SZABÓ ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/5681. számú, “A postárólö címet viselő törvényjavaslat a kormányváltást követően felálló minisztérium a beharangozottnál hosszabb idő alatt kihordott elsőszülött gyermekének, az elektronikus hírközlési törvényjavaslatnak a mellékterméke. Mindannyian emlékszünk még, amikor az akkor még csak cégtáblával, de apparátussal szinte nem rendelkező minisztérium első embere nagy elszántsággal jelentette be az egységes hírközlési törvény átfogó módosításának szándékát. Az előre jelzettnél jóval később elkészült módosítás önálló elektronikus hírközlési törvényjavaslatban öltött testet, amelynek egyenes folyományaként itt az önálló postatörvény tervezete.
A törvényjavaslat megítélése szempontjából nem is elsődleges kérdés az, hogy a hírközlést egységesen szabályozó törvény keretein belül marad-e, avagy önálló törvény megalkotására irányul.
(12.20)
Sokkal inkább az lehet és kell legyen a minősítés szempontja, hogy mennyire szolgálja az elérni kívánt céljait, és hogy milyen hatással lesz a szabályozandó területre, vagyis a postai tevékenységek piacára, és annak legalább egy szereplőjére, a kijelölt egyetemes szolgáltatóra, amely jelenleg állami részvénytársaság. Természetesen abból az alapfeltevésből kiindulva igaz ez, hogy a célmeghatározás helyes.
A hírközlés területét, benne a postai tevékenységeket egységesen szabályozó, hatályban lévő törvény megfelelt e kívánalomnak. Mi több, az egységes hírközlési törvény beváltotta a postai tevékenység hatékony szabályozásához fűzött reményeket. Mi indokolhatja akkor egy ilyen átfogó módosítás, egy új, önálló postatörvény megalkotását? Az előterjesztő erre a kérdésre lényegében két fő indokot sorol fel. Egyrészt bizonyítottnak látja, hogy a távközlési és a postai ágazatok szabályozási igénye olyan mértékben távolodott el egymástól, és olyan erősnek véli az ágazat specifikus szabályozási igényét, hogy a módosítás helyett két külön törvény kidolgozását tartotta szükségesnek; másrészt a piaci liberalizáció kiteljesítésének igényét, melyhez nyomatékosító érvként az Európai Unió elvárásaira támaszkodik. Mindennek eredményeként a hírközlés postai ágának fejlődését, az innovációt, új szereplők piacra lépését várja, és az új postai szabályozás eredményeként garanciát lát arra, hogy az egyetemes szolgáltatások az ország egész területén, minden állampolgár számára megkülönböztetésmentesen, elérhető áron és a kor követelményeinek megfelelő színvonalon hozzáférhetőek legyenek.
Vegyük sorra, mennyire állnak összhangban az indokok, a fenti elvárások és a szöveg tartalma! Ha ezen tényezők összhangját vizsgáljuk, mindjárt a törvényjavaslat címénél el kell időznünk kicsit, melynek megalkotói - a sorszám mellett - a kurtán tömör “A postárólö címet szánták. Cseppet sem véletlen, hogy e cím hallatán szinte mindenki a Magyar Postára, ha nem is kizárólagosan, de a képzettársítás szintjén a nemzeti postatársaságra gondol. A szöveget olvasva a direkt utalások szintjén csak kevéssé szól a tervezet a Magyar Postáról, hanem általában inkább a postai tevékenységekről, ezért talán helyesebb lenne, ha ez utóbbi címet viselné a javaslat.
A beterjesztett normaszöveg több vonatkozásban deklaráltan koncepcionális eltérést tartalmaz a hatályos szabályozáshoz képest. Az intézményrendszer vonatkozásában a postai ágazatot illetően is illetékes hírközlési hatóság státusára, szerkezetére és feladatkörére vonatkozó összes rendelkezést az elektronikus hírközlési törvény tartalmazza. Az előterjesztő az intézményrendszerrel kapcsolatban azt tartja kiemelendőnek, hogy a javaslat szerint a hírközlési hatóságnak, valamint a versenyhatóságnak és a fogyasztóvédelmi hatóságnak megállapodásban rögzített keretek között és tartalommal együtt kell működnie. Ebben a jövőbeni együttműködésben van egy meglehetősen idegen elem, és ez maga a távközlési hatóság. Nehezen képzelhető el ugyanis a független szervezetek és egy, az ágazati miniszter kézi vezérlése alá utalt hatóság zökkenőmentes, szakmai alapú együttműködése, mert mi másnak nevezhető a miniszter kizárólagos kinevezési és felmentési jogkörébe tartozó személyekből álló testület.
A liberalizáció az előterjesztő által megfogalmazott egyik legfőbb cél, amelyhez egyben a legszélesebb körűen fűznek reményeket a postai tevékenységek piacára gyakorolt kedvező hatások tekintetében, mintegy automatikus következményként, előre jelezve a fogyasztói érdekek mind teljesebb érvényesülését és a fogyasztói megelégedettség javulását remélve. Megítélésünk szerint ez a törvényjavaslat egyik legvitathatóbb eleme.
