DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A parlamentben nem elõször tettük föl mi, képviselõk azt a kérdést, hogy van-e esélyegyenlõség a felsõoktatásban. Hiszen azt tapasztaljuk, hogy miközben '90 óta folyamatosan nõtt a felsõoktatásba felvett hallgatók létszáma, egyre többen vannak, akik kiesnek, vagy nem tudják folytatni a tanulmányaikat, részben a tandíj, részben a tankönyvek és a taneszközök árának növekedése vagy pedig a kollégiumi díjak növekedése miatt.
Minden európai ország arra törekszik, hogy esélyegyenlõség legyen, hiszen egy szegényebb sorsú családnak is legyen lehetõsége arra, hogy a gyereke tovább tudjon tanulni. Most mégis a magyar esélyegyenlõségrõl szeretném megkérdezni miniszter urat, hiszen egy megdöbbentõ dokumentum került a kezembe, méghozzá egy olyan dokumentum, amely szerint a magyar hallgatók, akik a határainkon kívülrõl jöttek, havi 10 ezer forint/fõ/hónap ösztöndíjban részesülnek, szemben azokkal az orosz, kazah és mongol hallgatókkal, akik 15 ezer forint/hó ösztöndíjat kapnak.
Az a kérdésem, tisztelt miniszter úr, hogy ha a határainkon belül az esélyegyenlõség jelentõs mértékben megkérdõjelezhetõ elsõsorban anyagi okok miatt, akkor vajon milyen meggondolásból született az a miniszteri rendelet, amely kivételt tesz az orosz, mongol és kazah hallgatókkal?
(14.20)
Miért nem elsõsorban a határon túl élõ magyar hallgatókkal teszünk kivételt? Kérdezem ezt annál is inkább, hiszen most a polgármesterek világtalálkozóján (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) a továbbtanulás lehetõsége mindenki számára felmerült.
Várom válaszát. (Taps az ellenzék soraiból.)