POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõ Urak és Hölgyek! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Fordítva! Hölgyek és Urak!) Kedvetekért: Képviselõ Hölgyek és Képviselõ Urak! (Taps az MSZP padsoraiban.) Bár ne ragadtasson el senkit ez az ünnepi és jó hangulat, mert itt, a négyéves munka mérlegének megvonásakor nem árt, ha nem egy vizsgára készülõ gimnáziumi osztály hangulatában zárjuk a négy évet, mert bizony, erre nincs sok okunk. A magunk részérõl úgy látjuk, hogy a négy év mérlege nem túl derûs.
Egy mondattal összegezve: úgy látjuk, hogy a magyar államgépezetben megbomlott valami. Megbomlott egy polgári állam egyensúlya, mert azon a területen, ahol az államnak igazán nincs sok keresnivalója a gazdaság területén, ahol leginkább hagyni kellene a gazdaság szereplõit, hogy tegyék a dolgukat, elvégezzék azt, amit tenni kell, ezen a területen a jelenlegi kormány igen aktívnak mutatkozott. Hónapról hónapra, hétrõl hétre rángtatta a gazdaság szereplõit, hiszen négy év alatt 91 alkalommal módosított adójogszabályokat, illetékszabályokat, akkor is, amikor ennek nincs itt az ideje, év közben, gyakran negyedévente nyúlva bele közvetlenül a gazdaság szerkezetébe.
Azon a területen, ahol azonban az államnak erõsnek kellene lennie, a közszolgáltatások területén, gyengének mutatkozott. Elegendõ, ha a közoktatásra, a közegészségügy állapotára, vagy a bûnözés mai állapotaira utalunk. Közoktatásunk rosszabb helyzetben van ma, mint négy-öt évvel ezelõtt. Megáll, fennáll a kockázata annak, hogy a magyar oktatás kettészakad, s elmélyíti azokat a különbözõségeket, amelyek a társadalomban amúgy is létrejöttek; egzisztenciálisan, a jövedelmi viszonyok tekintetében a társadalmunk polarizálódott, s ha ezt a tudáshoz való hozzáférés is megerõsíti, akkor a kulturális kettészakadtság mélyítheti el azokat a szakadékokat, amelyek már így is elég mélyek.
Az egészségügy ma rosszabb helyzetben van, mint négy évvel ezelõtt. A sokat emlegetett ágyszámleépítés programja egyetlenegy fillér haszonnal nem járt senkinek - sem az önkormányzatoknak, sem a tb-nek, sem a költségvetésnek. Csak kárt okozott! S ott tartunk ma, hogy jószerével fél az, aki kórházba kerül.
Napnál világosabb a bûnözés helyzete, hogy mennyire romlott az llapot a négy évhez képest, ezt jól látjuk. Itt még a jelenlegi kormánynak, ha úgy tetszik, az ügyvezetõ kormánynak is igen komoly tennivalói vannak, mert nemcsak a jogszabályok módosítása, nemcsak a rendõrség állapotának javítása a teendõ, hanem bizony teendõ a politika önmagához mért szigorúsága is, és mindaddig, amíg az elhíresült korrupciós ügyeknek az adott pártok nem fogalmazzák meg a következményeit, mindaddig, amíg a Tocsik-Szokai-ügy szereplõi pártlistákon újra indulnak, addig bizony joggal érzik magukat a polgárok is felmentve ezek alól. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.)
Összegezve azt lehet mondani: azt várják el tõlünk a polgárok, hogy ne a fejük fölött, álproblémákról, ne törvénygyárként üzemeljen a parlamentjük, hanem a valódi problémákra keressük a megoldást.
(11.30)
E tekintetben nincs nagy különbség a nemzethalált vizionáló ellenzéki képviselõk vagy a gyõzelmi harsonákat recsegtetõ kormánypárti szónokok között. Azt láthatjuk négy év elteltével, hogy a legfontosabb politikusi erény Magyarországon a szerénység és a realitásérzék. (Zaj, felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás: Azt kellene megmutatni!) Két lábbal álljanak a földön a következõ parlamenti képviselõk (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), és ne a polgárok feje fölött kívánjanak elvitatkozni, elbeszélni. (Zaj. - Közbeszólások: Idõ!) Ez már a következõ Országgyûlés és a következõ kormány feladata lesz. Kívánjunk nekik elõre sok sikert!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban. - Zaj a kormánypártok padsoraiban.)