SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Nem kell túl nagy empátia részemről ahhoz, hogy megértsem az ön által fölvetett kérdés fontosságát; magam is allergiás vagyok, pollenózisban szenvedek, úgyhogy tudom, mit jelent a parlagfű, és milyen fontos ennek irtása.

Ön a MÁV-ot emelte ki. Nyilván ön sem úgy gondolja, hogy csak a MÁV vonalai mentén, vagy a vasútállomások közelében találhatóak nagyban parlagfűtelevények; sajnos ezek másutt is megtalálhatók. A MÁV saját lehetőségein belül, azt hiszem, meglehetős példamutatással jár elöl a parlagfűirtás területén. Sajnálatos, hogy ez a jó példa nem tűnik igazán ragadósnak.

A rendelkezésemre álló adatok szerint a vasúttársaság által vegyszeres gyomirtással 8700 vágánykilométer nyílt vonalat és 3400 kilométer állomásvágányt kezeltek az elmúlt évben. Ez 570 millió forintba került a vasútnak; annak a vasútnak, amelynek jelentős anyagi problémáit ön ugyanolyan jól ismeri, mint én. Tehát elmondható, hogy ez az áldozatvállalás tényleg példamutató a MÁV részéről.

De a vegyszeres gyomirtás mellett a vasúti pályákon közmunkaprogram keretén belüli közmunkásokat, valamint saját munkaerőt is felhasználnak, és együttműködnek a Levegő Munkacsoporttal a legfertőzöttebb területek felfedésében és irtásában.

A vasút területére érvényes hazai és nemzetközi előírások egyébként egyre inkább a vegyszeres gyomirtás helyett a mechanikus irtást helyezik előtérbe. Ennek viszont az a problémája, hogy a vasúti pályák specialitása folytán - töltés, vágány, talpfák - ez nemcsak nehézkes és veszélyes, hanem nem olyan egyszerű munka. Ez is nehezíti az eljárás költségeit. 2002-ben… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm, majd folytatnám.