DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön a felszólalásában nagyon sok mindenkit megemlített, és köszönetet nyilvánított. Tekintettel arra, hogy abban személy szerint én is megszólítva voltam, a többiek nevében feljogosítva érzem magam arra, hogy azt mondjam: nincs mit.

Én azt hiszem, hogy valamennyien, akik ebben a tejtúraprogramnak a támogatásában részt vettek, önzetlenül, tiszta szívből és erejük legjavát adva próbáltak közreműködni, és azt gondolom, hogy valóban, ez egy unikális alkalom volt Magyarországon, hogy az egyébként immár hagyományosnak tekintett és más folyadékokhoz, például a borhoz kötődő túrák mellett ez most kellő publicitást kapott, és a figyelmet nagyon jól rávilágította egy valós problémára.

Tisztelt Képviselő Úr! Én azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk abban itt a terem belsejében, illetve ezen kívül, hogy a tejfogyasztás kérdése nem csupán egy statisztikai, anyagi, költségvetési vagy ehhez hasonló technikai kérdéskör, hanem alapvetően egy kulturális kérdéskör, ami a magyar honban mutatkozó életkultúrának feltétlen része kell hogy legyen. Nyilvánvalóan itt sokan vannak, főleg orvos kollégák, akik el tudják mondani, hogy főleg a gyerekek tekintetében mennyi minden pozitívumot jelent egy egészséges léptékű és mértékű tejfogyasztás, és azt hiszem, hogy ebben nemcsak itt Magyarországon van közmegegyezés, hanem az egész kontinensen, egész Európában.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Szeretném leszögezni, és ezzel nem óhajtok túlzottan újat mondani, csak fontosnak tartom, hogy ezt pontosan és precízen tudhassa mindenki: nem szabad összekeverni a hazai tejtúltermelés kérdéseit az iskolatej-akciónknak a létjogosultságával, tekintettel arra, hogy ha van tejtúltermelés, ha nincs tejtúltermelés, iskolatejprogramnak lennie kell. Tehát ebben, azt hiszem, valamennyien egyetértünk, és persze, mielőtt félreértene bárki, én nem a képviselő urat akartam volna korrigálni, ő nem is mondott ilyet, hogy összefüggés lenne a tejtúltermelés, illetve az iskolatej-akció között, csak általában sajnos van egy olyan közmegegyezés, hogy ezzel az eszközzel milyen jól le lehetne vezetni a magyarországi tejtúltermelést. Jelzem, ha Magyarországon tejhiány lenne, akkor is kell iskolatejprogram.

A kormány oldaláról egyrészt nagyon nagy szeretettel támogattuk a vonatkozó túrát, az AMC Kht.-nak, az Agrár Marketing Centrum Kht.-nak a tartalékkeretéből biztosítottunk erre közel ötmillió forintot, főképp a promóciós és egyáltalán az ismertető részeknek a vitelére, és tényleg azt kell mondanom, hogy így utólag, hallva az ön beszámolóját, illetve érezve a sajtóbeszámolókat, azt hiszem, ez tényleg sikeres dolognak tekinthető. Azonban hadd hívjam fel a figyelmet egypár érdekes összefüggésre.

Ma a magyar családok egy főre jutó élelmiszer-fogyasztásán belül a tejre, illetve tejtermékekre jutó kiadási arány 12 százalék. Lehet mondani, hogy sok, lehet mondani, hogy kevés, én tényszerűen említem meg, hogy körülbelül ennyi. Azt is tényszerűen kell megemlítenem, hogy annak dacára, hogy egy nagyon erős összefüggés van a családok jövedelmi helyzete, illetve a tejfogyasztás vagy a fogyasztási szerkezeten belül a tej és tejtermékek arányát illetően, azaz ki lehet mondani, hogy minél gazdagabb egy család, annál inkább eszik sajtot vagy iszik tejet vagy más tejtermékeket fogyaszt, ennek dacára mégsem tudom ezt kizárólag jövedelmi helyzet függvényében értelmezni. Hiszen a tejfogyasztásnak ugyanezen fogyasztási szerkezeten belül borzasztó erős konkurenciáját jelentik a tulajdonképpen csak vizet, cukrot, színezőanyagot és ízesítő anyagokat tartalmazó, elnézést, azt kell mondanom, hogy értéktelen üdítőitalok, illetve ha még ezt megfejeljük az alkoholos termékekkel, akkor pedig azt mondom, hogy no pláne.

 

(9.30)

 

Tehát én azt hiszem, hogy nemcsak a jövedelem abszolút szintje, hanem a jövedelem felosztásának, a jövedelem felhasználásának a mikéntje és módszertana az, ami szintén segítségünkre lehet ebben a dologban, és mi sem egyszerűbb, mintsem az, hogy már a kezdeti időszakban, azaz az iskolákban hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy a tej egy ismerhető, ehető, iható folyadék, szemben azzal, hogy nagyon sokan egyébként ilyen reflexekkel nem rendelkeznek.

Ami az iskolatej dolgát illeti - mert azt hiszem, erről is kéne szólni -, Magyarországon hullámzó módon, de azért voltak különböző iskolatejprogramok, és ennek értelmében említem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy 1998 óta tart ez a folyamat, bizony sokféle szabálytalansággal övezett módon. A lényeg az - és itt az elnök úrtól még egy pici türelmet kérek -, hogy a következő esztendőben már egy egészen világos helyzetünk lesz: az Európai Unió támogatásával Magyarországon már egy kontinensre kiterjedő szisztéma szerinti iskolatejprogram lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)