FÜLÖP ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Postát 1867-ben, a kiegyezés évében alapították. Ez a posta az akkori igényes Magyarország elvárásainak megfelelően kitűnő szervezet volt, nemzetközi szinten is elismertséget szerzett magának magas szintű szolgáltatásaival. A postás a megbízhatóság szinonimáját jelentette az országban, a derék, segítőkész, becsületes alkalmazottat a kézbesítőtől a felső vezetésig egyaránt. A Magyar Posta és jogutódja, a Magyar Posta Rt. jól szervezettségét, lakosságbarát szolgáltatási készségét többé-kevésbé a mai napig megtartotta, bár az utóbbi hat-nyolc esztendőben ez halványulni látszott. A posta lejtmenetében szerepe volt a távközlési és a műsorszórási tevékenység - egyébként indokolt - leválasztásának.
A posta szervezeti rendszere az elmúlt évtizedben alig változott, átmeneti helyzetet képvisel a korábbi állami szervezet és egy gazdasági társaság szervezete között. Ez részben a hosszú és értékes hagyományoknak, részben annak köszönhető, hogy a politika mind erőteljesebben bevonult a posta vezetésébe, állandóak lettek a vezetőcserék, és ebben a szakmai követelmények, a helyi ismeretek egyre inkább másodlagos szerepet játszottak a politikai megbízhatóság, a klienspolitika elsőbbsége mellett.
A Magyar Posta leépülése az MSZP-SZDSZ-kormányzás utóbbi másfél esztendejében felgyorsult. A kormány nem veszi figyelembe, hogy a posta ma is az ország egyik legfontosabb logisztikai hálózata, aminek a fejlesztése lenne a feladat. A kormány nem az alultőkésítettségből eredő postai szolgáltatási problémákat kívánja megoldani, ezeket magasabb szintre emelni, nem a lakosság jogos szolgáltatási elvárásait kívánja teljesíteni, nem a jelenlegi hálózatot kívánja esetleg más szolgáltatások bevonásával gazdaságosabbá tenni, hanem a hálózatot kezdi rohamléptekben zsugorítani. A közszolgáltatási és szociális szempontok egyértelműen kiestek a kormány preferenciái közül.
Az, hogy a kistelepüléseken megszűnik a postahivatal, illetve a helyi postai szolgáltatás, része a szociálliberális kormány modern falurombolási tervének, amibe beletartozik az iskolák bezárása, a vasúti szárnyvonalak leépítése és a helyi önkormányzatok önállóságának korlátozása is - ez utóbbi az önkormányzatok finanszírozásának megszorításán keresztül történik. A most megvitatásra kerülő törvényjavaslat újabb lépés ezen az úton, lényegileg a Magyar Posta Rt. folyamatos leépítését készíti elő.
Az előterjesztő a posta tevékenységének újraszabályozását a 2002/39. EK-irányelv 2002. július 7-ei hatálybalépésével indokolja, ami liberalizációs intézkedéseket ír elő a tagállamoknak a versenypiaci feltételek javítására, a postai piac teljes liberalizációjának az EU által előírt időpontig, 2009-ig történő megvalósítása érdekében. Ezzel a végső céllal természetesen az MDF egyetért, de szükségesnek tartja, hogy a Magyar Posta Rt. az ország második legnagyobb foglalkoztatást biztosító vállalkozása - ma több mint 40 ezer embernek ad kenyeret -, aminek mint hálózatnak kiemelt fontossága van az ország életének és gazdaságának szervezésében, akkorra erős pozícióban legyen a piacon jelentkező, elsősorban külföldi postai vállalkozásokkal szemben. Egyebek mellett ennek érdekében kellene átgondolni a tennivalókat, aminek nyomát sem látjuk a törvényjavaslatban.
