BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Elég sajnálatosnak tartjuk, hogy az utolsó ülésnap talán utolsó, vagy legalábbis majdnem utolsó érdemi vitája a magyar társadalom és egyáltalán, az ország jövõje szempontjából egy ilyen fontos kérdés köré csavarodik - és ezt a kifejezést azért használom - és szándékosan használom -, mert úgy gondolom, hogy önmagában a tény egy kicsit méltatlan. Méltatlan azért, mert rákényszerültünk egy olyan megoldás elõterjesztésére, amely természetesen a politikai megoldások közül most, ebben a pillanatban a legkisebb rossz lehetõségét jelenti.
Ugyanakkor azonban meg kell jegyeznem - és nem tekinthetek el ettõl a megjegyzéstõl, és úgy gondolom, a frakcióban ülõ társaim ebben támogatnak -: az a tény, hogy itt ma és most, az utolsó ülésnapon foglalkozunk ezzel, nem pedig az elmúlt hét év üléseinek valamelyikén, nem kevéssé éppen annak köszönhetõ, hogy, mondjuk, a kettõvel elõttem felszólaló képviselõtársam az általános vitában és a részletes vitában a most elmondottakhoz képest homlokegyenest más álláspontot képviselt saját pártja nevében, amely párt egyébként annak idején ráadásul az egész törvény létrehozását az elõzõ parlamentben megakadályozta.
Úgy gondolom tehát, tisztelt képviselõtársaim, hogy most az alkotmányossági aggályok erõsebbnek bizonyultak egyfajta politikai akaratnál. Mégis ezt a megoldást kell választanunk, és ezért kérem a parlament többségét, ne teremtsen olyan helyzetet, hogy Magyarországnak szégyenkeznie kelljen, miközben a határon túl élõ magyar kisebbségek vonatkozásában igyekszik egy nagyon kemény álláspontot képviselni. Ez az álláspont annak fényében, ahogy ellenzéki képviselõtársaink ehhez a javaslathoz viszonyultak beterjesztése óta, enyhén szólva is egyfajta hipokrita magatartást tükröz.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Taps a kormánypárti padsorokban.)