DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Én azt hiszem, hiú remény lett volna tõlem, hogy azt várjam a képviselõ úrtól, hogy változtat a hangján, hangvitelén, hisz az elmúlt években ehhez már hozzászoktunk, hogy tele túlzással és fantasztikus jelzõkkel látja el interpellációját.
Tisztelt Képviselõ Úr! Abban természetesen egyetértek önnel, hogy valóban a társadalmi rendre, a demokráciára a bûnözés és különösen a szervezett bûnözés óriási veszélyeket rejt, és gyakorlatilag ez jelenti talán a legnagyobb veszélyt. Ugyanakkor cáfolom azt, hogy a kormány ne ismerte volna fel azt a helyzetet, ami gyakorlatilag a rendszerváltással következett be; cáfolom azt, hogy a rendõrség ne tudná felvenni a harcot a szervezett bûnözéssel.
A képviselõ úrnak nyilvánvalóan elkerülte a figyelmét az elmúlt évek törvénykezési munkája, illetve természetesen nemcsak a parlament munkája, hanem az alacsonyabb szintû kormány-, illetve miniszteri rendeletek sora, amely mind-mind azt a célt szolgálta, hogy pontosan azt a gazdasági bázist szûkítse, amely alapján a szervezett bûnözés él és virul. Ugyanakkor pedig oly sokszor volt már szó ebben a Házban a rendõrség középtávú fejlesztési programjáról, ami már elkezdõdött, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy a rendõrség mind személyi állományát tekintve, mind technikáját tekintve hatásosabban tudja felvenni a versenyt a bûnözõkkel.
Tisztelt Képviselõ Úr! Tagadhatatlan, hogy a határok nyitottak Magyarországon; azt hiszem, hogy minden egyes európai országban nyitottak a határok. (Dr. Homoki János: Mennyire?) Nem olyan negatív felhanggal nyitottak, mint ahogyan ön ezt állítja, és bizony, ahogy egyetlenegy ország sem mondhatja el magáról, hogy a szervezett bûnözés és a nemzetközi bûnözés az õ országából számûzésre került, így sajnos ezt mi sem tudjuk elmondani.
Azzal a ténymegállapításával, hogy sokszor a tû megtalálásához hasonlítja a nyomozási munkát és a nehézséget, ezzel természetesen egyetértek. (Dr. Homoki János közbeszólása.) De hát, tisztelt képviselõ úr, akkor valóban Tonhauser úrnak is igaza van - akkor õneki adok igazat, nem önnek adok igazat. (Derültség.) Elnézést, hogy önnek adtam igazat... (Derültség.) Szóval tény az, a szervezett bûnözés valóban nem úgy mûködik, hogy két tanút visznek magukkal, utána pedig a rendõrségnek elmondják, hogyan szervezték meg a bûnelkövetést. Valóban roppant nehéz munkája van a rendõrségnek, és néha még ez a hasonlat is megáll, hogy a szénakazalban keresik a tût.
Pontosan a szervezett bûnözés elleni hatékonyabb munka érdekében jött létre a Központi Bûnüldözési Igazgatóság, jöttek létre a megyei rendõrkapitányságokon a szervezett bûnözéssel foglalkozó szolgálatok, amelyek bizony számos eredményt fel tudnak mutatni ezen a területen.
Ugyanakkor pedig a korrupció természetesen megint csak létezõ jelenség, társadalmunk minden pontján létezõ jelenség. De amit a törvénykezési munkával kapcsolatban elmondtam, ami a szervezett bûnözés elleni fellépést szolgálja, ugyanez a korrupcióval szembeni fellépésrõl is elmondható. (Folyamatos zaj.)
Arra a kérdésére, hogy mi áll a kormányzat érdekében: tisztelt képviselõ úr, azt hiszem, ez teljesen egyértelmû. Nincs olyan kormányzat, legalábbis egy demokratikus kormányzat, amelynek ne az lenne az érdeke, hogy a szervezett bûnözést minél szûkebb területre szorítsa.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)