DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Azt gondolom, árulkodó volt, amikor önmaga is finoman elmosolyodott (Szórványos taps az MSZP soraiból.), amikor a kormánytöbbség szemére kívánta hányni, hogy a politikai vitát csorbította ebben a Házban. (Dr. Homoki János: Így van! Így igaz!) Képviselõ asszony, a kamerák premier planban mutatták önt - ön alig tudta visszafojtani a mosolygását, amikor errõl beszélt!
Azt gondolom, hogy szó sem volt itt a politikai vita korlátozásáról. A politikai vitának, meggyõzõdésünk szerint - és ez a kormánytöbbség azzal kezdte az 1994-98 közötti ciklust - komoly és fontos helye van a tisztelt Házban; de nem a törvényhozás helyett, hanem a törvényhozás keretében, illetõleg attól elválasztva. A törvényhozás keretében a tisztelt Ház képviselõi számára (Dr. Pusztai Erzsébet: A törvényhozás nem politika?) mindenféle politikai vitára lehetõség nyílik; lehetõség nyílik az általános vitában, lehetõség nyílik a részletes vitában és lehetõség nyílik a kétperces reagálások keretében.
A törvényhozástól elválasztott politikai vitában bevezette a politikai vitanap intézményét ez a Ház, és a politikai vitanap intézményének keretén belül minden frakció és minden képviselõ vitatkozhatott kellõ számban. Én nem emlékszem egyetlen olyan kezdeményezésre sem, amelyet ez a tisztelt Ház elutasított volna; olyan kezdeményezésre azonban emlékszem, mint erre Kuncze belügyminiszter úr is utalt, amikor a tisztelt ellenzék nem tudta kihasználni ezt az idõkeretet, amely rendelkezésre állt. (Dr. Kutrucz Katalin: Nem is volt elég nekünk!)
A napirend elõtti vitákban, tisztelt képviselõ asszony, pusztán annak az elburjánzott szokásnak kívántunk gátat vetni, hogy a parlamentben minden ülésnap, minden munkanap megkezdése elõtt másfél-két-két és fél órán keresztül egy képviselõ megszólal és utána körben mindenki reagál rá. Teljes joggal kérdezheti meg valaki, ha körbe mindenki reagálhat rá, akkor miért nem reagálhat rá még egyszer körbe mindenki (Dr. Pusztai Erzsébet: Jaj, ne!), aztán még egyszer körbe mindenki, és végeredményben miért nem kizárólag napirend elõtti felszólalásokkal telik el a tisztelt Ház munkája. (Dr. Dávid Ibolya: Elnök úr! Személyes érintettség!)
Mindenképpen azt gondolom, képviselõ asszony, sehol nem történt csorbítása az ellenzék jogainak. Ez a Ház messzemenõen kiterjesztette az ellenzéki jogokat, ez a Ház a vizsgálóbizottság felállítását minimális, egyötödös kezdeményezéshez kötötte, ez a Ház bevezette a politikai vitanap intézményét, ez a Ház a bizottságokban az ellenzéki képviselõknek egyharmados képviseletet szavazott meg, mert anélkül nem kerülhettek volna fontos döntések ide a Ház elé.
Azt gondolom, ebben a Házban a Házszabály messzemenõen biztosította az ellenzék jogait, és amennyiben egyszer majd a ma a parlamenti patkó ezen oldalán ülõk ellenzékbe kerülnek - hiszen a demokráciának az a szabálya, hogy a hatalmat elõbb-utóbb el kell veszíteni -, nagyon elégedettek leszünk azzal, ha ilyen házszabályi rendelkezésekkel élhetünk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)