A törvényjavaslat a legfontosabb közszolgáltatási kérdésekben a kezelhetetlen általánosságok szintjén marad. Ezeket pontosítani kell, mert értelmezésük teljesen önkényes lehet. Például az 5. § (3) bekezdése szerint az egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásoknak igazodniuk kell az igénybe vevők szükségleteihez, valamint a technikai, gazdasági és társadalmi környezethez. Mit mond ez a szakasz? Ki határozza meg ezeket a szükségleteket? Mit jelentenek a felsorolt környezeti tényezők? Hogyan viszonyul ez az EU követelményrendszeréhez? - és így tovább.
Másik példa: 33. § (1) bekezdésének a) pontja: a díjaknak a szolgáltatás költségén kell alapulniuk; 1/b) pontja: a díjképzésnek áttekinthetőnek, a díjaknak megkülönböztetéstől mentesnek és az igénybe vevők által megfizethetőnek kell lenniük. Kérdés, mit jelent az, hogy a díjaknak megfizethetőnek kell lenniük. Ez valami, feltehetőleg a szocializmusban gyökerező üres szólam. Ki mondja meg, hogy megfizethető-e a díj, és milyen réteg számára? Ha ennek tényleg mindenki számára olcsónak - bár ezt sem tudni, mit jelent - kell lenni, akkor mit jelent az, hogy a szolgáltatás költségén kell a díjaknak alapulniuk? Ezt pontosabban kell megfogalmazni, ez így, tisztelt Ház, üres szólam.
Különösen veszélyes és egyben parttalan a 40. § (2) bekezdése, nevezetesen az, hogy a postai hozzáférési pontok létesítése és működtetése során gondoskodni kell arról, hogy az azt igénybe vevők könnyen és akadálymentesen hozzáférhessenek a postai hálózathoz. A hozzáférhetőség feltételeinek megteremtésében érvényesíteni kell a fogyatékkal élők érdekeit.
Ez a paragrafus a postai pontok legfontosabb kérdéséről, azok területi elhelyezkedéséről nem mond semmit. Akár az egész forgalmat bonyolíthatná az egyik budapesti posta, hiszen ez könnyen és akadálymentesen hozzáférhető bárki számára, csak kicsit kényelmetlen, kicsit sok időt vesz igénybe, kicsit költséges és kicsit közszolgáltatás-ellenes felfogást tükröz. A paragrafus szellemében korlátlanul folytatható a falvak postahivatalainak felszámolása és a modern falurombolás - a példákat még sorolhatnám.
Általában elmondható, hogy a törvény nem határozza meg az egyetemes szolgáltatás minőségét, módját és sok fontos feltételét. A törvény alkotói valószínűleg nem tudják kellő pontossággal megfogalmazni ezeket a feladatokat, vagy a jelenlegi rossz gyakorlatot kívánják igazolni.
A 16. § (1) bekezdése szerint a postai szolgáltató a postai küldeményt a jogszabályban foglalt eltérésekkel és kivételekkel a címzett, illetve az egyéb jogosult átvevő részére a feladó által megjelölt helyen, az erre a célra szolgáló levélszekrénybe történő elhelyezéssel vagy a címzettnek, illetve egyéb jogosult átvevőnek történő átadással köteles kézbesíteni.
Biztosan teljesíthető ez a mobil postai szolgáltatás mellett? A szolgáltató fogja meghatározni, hogy a járat érkezésének időpontjában mindig köteles valaki várni a postát? Mi van, ha valaki nem tud vagy nem akar átvevőt állítani? Hogyan teljesülnek a kézbesítés gyorsaságára vonatkozó szerződéses feltételek? Eddig, látván az értesítést, a címzett átvehette a küldeményt a hosszú nyitvatartási idejű postahivatalban. Most hova kell mennie? A következő városba? Vagy ez jelenti az 5. §-ból idézett, a mai kornak, társadalomnak és technikának megfelelő szolgáltatást?
A sokat hangoztatott postai modernizáció egyik alaptétele, hogy a gazdaságtalan kispostákat be kell zárni. A Medgyessy-kormány megjelenéséig tudta a mindenkori magyar állam, hogy az állampolgárai a legfontosabbak, és a postai szolgáltatások szempontjából nem lehet a vidéket másodosztályba sorolni. Ez olyan szempont, amit a tisztelt kormánynak, és tisztelt kormánykoalíció, önöknek sem szabad megsérteniük.
Ha pedig az árképzés, a hatósági árak megállapítása így történik, akkor nem túl értelmes dolog gazdaságtalan kispostákról beszélni. Értem én, a gazdaságosságot úgy kívánják javítani, hogy a gyengébb egységeket fokozatosan leépítik. Ha ez a logika érvényesül, akkor a hálózat leépítésének nem lesz határa, hiszen a legjobb, legeredményesebb postahivatalok mögött mindig maradnak gyengébbek, amelyek így az önök logikája szerint feleslegessé válnak.
(13.00)
Szerencse, hogy ezt a kiváló gazdasági megközelítést más szolgáltatásoknál, például az elektromosenergia-ellátás terén még nem kívánják alkalmazni.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A posta utóbbi két évben jelentkező komoly gazdasági gondjainak kialakulásában nem a hálózatnak, hanem a téves fejlesztési koncepcióknak volt szerepük. A kisposták fenntartása és gazdaságosságuk javítása lenne az MDF számára az elfogadható út. Erre számtalan mód kínálkozik, és tudjuk, hogy ezekkel az illetékesek is foglalkoznak. Újabb funkcióknak lehetne ezekben a helyiségekben helyet találni, például ide lehetne telepíteni a teleházakat, postaboltokat lehetne létrehozni, esetleg a Magyar Posta más hálózatokkal együttműködve tartaná fenn a kisközségekben eddigi jó színvonalú szolgáltatásait, és még sorolhatnám.
A postahivatalok közös finanszírozása az önkormányzatokkal érdekes próbálkozás, és tudom, hogy mintegy húsz esetben sikerülni látszik. Az önkormányzatokat nyilvánvalóan a helység lakosaiért érzett, a kormányénál jóval felelősebb gondolkodás kényszeríti erre a lépésre. Itt a legfőbb korlátot az jelenti, hogy az önkormányzatok a kormány politikája következtében pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek, a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat pedig kifejezetten a helyi önkormányzatok ellehetetlenítése irányába tett újabb komoly támadást jelent.
A törvényjavaslat 43. §-ának a) pontja szerint a kormány kialakítja a nemzeti postapolitikát, a postai tevékenységek és a szolgáltatások alapvető elveit és feltételeit, valamint a postai infrastruktúra fejlesztésére irányuló állami programokat. Bölcs feladatmeghatározás, egyetértünk vele, csak nem mindegy, hogy a kormány ezt mikor teszi. Milyen legyen a jövő postája? A telematika, az információáramlás, a technika mai gyors fejlődése mellett erre kellett volna egy koherens kormányzati vízió.
Az MDF szükségesnek tartotta volna, ha a következő tíz esztendőben követendő politika kidolgozása s a stratégiai feladatok meghatározása megelőzte volna a hazai postai szolgáltatások jövőjét és a Magyar Posta Rt. sorsát alapvetően meghatározó postatörvénynek az Országgyűlés elé történő beterjesztését. Ebben ki kellett volna dolgozni azt a szabályozást, ami a Magyar Posta Rt. vagyongyarapodását, ütemes korszerűsödését elősegíti, és végig kellett volna gondolni az rt. tőkebevonásos privatizációjának kérdéseit. Megjegyzem, hogy a posta privatizálását az MDF csak úgy tudja elképzelni, hogy 50 százalék plusz egy részvény mindenképpen a magyar állam kezében marad. Remélem, a tisztelt kormánykoalíció ezt ugyanígy gondolta, függetlenül attól, hogy milyen mélyre vezet az a lejtmenet, amibe az országot kormányozzák. Jobb lett volna ezen koncepció keretében átgondolni a Postabank privatizálásának ügyét is, ami egyébként nehézségeket okozhat a postának, másrészt ennek külföldi számára történő értékesítését semmi sem indokolja.