A tervezett piacnyitási lépések hivatkozási alapjukat és várható hatásaikat illetően is bizonytalan lábakon állnak. A liberalizációs elképzelések, valamint az egyetemes szolgáltatásokat, ezen belül a fenntartott szolgáltatások körét érintő változtatási szándékok jelentősen érintik a kijelölt egyetemes szolgáltatót, és nemcsak magára a Magyar Postára, de a számában nagy fogyasztói körre nézve is veszélyesen hátrányosan. Ennek oka a hivatkozott uniós jogharmonizációs kötelezettségeken túlterjeszkedő, az ajánlásoknak is túlbuzgó módon megfelelni kívánó kodifikáció, az EU vonatkozó irányelveiben nem szereplő, így kötelezően nem harmonizálandó postai készpénz-átutalási tevékenység, a postai pénzforgalmi-közvetítői tevékenység és a postautalvány-szolgáltatás helye a postai szolgáltatások körében.
A fenti szolgáltatásoknak a fenntartott szolgáltatásokból, vagyis az egyetemes szolgáltató által kizárólagosan nyújtható szolgáltatások köréből való kivétele és a postai szolgáltatásnak nem minősülő postai tevékenységek közé sorolása már jelentős üzenettel bír a kormányzatnak az egyetemes szolgáltatóval, a Magyar Postával kapcsolatos gondolkodását illetően. Sajnálatos, hogy ezen elképzeléseket illetően csak a törvényjavaslat sorai közt olvasva nyerhetünk információt, s mint egy kirakós játékból, úgy bontakozik ki - a hiányzó láncszemeket logikai úton behelyettesítve - a kormány Magyar Postával kapcsolatos politikája.
A fenti szolgáltatások a posta árbevételének több mint egyharmadát jelentik, csaknem 40 milliárdnyi értékben. Ennek elvesztése, akár csak részben, újabb megrendítő ütés a szocialista kormány részéről. Ezt tetézi az a burkoltan jelen lévő szándék, amely a törvényjavaslat szövegében még csak lappangó veszély, s amely a hivatalos iratokkal kapcsolatos szabályozást egyelőre látszólag érintetlenül hagyja, de azzal, hogy lehetővé teszi a kormányrendelet másképpen való értelmezését, a számítást megalapozottá teszi. A hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás a fenntartott postai szolgáltatásokból származó árbevétel döntő többségét adja, amely néhány tucat megrendelőtől származó megbízás, úgymint: APEH, bíróságok, illetékhivatal, választási szervek, és még sorolhatnám, tehát rendkívül költséghatékony postai kezelést és feldolgozást tesz lehetővé. Ezáltal tehát jelentősen csökkenti a hagyományos postai szolgáltatásokon jelentkező veszteséget.
Mindezek a lépések, és amelyeknek a lehetőségét megteremti a tervezet, szomorú következtetésekre szolgáltatnak alapot. Talán nem lenne ez így, ha a kormány nyíltan vállalná a postával kapcsolatos politikáját, ha van ilyen, hiszen maga a törvényjavaslat által szabott állami feladatok között szerepel: az ágazati minisztérium és az ágazati miniszter feladata a nemzeti postapolitika kialakítása. Sajnos, ez nem előzte meg a jelen törvényjavaslat beterjesztését.
Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénytervezet, az előterjesztő szavaival ellentétben nem csupán a postai szolgáltatásokról szól - sokkal többről. A Magyar Posta az egész magyar postás szakma jövőjét határozza meg. A polgári kormányzat az előző négyéves ciklusban kiemelt kérdésként kezelte a Magyar Posta ügyét. A posta vezetése, hosszú elemző munka után, tudatosan új növekedési pályára állította annak működését. Ez nemcsak biztos megélhetést és szakmai előrelépést jelenthetett az ott dolgozó tízezrek számára, hanem az állami tulajdonban hatékonyan működni képes Magyar Posta világos jövőképét határozta meg.
Ennek a jövőképnek az alapja a posta egyedülálló logisztikai potenciálja volt. Ez a hálózat az országban a teljes körű lefedettséggel, és az erre legalkalmasabb eszközparkkal a leggyorsabb és legolcsóbb szolgáltatás biztosítására képes mind a mai napig. Ennek a stratégiának számos eleme volt, ezek közül most néhányat említek meg. A vállalatban rejlő logisztikai képességre épült az úgynevezett elektronikus közbeszerzési rendszer.
(12.30)
Az átalakuló közép-kelet-európai országokban elsőként egy olyan elektronikus kereskedelmi alaprendszert hoztunk létre, amely teljes kiépítettségében egyedi tranzakció szinten képes volt a központi közigazgatás és az önkormányzatok beszerzéseinek lebonyolítására. A rendszer éles rendszerbe állításával a kormányzati beszerzések átláthatósága valósággá válhatott volna.
