GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége is örült annak, hogy ez az eseti bizottság felállt, és ezt az országgyűlési határozati javaslatot letette a parlament asztalára. A probléma, amelyről beszélünk, néhány nagyon sajátos jellemzővel bír. Azt ugyan nem állítom, hogy csak erre a problémára jellemzőek ezek a bizonyos jellemzők, de azt igen, hogy erre biztosan.
Az egyik az, ismerünk ilyeneket egyébként a politikából, hogy túl sok gazdája van ennek a dolognak, és a sok bába között gyakran elvész a gyerek. Erre mondja azt a határozati javaslat, hogy jöjjön létre egy tárcaközi bizottság, amely mind az országos, mind a megyei szintű koordinációt képes lesz ebben az ügyben ellátni - ez is nagyon fontos. A másik ilyen jellemzője ennek a dolognak az előbbi államigazgatási jellemzőn túl egy sajátos politikai jellemző: vannak olyan ügyek, amelyekről a politika addig-addig beszél mint problémákról, mint megoldandó feladatokról, hogy ezzel a sok-sok beszéddel sikeresen el tudja szabotálni azt, hogy bármit is tegyen.
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen ebben a Házban, aki nem is egyszer láttam a Monthy Pyton-csoportnak, ennek az angol humorista csoportnak a Brian élete című filmjét, amelyben van egy nagyon jó jelenet, ami ezt a helyzetet jellemzi. Ebben a Poncius Pilátus és a rómaiak rémuralma alól Júdeát felszabadítani akaró lázadók egy kis csoportja egy félhomályban tartott szobában ücsörög, és a lehetséges forradalom, a felkelés esélyeit latolgatják. Ott ülnek hatan-nyolcan egy asztal körül, az egyik társuk éppen kint hadakozik az utcán a rómaiakkal, ők nyolcan bent beszélgetnek a szobában, hosszan taglalják annak az esélyeit, hogy vajon el lehet-e űzni a megszállókat, amikor az egyikük rácsap az asztalra, és azt mondja, hogy elég a beszédből, most már csináljunk végre valamit. Ehhez rögtön csatlakozik egy másik, aki egyetért vele, és mondja, hogy szerintem is, itt most már tényleg túl sokat beszéltünk, itt az ideje annak, hogy végre valamit csináljunk, mert ez így nem mehet tovább. Megszólal a harmadik, és ő is elmondja ugyanazt, hogy ennek a sok beszédnek se teteje, se alja, ha csak beszélünk, nem fog történni semmi, és aztán ezt elmondja a negyedik, ötödik, hatodik, és beszélnek természetesen tovább anélkül, hogy bárki felállna, kimenne abból a szobából, és tenne valójában valamit.
Sokáig sok-sok ügyről gondolhattuk és gondolhatjuk azt, hogy a politika így bánik ezekkel a dolgokkal. Viszonylag hálás dolog felállni itt a parlamentben, tartani egy sajtótájékoztatót, és elmondani azt, hogy ezen a területen mennyi minden teendő lenne, pláne akkor, amikor egy nagyon bonyolult, összetett dologról van szó, ahol az államigazgatás különböző szerveitől kezdve az önkormányzatokon keresztül nagyon sok mindenkinek a felelőssége megtalálható ebben az ügyben. Itt mondjuk ki azért ezek között a falak között, hogy természetesen a politikán, a minisztériumokon, az önkormányzatok vezetésén túl bizony nagyon-nagyon komoly az egyes ember személyes felelőssége is ebben az ügyben. Ebben a tekintetben talán ez a probléma - és ebben segít az, hogy mi beszélünk róla sokat, és időnként az asztalra csapunk, hogy most már csinálni kellene valamit - működhet, maga az allergia és az általa okozott egyéb betegségek mint társadalmi jelenség, talán úgy is felfoghatók, mint egyfajta védőoltás a társadalom számára, amely figyelmeztet arra, hogy bizony az egyéni felelősség is megáll ebben a dologban. Jellemző ebben az ügyben az, ezt bizonyára mindannyian tudjuk, hogy saját magának mindenki hajlamosabb megbocsátani, amikor a saját kertjéről van szó, és a saját munkáját kellene elvégezni, másoknak nem ennyire hajlamos.
Ami pedig a törvényi szabályozást illeti, elhangzott itt, és ennek én nagyon örülök, hogy részben már meg is valósul az, ami az eseti bizottság által javasoltak között szerepel. Miről is van szó? Az egyes gyomnövények ellen a kötelező védekezést jogszabályok rendelik el, a növényvédelemről szóló törvény. Azonban tudjuk azt, hogy nagyon sokan, akik a földet használják, a termelők bizonyos kötelezettségüknek nem tesznek eleget, illetve vannak olyan területek, amelyeknek a gazdája nem jó gazda ebben a vonatkozásban. Ezek a mulasztások természetesen aztán nagyon érzékenyen érintik mindazokat, akik parlagfű-érzékenységben szenvednek, és sok-sok becslés elhangzott ebben a Házban ebben az ügyben is, a legóvatosabb becslések szerint is meghaladja az egymilliót csak azoknak a száma, akik konkrétan a parlagfűre érzékenyek.