Ez a törvény sok fontos technikai részletkérdésről rendelkezik, bár ebből több az általánosság szintjén mozog, de a stratégia felvázolásával adós marad. Egyetértünk azzal, hogy a posta nem lehet a költségvetés által eltartott szervezet, az is nyilvánvaló, hogy ezzel a szolgáltatással meg lehet a piacról élni. Fontos feladatunk, hogy megfelelő szabályozással ezt Magyarországon biztosítsuk. Az EU-jogharmonizáció fontos dolog, a harmonizáció a jövő postai szolgáltatásait tekintve pozitív elmozdulást is jelent. Az EU-előírások számunkra kedvezőtlen túlteljesítése azonban csak az MSZP-SZDSZ-kormány elfogadhatatlan szokása, ami mögött nemzeti érdekek nem, lobbiérdekek annál inkább állhatnak.
Érthetetlen a Magyar Posta Rt. jelenlegi gyenge versenyképessége mellett a törvényjavaslatban diktált gyors piacnyitás, ami a szolgáltatások biztonságát a törvényi szabályozás gondossága ellenére is veszélyezteti a többi, már korábban felsorolt fontos negatívum mellett. Nagyon veszélyesnek és indokolatlannak tartjuk, hogy a postai pénzforgalmi és a pénzügyi, valamint a belföldi postautalvány-szolgáltatásokat a törvényjavaslat kivenné az egyetemes postai szolgáltató, a Magyar Posta Rt. kizárólagos jogosultsági köréből. Ezt semmilyen EU-irányelv nem írja elő. A feladatot a Magyar Posta Rt. jól és nem utolsósorban botránymentesen látja el. A posta éves pénzforgalmi árbevétele ebből közel 40 milliárd forint/év. Ennek csökkenése, kiesése nem lehet érdeke a kormánynak. Most, a K&H-botrány árnyékában különös óvatosságot igényel ennek a szolgáltatásnak a piacosítása, és végül értelme sincs, bár tudom, ez nem túl meggyőző érv. Az MDF ezt nem támogatja.
Nem tudjuk elfogadni a 7. § (1) bekezdés b) pontjának azt a részét, amely szerint a hivatalos iratokkal kapcsolatos szolgáltatás kizárólag az egyetemes postai szolgáltató által végezhető szolgáltatás, amennyiben kormányrendelet erről másképp nem rendelkezik. Az MDF szükségesnek tartja, hogy ennek végzése törvényi szabályozás keretében a Magyar Posta Rt. feladata maradjon. Ezt a mindenki számára kiemelten fontos munkát a posta jól és megbízhatóan végzi. Számára tervezhető biztos bevételt jelent, a kormánynak a paragrafusban rejtett, számunkra ismeretlen ambícióiról le kell mondania.
A Magyar Demokrata Fórum az indokolt EU-jogharmonizációs lépéseket támogatja. A közszolgáltatások színvonalának csökkenését, a postabezárásokat nem tudja elfogadni, szükségesnek tartja a szolgáltatások pontosabb meghatározását, a liberalizációban lassúbb, átgondoltabb, több biztonsági garancia melletti lépéseket tart indokoltnak. A hátralévő időszakban alapvető fontosságot tulajdonít a Magyar Posta Rt. megerősítésének, ennek keretében piaci érdekei szem előtt tartásának.
Az előterjesztő a törvény általános indoklásának utolsó mondatában így fogalmaz, az 52. oldalon található: “A legfontosabb követelmény az elkészült új postai szabályozással szemben, hogy az egyetemes postai szolgáltatások továbbra is az egész ország területén, minden állampolgár számára egyenlő feltételek mellett, elérhető áron, a mai kor követelményeinek megfelelő módon és megkülönböztetésmentesen hozzáférhetőek legyenek.ö
Ha még hozzátette volna a miniszter úr, hogy a nemzeti érdekek ne sérüljenek, akkor ezzel a törvénnyel teljesen egyetértenénk. Az egyetlen baj, hogy ez a törvényjavaslat nem erről szól.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)