BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elhangzott az, annak érdekében, hogy az emberek is egy kicsit jobban ismerjék, miről is beszélünk, súlyt kell helyezni az ismeretek terjesztésére. Úgyhogy én most erre vállalkozom egy kétperces erejéig.

Miről is beszélünk? Ez a növény, amit parlagfűnek nevez a magyar népnyelv, latinul ambrosia elatior, egy észak-amerikai félsivatagi növény. Ez a mostani sivatagosodó magyar klímában is prímán érzi magát, mert körülbelül még mindig kétszer annyi víz van neki, mint amennyit az őshazájában megszokott. Az indiánok egyébként nem érzékenyek a pollenjére. Az egész pollenallergia valamikor a harmincas-negyvenes években Chicagóban kezdődött, amikor a prérikről, a kukoricaföldekről befújta a szél a pollent.

A mi viszonyaink között akár másfél-két méteresre is meg tud nőni, és egy-egy növényi egyed több száz millió, akár egymilliárdnyi pollent is képes teremni. Az infekciós küszöb, amiről a képviselő úr az előbb beszélt, körülbelül 30-40 pollen/köbméter. Csak tájékoztatásul: Nyíregyházán ennek a tíz-tizenötszörösét mérték, mondjuk, augusztus második felében, szeptemberben. Tehát több száz pollen/köbméteres koncentrációk fordultak elő abban a térségben.

Jó hír a sok rossz között, hogy a pollenje relatíve nehéz, és ezért viszonylag - különösen alacsony szélsebességek mellett - hamar kiülepszik. Amikor itt én állandóan az erődítést emlegetem, ennek az az oka, hogy a parlagfű egyébként ott is meg szokott teremni, csak éppen nem bír kijönni belőle, éppen a felületi érdesség, illetve a szélsebesség csökkenése miatt.

Ahogy a képviselő úr is említette, a parlagfű felülete olyan, mint egy sündisznó, minden egyéb allergén rátapad, tehát nemcsak maga a parlagfűpollen, hanem a rátapadt szennyeződés is allergiát okoz.

Köszönöm szépen. (Taps.)