SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mély aggodalommal figyeljük a Magyar Honvédségben, kiváltképp a tisztikarban ismét felbukkant egzisztenciális bizonytalanságot. Az új honvédelmi vezetés nyilatkozatai azt sugallják a katonáknak, hogy mégsem ért véget az a több mint tízévi folyamat, ami a hadseregcsökkentéssel és a csapatok helyőrségváltásaival szétzilálta a Magyar Honvédséget.

Tisztelt Miniszter Úr! Már a régi kínaiak is tudták, hogy aki egy folyóban az életéért küzdve kapálózik, nem sokat lát a csodálatos tájból, amerre a folyó kanyarog. Az átszervezés miatt nem tudnak feladataikra koncentrálni az emberek, bizonytalanság lengi körül a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség állományát.

A polgári kormány a haderőreformot azzal indította, hogy mindenki végérvényesen helyére kerül. Kiszámítható életpályamodellt állítottunk a katonák elé, és most ismét attól kell félniük, hogy a valódi haderőreform helyett sokan látszatintézkedések áldozatává válnak. A biztonságpolitika, hazánk biztonsága nem tűri meg a kapkodást. A folytonosság, a stabilitás és a kiszámíthatóság a hadsereg szilárd értéke.

Az új kormányzatnak is kötelessége a hadsereg feletti civil kontroll érvényesülésének biztosítása, valamint minden, a hazánk biztonságát érintő lényeges kérdésben, így a haderő szervezeti változásainak tervezésekor is, hogy egyeztessen a parlamenti pártokkal. Világos, egyértelmű és megnyugtató választ várunk és várnak a katonák is, hogy milyen személycserék várhatók, milyen szempontok alapján történnek az átszervezések, és hányan esnek ennek áldozatul. Köszönöm szépen.