MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nyitray András! Elnézést kérek, szóbotlás volt, egymilliárd dollárról van szó, amit nem kaptunk volna meg másképpen. Tehát ez világos.

A másik dolog, hogy teljesen logikus, amit mondtam. Változatlanul azt mondom, hogy jó lett volna időt nyerni, de az előző kormány egy fix helyzetet, egy fait accomplit teremtett, nem lehetett mit csinálni, a kormány megpróbálta ebből kihozni a legjobb megoldást. Ha a svédekkel kötött rossz szerződést, az előző kormány által kötött rossz szerződést felbontjuk, akkor igen nagy büntetést kellett volna fizetnünk. És még egy dolog van, hogy ez nemcsak egy katonai repülőgép beszerzésének a szerződése, hanem ez egy ipari, kereskedelmi együttműködési szerződés is, hiszen a svéd fél nagyjából 200 milliárd forint értéket vissza fog forgatni az általunk fizetendő pénzből, egyrészt beruházások formájában, másrészt pedig át fog venni magyar árukat. Tehát ez azt jelenti, hogy magyar árukat terítenek a világ olyan részére, ahova nem jutnának el, ezenkívül több üzemet, gyárat, fejlesztő intézményt hoznak létre. Tehát ez tulajdonképpen nagyon jó, ez a része egy nagyon jó ipari, kereskedelmi együttműködési szerződés. A másik oldala volt a sánta.

A másik dolog, hogy ez a 14 repülőgép, amiből kettő oktató repülőgép, egyáltalán nem elegendő arra, hogy a magyar légtér ellenőrzését fenntartsa, nem is szólva arról, hogy esetleg NATO-együttműködésben részt vegyen. Mindenképpen szükség van más repülőgépre is. Ebben az esetben viszont, ha megvettük már a háttérberendezéseket, kiképeztünk pilótákat, akkor helytelen volna nem itt tartani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezeket a gépeket, és hosszabb időtartamra hasznosítani.

Köszönöm.