PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, elnök úr. A belterületi szennyvízcsatorna-hálózat létesítésével, illetve bõvítésével összefüggésben a fejlesztéshez az önkormányzatok igénybe veszik egyrészt a saját költségvetési forrásaikat, másrészt az általuk a különbözõ központi alapokból pályázatok útján elnyert támogatásokat, továbbá a helyi víziközmû-társulatok által beszedett s a társulat által átadott érdekeltségi hozzájárulást, illetve az ennek mintegy megelõlegezése céljából a társulat által felvett, fejlesztési céllal átadott hitelt.
A két utóbbi forrás jellegének az általános forgalmi adó szempontjából történõ megítélése ügyében állásfoglalás kiadására kérték a Békés Megyei APEH igazgatóságát. Az állásfoglalás a következõ: "A Pénzügyminisztérium és az adóhatóság vonatkozó álláspontja szerint a számviteli elszámolástól függetlenül a fejlesztési hozzájárulás megfizetése szolgáltatásnyújtás ellenértékének minõsül. A hozzájárulás-fizetés a csatlakozás jogának megszerzéséért fizetendõ díjnak tekintendõ, ezért az áfatörvény 8. §-a értelmében szolgáltatás ellenértékének minõsül, amelyre 25 százalékos mértékû forgalmiadó-fizetési kötelezettség vonatkozik."
Az állásfoglalás idézett tartalmával a következõk miatt nem értünk egyet. A vízgazdálkodásról szóló '95. évi LVII. törvény - a társulatok egyik nevesített formájaként - rendelkezik az úgynevezett víziközmû-társulatokról. A törvény értelmében ez a társulat közfeladatot lát el, tagjai az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkezõ vagy azt használó természetes és jogi személyek, akik kötelesek a közfeladat ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.
A társulat közfeladatának minõsül - többek között - a szennyvízelvezetés, a szennyvíztisztítás érdekében vízi létesítmények létrehozása, fejlesztése. A társulati vagyon egyik forrása a tagok érdekeltségi díja, amely adók módjára behajtható köztartozásnak minõsül. Az állami, önkormányzati hozzájárulás, valamint a tagok hozzájárulása a társulat tulajdonába kerül, kivéve, ha az állami támogatással az önkormányzat számol el.
Amint az közismert, a kis- vagy nagyobb települések általában nincsenek olyan költségvetési kondícióban, hogy ezt a feladatot az egyéb lehetséges források bevonása nélkül el tudnák látni. Az egyrészt elképzelhetõ, másrészt pedig tény, hogy a nagyvárosok, illetve a fõváros képes erre, azaz ott nincs szükség társulat létrehozására.
A közmû kiépítésével az önkormányzat teljesítette kötelezõ feladatát, a lakosságnak a csatlakozás jogának átengedéséért sem kell térítést fizetnie, hiszen nincs szükség fejlesztési hozzájárulás fizetésére sem. Kérdezzük: ott ki fizet és miért forgalmi adót?
Az effajta megközelítés pusztán arra kíván rávilágítani, hogy az állásfoglalás tartalmának gyakorlati érvényesítése következményében vethetne fel alkotmányossági aggályokat, hiszen az adózás szempontjából az önkormányzat teherviselõ képessége alapján különböztetné meg az állampolgárokat, éspedig éppen az eleve hátrányos helyzetben lévõ települések lakosságát sújtaná.
Logikai érveink számát gyarapítja az, hogy a szennyvízcsatorna - mint szolgáltató közmû általi tényleges szolgáltatás - kizárólag abban az esetben vehetõ igénybe, ha a lakosság további saját beruházásban kiépíti az ahhoz történõ csatlakozást. Ezzel szemben egy forgalomszervezési okból, hozzájárulás nélkül megépített vagy akár lakossági társulásban létrehozott út a lakosság részérõl minden további beruházás nélkül igénybe vehetõ, mégsem jut eszébe senkinek, hogy ezen a címen forgalmi adót kellene fizetnie az út által érintett ingatlanok tulajdonosainak - hacsak a jelen felvetésünk nem váltja ki ezt az igényt.
Legyen szabad néhány, a jogalkalmazás keretein túlmutató társadalompolitikai vonatkozására is rámutatni e problémának. A csatornázás fejlesztése olyan fontos társadalompolitikai kérdés, hogy az önkormányzati törvény a kötelezõen ellátandó önkormányzati feladatok közé sorolja, a már idézett vízgazdálkodási törvény pedig az ebben a tevékenységi körben mûködõ víziközmû-társulatokat közfeladatot ellátó szerveknek minõsítette. Az EU-csatlakozás feltételei között - éppen az ország környezetvédelmi fejlettségi szintjének emelése okán - ez kiemelt feladatként szerepel.
Mindez együtt megengedi annak a következtetésnek a levonását, hogy a szennyvízcsatornázás - mint az egyik legköltségesebb kommunális beruházás -fejlesztéséhez az önkormányzatok nem rendelkeznek elegendõ saját forrással, amit a törvényhozói és a központi államigazgatási szervek ilyenképpen is elismernek.
Ezután már nem feltételezhetõ senki részérõl az, hogy valóban lenne az áfatörvénynek olyan politikailag célzott tartalma, miszerint az ehhez adott, bevont lakossági hozzájárulást - elnevezésére és kötelezõ vagy nem kötelezõ jellegére tekintet nélkül - meg kellene adóztatni. Ennek az ellenkezõje véleményünk szerint nagyon is alapvetõ etikai problémát vet fel.
Társulásunk ezzel a felterjesztéssel azt szeretné elérni, hogy az arra hatáskörrel rendelkezõ központi államigazgatási szerv - figyelembe véve az itt felhozott jogi, logikai és politikai érveket is - mindenki számára világosan adja meg a törvénynek a tárgykörre vonatkozó értelmezését, amely reményünk szerint alkalmas lesz arra, hogy a kiadott állásfoglalás általunk kifogásolt tartalmát annullálja.
Tisztelt Elnök Úr! Sajnálom, hogy a pénzügyi kormányzat e kérdés fontosságát figyelmen kívül hagyva nem volt hajlandó erre reagálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)