BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Nagyon röviden szeretném a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontját ismertetni. Ezt ott kezdeném, hogy világosan leszögezem: ebben a történetben a parlamentet, a képviselőket, a jelenlegi és a valamikor volt képviselőket nem terheli felelősség, hiszen nem törvény okozta ezt a zűrzavart, amiről a képviselők döntenek, hanem egy minisztertanácsi rendelet, amely nem került hatályon kívül helyezésre. Tehát a problémát az okozza, hogy volt egyszer valamikor egy minisztertanácsi rendelet, amelyik a fix összegű gyes mellé jövedelemkiegészítést rendelt, mégpedig azért, mert ez a bizonyos fix összegű gyes meglehetősen alacsony volt.

Évek teltek ebben a szisztémában, mígnem '96-ban az előző szocialista-szabad demokrata kormány reform értékű lépést tett a családtámogatási rendszer ügyében, egészen pontosan a gyesjogosultság ügyében, abból kiindulva, hogy alacsony volt a gyes, hogy a jövedelemkiegészítéssel együtt is alacsony volt, és évenként vita tárgyát képezte, hogy mennyi is legyen a következő évben. Azt gondolom, hogy nagyon komoly reform értékű lépést tettünk '96-ban, amikor egy ellátási-támogatási forma kifejezte a gyes mindenkori összegét: hozzákötöttük a gyest az öregségi nyugdíjminimumhoz. Máig lehet vitatkozni azon, hogy szerencsés volt-e éppen az öregségi nyugdíjminimumban kifejezni vagy nem, mindenesetre az tagadhatatlan, hogy ez akkor reform értékű előrelépést jelentett, hiszen az öregségi nyugdíjminimumban kifejezni a gyes összegét több volt forintban kifejezve, mint a régi fix összeg és jövedelempótlék együtt. Tehát átváltoztattuk egy egyelemes ellátási formává a gyest, amely összegszerűen meghaladta a korábbi kételemes rendszerben folyósított összeget.

Ezért az az álláspontom, hogy a kismamákat nem érte anyagi hátrány azáltal, hogy megfeledkezett a kormány, illetve a későbbi kormány ennek a minisztertanácsi rendeletnek a kiiktatásáról, és nem folyósította ezen a ponton túl a jövedelemkiegészítést. A '96-ban működő szocialista-szabad demokrata kormány már csak azért sem helyezhette hatályon kívül ezt a rendeletet, mert ott még létezett egy átmeneti periódus, amikor döntési lehetősége volt a kismamáknak, hogy melyik ellátási formát választják: a régit-e, ami összegszerűen kevesebb volt, vagy az újat, amely viszont azt igényelte, hogy járjon utána, és igényelje az új ellátási formát.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos ezeket a háttérkörülményeket ismerni akkor, amikor szembenézünk ezzel az új helyzettel. Képviselőként nem tisztünk és nem feladatunk egy bírósági döntést felülbírálni, éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége is fegyelmezetten tudomásul veszi, hogy megszületett az a bírósági döntés, amelyik olyan, amilyen. Egészen pontosan ez a benyújtott törvénymódosítás azt célozza, hogy ennek a bírósági döntésnek megfelelően, még egyszer mondom, nem a rendeletet, mert ahhoz a parlamenti képviselőknek nincs közük, hanem a vonatkozó adószabályokat korrigáljuk, hogy ne számítson jövedelemnek, még utólag se érje hátrány a kismamákat akkor, amikor egy összegben megkapják ezt az elmaradt jövedelempótló finanszírozást. Hiszen ha nem módosítanánk most a személyi jövedelemadó törvényt, akkor ez után a jövedelem után adót kellene fizetni.

Tehát ez a rövid, két paragrafusból álló szabályozás csak erről szól, értelemszerűen, hiszen azt remélem, hogy a patkó mindkét oldalán olyan képviselők ülnek, akik azt gondolják, hogy ha a családokhoz kerül ilyen támogatás, jó helyre kerül, a gyerekek javára fordítják a szülők, és értelemszerűen azt remélem, hogy rövid szavazás után el tudják fogadni ezt a törvényt, és ilyen módon pontot tehetünk ennek a történetnek a végére, amelyben valóban jogi értelemben követődött el hiba, de ha a reform szelleméből indulunk ki, akkor szakmai álláspontom, hogy nem.

Éppen ezért nem értek egyet azokkal a módosító indítványokkal - szám szerint négy darab került benyújtásra -, amelyek abból indulnak ki, hogy ha lúd, legyen kövér; ha jár valami, akkor már járjon kamatostul, ha jár valami, akkor ne arra az időintervallumra járjon, amit a bíróság megfogalmazott, hanem tovább járjon. Azt gondolom, hogy ebben a kellemetlen helyzetben, ami előállt, az lenne a szerencsés, ha a képviselők röviden el tudnák fogadni, hogy tartják magukat a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásához.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

(19.00)