DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A XVI. kerület képviselõjeként az elmúlt négy évben folyamatosan kötelességem volt figyelemmel kísérni a magyar jármûgyártóipar egyik történelmi nagyságának, az Ikarusz Jármûgyártó Rt.-nek a sorsát. Azt tapasztalhattam, hogy miközben az európai színtéren is átalakul és átrendezõdik a jármûgyártás, az Ikarusz meglehetõsen komoly gondokkal küzdve, de képes volt talpon maradni. 1995-96 fordulóján, amikor a munkába helyezést elõsegítõ bizottságot vezethettem, arra is jó lehetõség nyílt, hogy észrevegyem, mennyire fontos az, hogy a tulajdonosi szerkezet miként néz ki egy ilyen hatalmas, még mindig nagy termelési egységnél. 1996 szeptemberében - bízvást állíthatom, az elmúlt év termelési adatai ezt igazolják - az új, akkor megválasztásra került vezetés egyértelmû fordulatot hozott ebben a történelmi folyamatban. Ez a fordulat - mint ahogy említettem - a számokban jól tükrözõdik, ugyanakkor az elmúlt fél év tapasztalata azt is mutatja, hogy a még mindig be nem fejezett privatizáció gondokat is okoz.
Ugyanezeket a tapasztalatokat közvetíti Székesfehérvárról frakciótársam, Vancsik Zoltán képviselõ úr is, és ezért határoztuk el, hogy ketten benyújtjuk ezt a kérdést, amely úgy hangzik: milyen további lépéseket tervez az Ikarusz Jármûgyártó Rt. privatizációjában az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság?
Várom a miniszter asszony válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)