MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Hadd folytassam ott, ahol Vári Gyula kénytelen volt a csengő miatt abbahagyni. Szakemberek világosan elmagyarázták nekünk, hogy ez a légi utántöltés nem luxus. Ha több mint fél órán vagy egy órán túl kell járőrözni, akkor feltétlenül kell külső üzemanyagtartályokat fölszerelni, és azokkal lehet megoldani ezt. Ezzel egyrészt kevesebb eszközt tud magával vinni, tehát akár rakétát, akár más eszközt; másrészt ezektől meg kell szabadulni a leszálláskor. Azt is tudjuk jól, hogy a fölszálláshoz kell a legtöbb energia egy repülőgépen, és a leszállás a legveszélyesebb. Tehát igyekeznek a hosszabb járőrözés esetén fönntartani a repülőgépet, hogy kisebb legyen a fogyasztása, kisebb legyen a veszély, és több fegyvert és rakétát tudjon magával vinni. Ezért ma már minimális feltétel a légi utántöltés megvalósítása.

A másik, amivel ki szeretném egészíteni az eddigi felszólalásokat, az offset kérdése a Matolcsy-ügyre gondolva, hiszen Matolcsy úr egy kitűnő közgazdász, és nem véletlenül pártolta ennek a nem katonai oldalát, az ipari-kereskedelmi együttműködést. Az utóbbi 6-8 évben valamennyi cég, amelyik be akart hozni ide vadászrepülőgépeket, mindegyik igyekezett megszervezni az ellentételezést és az offsetet. Tehát ugyanez volt az F-16-os ajánlatokra, ugyanez kezdődött a Mirage-ajánlatokra, az F-18-as ajánlatokra és így tovább. De ebben a svéd Saab cég vezetett, amely már valamikor '92-93 körül ezt az akvizíciós munkát megkezdte. Tehát azt gondolom, hogy ezt így rendszerszerűen kell áttekinteni, és abban a pillanatban plasztikusabbá válnak azok a követelmények, amelyet a kormánynak most meg kellett oldania.

Köszönöm szépen.