A brókerbotrányok és ingatlanpanamák palástolására jóval alkalmasabb szocialista üvegzsebprogram helyett a beszerzések nyilvánosságát és költséghatékonyságát a digitális versenytárgyalások intézménye és internet nyilvánossága biztosíthatta volna. Mára tudjuk, hogy ez is már csak a múlté. A posta vezetése és az informatikai miniszter is számos alkalommal kinyilvánította, hogy nincs igény ilyen költséges rendszerek üzemeltetésére. A posta jövedelmezőségének, hosszú távú nyereségességének biztosítására volt hivatott a digitális távközlő rendszerrel kapcsolatos koncessziós jogok átruházása.
Hosszú évek megtorpanása után a Posta Tetra Rt.-ben folytatódott az a műszaki előkészítő munka, amelynek végén az EU-kötelezettségeknek végre megfelelhetett volna a kormányzati készenléti kommunikációs rendszer, lefedve a teljes Belügyminisztérium, a rendvédelmi szervek, a tűzoltóság, a katonaság és a mentők igényeit.
A választások előtt néhány hónappal megtorpanó beszerzés folytatása azóta is várat magára. A Posta Tetra Rt.-nél dolgozó kollégákat elbocsátották, majd moratórium és kormányzati hatáskörváltások után lassan a munka újra elkezdődni látszik. A Hírközlési Minisztérium még csak a múlt héten hirdetett győztest az egységes digitális rádiótávközlő rendszer előkészítésében kiírt pályázatra. A rendszer üzembe állítása még éveket vehet igénybe. Ez bizonyosra vehető: a feladatot már nem a Posta Rt. fogja ellátni.
A polgári kormányzat posta számára meghatározott növekedési pályájának harmadik fontos eleme a Postabank volt, illetve csak lehetett volna. Az ország teljes területét lefedő pénzügyi szolgáltatások - különösen a betétgyűjtés - terén a Postabank kivételes adottságokkal rendelkezik. Dicséretes és örömteli, hogy ilyen magas áron sikerült értékesíteni a pénzintézetet. Ezzel kapcsolatban azonban még sok kérdés tisztázatlan.
Az első és legfontosabb, hogy beszélhetünk-e egyáltalán az eladás lezárulásáról. Ellentmondó hírek és jogértelmezések láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az új tulajdonosnak a tőkepiaci törvény értelmében kell-e nyilvános ajánlatot tennie a megvásárlás előtt, s ha igen, mire is valójában. Továbbra sem tudni, milyen háttéralkukat tartalmaz a megállapodás. De a Magyar Posta szempontjából még ennél is fontosabb kérdés, hogy mindezek hogyan érinthetik a Posta napi működését. Szakmai körökben köztudott, hogy a pénzintézet szervesen kapcsolódott a Posta alap-infrastruktúráihoz.
Vajon ki használhatja a posta informatikai hálózatát a privatizáció után? Kinek és milyen díjat kell fizetnie az integrált postai hálózat üzemeltetéséért a jövőben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre nem kaptunk választ sem mi, sem a posta dolgozói. Az előző egy év történéseit ismerve és az előttünk fekvő törvénytervezet elolvasása megerősített abban, hogy mindezek a stratégiai célok már csak múlt időben értelmezhetők.
A koalíciós kormány első másfél éve a posta esetében is bizonyította, hogy a Kovács László-i „ merjünk kicsik lenniö gondolat még a legnagyobb állami vállalatokra is érvényes, ha azt elég szívós és kitartó rombolás előzi meg. Folyamatos postabezárások, kézbesítők tömegeinek elbocsátása, e-posta és még ki tudja, mennyi kezdeményezés, melynek egyetlen célja van: a posta tudatos és folyamatos rombolása.
A kormány ismeretlen postastratégiájának kimondva-kimondatlanul is egyetlen célja van: a posta piaci értékének folyamatos csökkentése, az alaptevékenység visszaszorítása, és ezzel a vállalat jövedelmezőségének csökkentése. Ennek a folyamatnak egyetlen haszonélvezője lehet: a posta jövőbeni tulajdonosai, akik áron alul juthatnak majd az értékes vállalathoz.
A szocialista kormány postát romboló tevékenységét aligha cáfolná, de egy más koncepció mellett érvként állhatna a nemzeti postapolitika, de nincs ilyen. Lehet azonban, hogy nem kell bánkódnunk emiatt, mert attól csak még szomorúbbak lennénk - nem tudhatjuk. De egy tény: ennek a törvénynek nagyot kellene változni ahhoz, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, de még ennél is fontosabb, a fogyasztók, különösen a kistelepülésen élők és végül, de nem utolsósorban sok ezer postai dolgozó számára elfogadható legyen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)