DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, hogy Karsai Péter egyébként gondolatgazdag felszólalása nem mindenben volt pontos a múlt felidézésekor. Tudniillik 1999 decemberében az akkori kormánypártok nem egy új alkotmánnyal kívántak tisztelegni az ezeréves magyar államiság előtt, hanem csupán az volt a céljuk, hogy új számot kapjon az alkotmány, felcserélés következzen be az egyes fejezetek között, és az egyes paragrafusokat is átszámozzák. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban 1999. december 21-én két szocialista képviselőtársammal, Csákabonyi Balázzsal és Avarkeszi Dezsővel együtt határozati javaslatot nyújtottunk be a plenáris ülés elé, melyben azt indítványoztuk, hogy az 1998-ban megszakadt alkotmányozási munka folytatódjon. Akkor, december 21-én a plenáris ülés, ha kis többséggel is, de elvetette ezt a határozati javaslatot, s így nem nyílt arra lehetőségünk, hogy az alkotmányozás munkáját folytassuk.

Egyébként nem nulláról kellene indulnia ennek az alkotmányozási folyamatnak, hiszen az Országgyűlés három évvel 1999 előtt, 1996-ban, szintén december vége felé, elfogadta a 119/1996. országgyűlési határozatot, amelyben meghatározta az új alkotmány szabályozási koncepcióját. Amennyiben az ellenzék oldaláról van késztetés arra nézve, hogy újítsuk fel ezt az alkotmányozási folyamatot, úgy ítélem meg, hogy a kormánypártok erre nyitottak. Egyébként megítélésem szerint Szili Katalin házelnök asszony felvetését, miszerint szükséges egy új alkotmány megalkotása, komolyan kell vennünk. Nem az a célja sem a házelnök asszonynak, sem a szocialista frakciónak, hogy léggömböket eregessen, hanem az, hogy valóban, a megkezdett alkotmányozási munka befejeződjön.

Köszönöm a figyelmet.