HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 2001 őszén nagy vihart kavart az akkori kormány egyik címzett támogatási javaslata, amely mindössze 10 százalék önrész biztosítása mellett 2700 millió forintot juttatott Alcsútdoboz, Felcsút, Tabajd, Kajászó, Vál és Óbarok települések felszíni vízelvezetésének megoldására. (Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.) A támogatás összege az abban az évben vízgazdálkodásra juttatott támogatások egyötödét vitte el, és a 43 újonnan indult támogatás 8 százalékát jelentette. Miközben a Váli-patakban mindösszesen 6 centiméter víz csordogált, a megyében lévő belvízi katasztrófa sújtotta sárvízi településeknek vagy a Körösök mentén élőknek egyetlenegy fillér sem jutott. A sajtóban és interneten hamarosan megjelentek a közművesített, kincset érő telket, lakóparkot említő hirdetések, s a ma arra járók egyre gyakrabban hallhatják: “Csitt, ez a Kacor király birodalma!ö

A vizsgálat lezárult, felejtse el - idézhetnénk szabadon a híres film címét, ha a napokban nem lát napvilágot a hír, miszerint az érintett községek tavaly nyáron egy 680 ezer forintért vásárolt képet ajándékoztak Orbán Viktor volt miniszterelnök úrnak, mert ahogy Vál előző polgármestere fogalmazott, a Váli-völgyben mindenki szerette és tisztelte.

Kérdezem a belügyminiszter asszonyt: mi indokolhatta a kivételesen kis önrész elfogadását eme kivételesen nagy összegű céltámogatás odaítélésénél? Vizsgálja-e a Belügyminisztérium a 2700 millió forint felhasználását? Elfogadható-e az a gyakorlat, hogy hol dokumentumokkal előre, hol dézsma megfizetésével utólag kelljen a sápot megfizetni a támogatás odaítélését elintézőnek, a hűbérúrnak? Elegendő ok-e a szeretet, hogy önkormányzatok vezetői testületi döntés nélkül ilyen célra ekkora összeget fordítsanak? (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)