DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Nagy tisztelettel köszöntöm önöket mind a Független Kisgazdapárt, mind a magam nevében abból az alkalomból, hogy önöknek és a mélyen tisztelt rádióhallgatóknak, az Országgyûlésnek itt, a Parlamentben mint utolsó felszólaló megköszönhetem azt a türelmet, hogy négy éven keresztül meghallgatták felszólalásaimat, észrevételeimet napirend alatt és napirend után.
Mint a magyar nép sorsáért aggódó képviselõ, mindenképpen el kell mondanom önöknek, tisztelt hallgatók, tisztelt Országgyûlés, hogy az elmúlt négy esztendõ alatt szívem teljes melegével azon voltam - és természetesen továbbra is azon leszek -, hogy a mezõgazdaságot ebbõl a lehetetlen helyzetbõl... - ami jelenleg, érzésem szerint, a mélyponton van, ugyanakkor az egész magyar gazdaság is hasonló gondokkal küszködik, és ez a lehetetlen helyzet mindenféle ígéretek ellenére egyre súlyosabb és súlyosabb terheket ró a magyar nép vállára.
Aki ezt nem látja, vagy nem akarja észrevenni, az álomképet kerget, mert a valóság teljesen mást mutat. Az emberek csüggedtek, reménysugarat nem látnak kibontakozni ebbõl a helyzetbõl, és az illetékes minisztériumok, a kormány sem akarja ezt tudomásul venni; valahogy kerülgetjük, mint macska a forró kását. Nem elég figyelmeztetés: a magyar vidék, a porták üressége, hogy nincsenek a portákon a baromfiállományok, lábasjószágok?! És ez mind olyan tény, ami nemcsak ezt a földmûvelõ réteget sújtja, hanem ennek következtében a városlakókat is, akik ezeket a termékeket megvennék olcsóbban, mint a jelenlegi helyzetben.
Minden olyan állampolgártól csak türelmet tudok kérni, aki úgy képzelte - szinte természetességgel -, és magam is úgy képzeltem, úgy értékeltem, hogy a rendszerváltás után közel 10 évvel már megtelnek az üzletek sokkal olcsóbb élelmiszerárukkal, mint a jelenlegiek. Elképzeléseink szerint ekkor már valóban olcsóbb lenne a mindennapi kenyerünk, amely szinte elfogadhatatlan a jelenlegi árfekvésben. Tehát teljesen téveszme az, amikor azt hirdetik vagy mondják egyes hozzá nem értõ illetékesek, hogy milyen könnyû helyzetben van a parasztság, amikor is a magas árakat észleli a vásárló az üzletekben. Úgy próbálják megtéveszteni a lakosságot ezek az emberek, hogy mekkora haszon csapódik le a mezõgazdasági termelõk pénztárcájában.
Ez természetesen nem igaz. Hiszen a felvásárlási árak és a fogyasztókhoz eljutott áruk között óriási differencia van összegszerûleg, melyet mind olyan közegek tesznek el, akiknek nincs vesztenivalójuk az áru elõállításánál; csak egyedül az értékesítésben, minél nagyobb profitban gondolkodnak.
(17.40)
Ezt a lehetetlen állapotot sajnos mint ellenzéki képviselõ nem tudom megakadályozni, és nem tudjuk a jelenlegi formában megváltoztatni.
Valóban szükségeltetik egy olyan összetétel és szakgárda, amely majd a következõ években ezt a lehetetlen helyzetet le tudja vezényelni - szinte valamennyi ember, szinte valamennyi állampolgár megelégedésére. Én biztos vagyok benne, mélyen tisztelt rádióhallgatók, tisztelt Országgyûlés: a magyar állampolgárok ezt a helyzetet ismerik, és jól tudják, hogy ezen változtatni kell a következõ hónapok vagy évek folyamán. Mert a magyar nép egy olyan helyzetbe fog kerülni, ha ez nem lesz megoldva, amelyet én úgy nevezek: katasztrófa, tragédia.
A szakhatóságok mindig újabb és újabb terheket igyekeznek az áru-elõállító egyéneknek a vállára tenni, és olyan csapdákat állítani, hogy egyszerûen nem lehet kikerülni õket. E pillanatban is egy olyan intézkedési tervezet jutott a birtokomba, amely maga után hozza az óriási anyagi megterhelést. Mirõl van szó? A háromszögletû rendszámmal ellátott lassú jármûveknek a rendszámcseréjérõl kapok olyan tájékoztatást, hogy ha cserére szorulnak, azaz lecserélik kockarendszámra, ez 6-7 ezer forintba kerül, vontatók és pótkocsik vonatkozásában. Ehhez természetesen követelik majd a jogosítvány megszerzését is, ami a parasztemberek legtöbbjénél még nincs meg - ez újabb 25 ezer forint teher. Ha ezt nem szerzi meg, megbüntetik, nem mehet ki a portájáról a földjét mûvelni. Ehhez hasonló dolgok terhelik nap mint nap, mintha egy olyan forgótõkéje lenne, amely mindent fedez.
Természetesen én mint a Független Kisgazdapárt képviselõje, pártom és a magam nevében csak tisztelettel tudom megköszönni önöknek az eddigi türelmüket, hogy meghallgatták a problémáimat - sajnos nem mindig a legmegfelelõbb eredménnyel.
A leghatározottabban kijelentem: véleményem nem változik meg, töretlenül bízom a mezõgazdaság mielõbbi talpra állásában, és annak következtében az egész magyar lakosság életszínvonalának emelkedésében. Ennek az elképzelésemnek óriási akadályai vannak, de mindenképpen eszünkbe kell hogy jusson Madách "Az ember tragédiájá"-nak egyik mondata: "Ember küzdj, és bízva bízzál!"
Köszönöm türelmüket, hogy négy éven keresztül hallgatták a felszólalásaimat a nap különbözõ szakaiban, és tájékoztatták barátaikat, ismerõseiket.
Még egyszer köszönöm türelmüket, és minden kedves rádióhallgatónak, az Országgyûlésnek bort, búzát, békességet kívánva, maradok tisztelettel.
Köszönöm szépen. (Taps.)