A hatályos jogszabályok szerint a kötelezettséget elmulasztó személyt egy határozat felhívja az előírások teljesítésére, és ebben kiszabnak az ő számára egy határidőt. Amennyiben ennek nem tesz eleget, akkor a hatóság elrendeli a közérdekű védekezést; ez azt jelenti, hogy az e célra létrehozott járványelhárítási keretből a kötelezett költségére a hatóság elvégezteti azt. Azonban a jelenlegi eljárás, erről beszélünk most ebben a vitában, és erről beszéltünk sokat az elmúlt hónapokban ebben az ügyben, ahogy ezt a gyakorlati tapasztalatok alátámasztják: nem eléggé hatékony a határozat kézbesítése, főként ha a kötelezett ennek a határozatnak a meghiúsítására törekszik, illetve az abban foglalt határidő eltelte alatt az egészségre veszélyes növény továbbra is fejlődik. Másrészt azt is tudjuk, hogy a különböző földhasználati jogviszonyok bonyolultsága miatt, és ezáltal a kötelezhető személy kiléte megállapításának nehézsége miatt szintén hosszadalmasabbá válik az eljárás, nehezedik ennek a befejezése.
Elhangzott itt többek részéről - és én nagyon örülök annak, hogy ezt a miniszter úr elmondta, hogy a kormány már döntött ebben a dologban -, hogy a növényvédelmi törvénynek a módosítása szükséges, hogy ez az eljárás gyorsabb legyen, hogy az egészségkárosító hatás, illetve a veszélyeztetés mielőbbi megszüntetésének jogi lehetőségét megteremtsük.
(14.20)
Ez megvalósítható ezen törvény normaszövegének esetleg a kiegészítésével, egy új paragrafus beiktatásával, amely esetleg szabályozhatja azt, hogy a parlagfű elleni védekezési kötelezettség elmulasztásának megállapítása esetén néhány napon belül ez az eljáró illetékes hatóság határozatban elrendelheti a gyomnövény közérdekű védekezés keretében történő megsemmisítését.
Azonban a lényeg az, amit a miniszter úr is elmondott, hogy maga az eljárás, az eljárási szabályok legyenek némiképp gyorsabbak és az ügyet jobban szolgálók. Ezt szolgálja adott esetben az, hogy ez a határozat, ez a vonatkozó határozat hirdetmény útján is közzétehetővé válhatna, illetve hogy az esetleges fellebbezésnek nem lenne vagy nem lesz halasztó hatálya. Ezek nagyon fontos dolgok, és azt gondolom, ha ezt a törvényjavaslatot ide a kormány beterjeszti a Ház elé, akkor ezt valamennyi parlamenti frakciónak kötelessége az itt tárgyaltak szellemében támogatni, hogy minél hamarabb megszülethessen ez a jogszabály.
Említettem azt, hogy a politika hajlamos sokszor túl sokat beszélni ezekről a dolgokról. Én Selmeczi Gabriellával és mindenki mással egyetértek, aki azt mondja, hogy itt bizony nagyon komoly pénzkérdésről is beszélünk. Azt mondja az országgyűlési határozati javaslat, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy biztosítson a 2004. évi költségvetési törvényben az eddig alkalmazott módszereken, feladatmegosztásokon és forrásokon túl másfél milliárd forintot a közérdekű védekezés végrehajthatósága érdekében. Erre elmondta a miniszter úr az imént a vitában, hogy mire ez a határozat megszületik - most tárgyalunk róla -, addigra a kormány már nem tudott tárgyalni erről a költségvetési törvény tárgyalásakor, azonban esetleges képviselői módosító indítványokkal ez még korrigálható a költségvetés során.
Én nagyon fontosnak tartom itt elmondani azt, hogy érdemes erre odafigyelnünk, és fontos lenne az, hogy növekedjenek a következő évi költségvetésben azok a források, amelyeket a kormányzat erre a célra tud szánni. Hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor adott esetben még egy esetleges említett törvénymódosítással együtt is újra beszéltünk valamiről, viszont nem léptünk ebben az ügyben előre.
Ezekkel a kiegészítésekkel, ezekkel a megjegyzésekkel a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében én is kérem valamennyiüket, valamennyi frakciót és valamennyi képviselőtársamat, hogy vitassuk meg ezt a javaslatot, tegyük meg az esetleg még meglévő jobbító észrevételeinket, és aztán lehetőség szerint konszenzussal fogadjuk el, a benne foglaltakat pedig próbáljuk meg betartani. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő