DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az alkotmánymódosító törvényjavaslat vitájában Vastagh Pál mondta el vezérszónokként a Szocialista Párt álláspontját, ennek következtében más szocialista képviselőnek nem nyílt lehetősége arra, hogy a párt álláspontját más oldalról megvilágítva kifejtse.
Ez volt az oka annak, hogy az alkotmánybírósági törvényről szóló felszólalásomban, vezérszónoki hozzászólásomban részletesen tárgyaltam olyan kérdéseket is, amelyek egyszerre jelentek meg az alkotmánybírósági törvényjavaslatban, illetőleg az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatban.
(16.30)
Ezt a megoldást Rubovszky képviselőtársam kifogásolta, azt állítván, hogy összekeverem a két törvényjavaslatot. Most kizárólag a jegyzőkönyv számára és Rubovszky képviselőtársam megnyugtatása érdekében nagyon röviden utalnék arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény igenis tartalmazza azokat a hatásköröket, amelyekről az akkori felszólalásomban említést tettem, így például a helyi önkormányzati képviselő-testület feloszlatásával kapcsolatos alkotmánybírósági hatáskört nemcsak az alkotmánymódosítási törvény tartalmazza, hanem az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat 61. §-a is. Ő sem követett el hibát, noha ezt állította, amikor tárgyalta a jogegységi határozattal kapcsolatos problémákat, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat legalább tíz helyen említi ezt a hatáskört.
Mindezt csak azért említettem meg, hogy tisztázzuk egyértelműen az alkotmánymódosító törvényjavaslat, illetőleg az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat egymáshoz való viszonyát.
Felszólalásomban elsősorban a jogegységi határozatokkal kapcsolatos, az előző ülésen már kibontakozott vitához szeretnék hozzászólni. Akkori vezérszónoki felszólalásomban ezt a témakört csak nagyon röviden tudtam érinteni, azt említettem meg, hogy megítélésem szerint és a szocialista frakció megítélése szerint is egy ilyen alkotmánybírósági hatáskör nem teremt semmiféle hierarchikus függési viszonyt az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság között, és ezen túlmenően nem áll ellentétben a hatalmi ágak megosztásának elvével sem, hiszen a hatalmi ágak megosztásának elvét egyáltalán nem csorbítja az a tény, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti az alkotmányellenes törvényt, az Alkotmánybíróság megsemmisíti az alkotmányellenes kormány- és miniszteri rendeletet, az Alkotmánybíróság megsemmisíti az alkotmányellenes önkormányzati rendeletet.
Most azonban egy más aspektusból is meg kell vizsgálnunk ezt a problémát, mégpedig egy olyan szemszögből, ami ugyan a parlamenti vita során eddig még nem merült fel, de a szakirodalomban annál inkább. Ez pedig az a kérdés, hogy érinti-e, és ha igen, milyen mértékben, milyen módon a jogegységi határozatokkal kapcsolatos tervezett alkotmánybírósági hatáskör a bírói függetlenség elvét, és ezzel összefüggésben egy ilyen hatáskör miként alakítaná az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság kapcsolatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma is bonyolult és nem egyértelműen tisztázott a helyzet, tehát nem arról van szó, hogy valamiféle új megoldással zavart akarnánk az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság kapcsolatába beleépíteni, hanem pontosan az a cél, hogy a mai, jogilag nem egyértelmű konstrukciót egy tiszta jogállami, a jogbiztonság követelményének megfelelő megoldással helyettesítsük.
A jelenleg hatályos szabályozás mind az alkotmányban, mind az alkotmánybírósági törvényben ugyanis egy sajátos viszonyrendszert teremt a két intézmény között. Az alkotmány értelmében a bírák függetlenek és kizárólag a törvénynek vannak alávetve, mondja az alkotmány 50. §-ának (3) bekezdése, ám az alkotmány 47. §-ának (2) bekezdése azt is kimondja, hogy a bíróságok számára a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatainak a végrehajtása, teljesítése kötelező. Ez pedig azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ki kell egészítenünk az 50. § (3) bekezdését az előbb említett 47. § (2) bekezdéssel, és úgy kell együttesen értelmeznünk őket, hogy valóságos tartalmukat, értelmüket megfejtsük.
Teljesen egyértelmű, hogy a bírák nemcsak a törvénynek vannak alávetve, hanem alá vannak vetve a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatának is, teljesen függetlenül attól, hogy ezt a jogegységi határozatot normatív aktusnak tekintjük, avagy sem. Megítélésem szerint a jogegységi határozat normafunkciót tölt be, és annak következtében, hogy az alkotmány rendelkezik a jogegységi határozatról, annak a normafunkciója még erősödik is a korábbi állapothoz képest, amikor egy ilyen rendelkezés csak a bírósági szervezeti törvényben szerepelt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az Alkotmánybíróság és a bírósági szervezetrendszer kapcsolata megjelenik az Alkotmánybíróságról szóló jelenleg hatályos törvényben is. Annak 38. § (1) bekezdése ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a bíró, amennyiben az előtte folyó eljárásban, ügyben úgy érzékeli, hogy az alkalmazandó jogszabály alkotmányossági szempontból aggályos, akkor fel kell függesztenie ezt az eljárást, és kezdeményeznie kell az Alkotmánybíróságnál a normakontrollját, mégpedig nem absztrakt, hanem a konkrét esethez kapcsolódó, úgynevezett konkrét normakontrollját.
Ebben az esetben tehát teljesen egyértelmű, hogy a bíró csak az alkotmányos törvényeknek, és nem általában a törvényeknek van alárendelve, és ha létezik ma egy ilyen szabály, akkor felmerül az a kérdés, hogy mit kell tennie a bírónak abban az esetben, ha észleli az alkalmazandó jogegységi határozat alkotmányellenességét. Természetesen lehetősége nyílik arra, hogy annak a jogszabálynak az alkotmányosságát kérdőjelezze meg, amin a jogegységi határozat alapul - vagy több jogszabályét, hiszen az úgynevezett jogegységi határozat nem szükségképpen csak egy normára épül -, és ebben az esetben az Alkotmánybíróság a normakontroll keretében tisztítja meg a jogrendszert az alkotmányellenes jogegységi határozattól.
Előfordulhat azonban, hogy az a jogszabály vagy azok a jogszabályok, amelyeken az alkotmányossági szempontból nem megfelelő jogegységi határozat alapul, önmagukban alkotmányosak, csak az értelmezésük, a Legfelsőbb Bíróság által történő normatartalom-kifejtésük nem felel meg az alkotmányossági követelményeknek. A jelenlegi alkotmánybírósági gyakorlat erre a problémára már ad bizonyos választ, tudniillik a 38/1993-as alkotmánybírósági határozat egyértelműen kimondja azt, hogy kímélni kell általában a jogszabályokat, és ha lehetőség nyílik arra, hogy a jogszabálynak alkotmányos legyen az értelmezése, akkor az Alkotmánybíróság előírja az adott jogszabály alkalmazásánál szükségképpen felmerülő alkotmányossági követelményeket, és abban az esetben csak ezen alkotmányossági követelmények betartásával lehet a továbbiakban a jogszabályt alkalmazni.
Emellett az alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság 1/1993-as teljes ülési állásfoglalása úgy döntött, hogy az alkotmányjogi panasz elbírálása esetében lehetőség nyílik egy úgynevezett kétlépcsős konstrukció alkalmazására. Ebben az esetben először kísérlet történik arra, ha erre az adott norma lehetőséget biztosít, hogy ilyen alkotmányossági alkalmazási követelményeket állapítsanak meg, amennyiben azonban a joggyakorlat azt nem veszi figyelembe, akkor második lépcsőként az Alkotmánybíróság már arra kényszerül, hogy magát a normatív aktust, magát a jogi normát semmisítse meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többféle megoldása lehetséges tehát ennek a problémának, a mostani rendezés azonban nem tűnik igazán megalapozottnak. Ha tiszta helyzetet akarunk teremteni, ha garantálni akarjuk a jogbiztonságot, ha el kívánjuk érni azt, hogy az ilyesfajta alkalmazással kapcsolatos alkotmányossági követelménymeghatározások ne kerüljenek ellentétbe jogegységi határozatokkal, ha nem kívánjuk a bírákat abba a helyzetbe hozni, hogy dönteniük kell, hogy most az Alkotmánybíróság álláspontját, vagy pedig a Legfelsőbb Bíróságét vegyék-e figyelembe, akkor szükségszerű az, hogy a jogegységi határozatok esetében elismerjük az Alkotmánybíróság hatáskörét.
Amúgy az Alkotmánybíróság döntései - mindenféle döntésről szó van itt - mindenkire kötelezőek, erga omnes kötelezőek, tehát ma is lehetőség nyílik arra, hogy indirekt módon, közvetetten az alkotmányellenes jogegységi határozatot az alkalmazásnál megszabott alkotmányossági követelmények megfogalmazásával az Alkotmánybíróság lényegében megsemmisítse. Ennél azonban - mint az előbb már említettem - tisztább megoldás az, ha konkrét, egyértelmű hatáskört kap az Alkotmánybíróság.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Hankó Faragó Miklós tapsol.)