási törvényeket még oly részlegesen sem tudtuk volna végrehajtani, mint amilyen részleges végrehajtást sajnos a fogyó idõ számunkra biztosított. Többségük igen jó szakember volt, még többen igen jó szakemberré váltak. A magyar közigazgatás számára nagy veszteséget fog jelenteni, hogy a kormány nem gondoskodott ezen emberek jövõjérõl, és nem tette lehetõvé, hogy a szakirányú végzettségüknek megfelelõen a közigazgatás számára ezt a humán erõforrást megtartsuk az évek folyamán, és az ország érdekében kedvezõbben használjuk fel.
Mint a hivatal egykori elnöke, még egyszer szeretném megköszönni munkatársaimnak, hogy olyan sokat tettek a kárpótlásra jogosultak érdekében. Elnézést kell kérnem azoktól a kárpótlásra jogosultaktól, akiknek az ügyeiben hosszú idõ alatt született döntés, vagy akiknek az ügyeiben nem kedvezõ döntés született.
Köszönöm szépen. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.)