DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Nem örülök annak, hogy az azonnali kérdések utolsó órájában gyakorlatilag már a választási kampány kezdõdött el, és itt kampánybeszédeket folytatott (Dr. Pusztai Erzsébet: A miniszter úr korábban kezdte!), mert azt gondolom, nem egészen ez a célja az azonnal kérdések órájának, de természetesen nem térek ki a válasz elõl.
Valóban, ezek a mondatok visszaolvashatók a Szocialista Párt különbözõ, 1993-ban, 1994-ben keletkezett dokumentumaiban. Azonban ön ugyanolyan jól tudja, mint képviselõtársaim és az ország lakossága is, hogy 1994-ben az új kormánynak szembesülnie kellett azzal a gazdasági helyzettel, azzal a hiánnyal, amely nem utolsósorban éppen az elõzõ kormány tevékenységének volt köszönhetõ 1994-ben. Természetesen ehhez képest kellett megteremteni mindannak a gazdasági feltételeit, hogy valóban el lehessen kezdeni intézkedéseket, amelyek a gyermekvállalás nagyobb biztonságát szolgálják.
Még ebben a helyzetben is a kormány arra törekedett, hogy jövedelemátcsoportosítással a legrosszabb helyzetben lévõ családok biztonságát javítsa. Ezt a célt szolgálták többek között az olyan intézkedések, mint hogy az anyasági támogatásnál eltöröltük az elõzetes biztosítási idõt, ezt a célt szolgálták a munkanélküliségi ellátások javítására hozott intézkedések. És valóban, tisztelt képviselõ asszony, 1997-ben elõször volt arra lehetõség, hogy valóban érdemben növeljük a családi pótlék reálértékét. Különbözõ kategóriákban, de 25-40 százalékkal nõtt ez a reálérték; természetesen nyilván az elõzõ évihez képest, mert közgazdaságilag ez értékelhetõ - nem a 80-as vagy a 90-es évek elejéhez képest, mert ilyen típusú összehasonlítások, azt gondolom, nélkülözik a közgazdasági alapvetéseket.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)