DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök úr! Képviselőtársaim! Horváth János képviselőtársammal ebben a témakörben már korábban is vitatkoztam, most meg szeretném ismételni az e korábbi vita során általam elmondottakat.

Megítélésem szerint a mai alkotmányosságnak nem az az alapvető kérdése, hogy ennek mi a száma. Egyébként meg kell jegyeznem, az Ellenzéki Kerekasztal határozottan tiltakozott az ellen 1989-ben, hogy új alkotmány szülessen, és kizárólag arra adott felhatalmazást az akkori Országgyűlésnek, hogy az alkotmányt módosítsa. Emellett 1994-98 között azért elsősorban az akkori kormánypártok törekedtek arra, hogy egy új alaptörvény szülessen, noha voltak olyan ellenzéki képviselők is, akik kellő, megfelelő támogatást nyújtottak ehhez a munkához. 1999 decemberében - mint erre egy korábbi kétperces felszólalásomban már utaltam - a parlament akkori kormánypárti többsége szavazta le azt, hogy folytassuk az alkotmányozás munkáját. Az nem megoldás, tisztelt képviselőtársam, hogy átszámozunk egy alkotmányt, azt a látszatot keltjük, hogy valami új keletkezett, miközben a tartalmában nem történik érdemi módosulás!

Megítélésem szerint nem az a magyar alkotmánynak az alapvető problémája, hogy az 1949. évi XX. törvény címet viseli, ha sokan nem jól érzik magukat e hazában, ennek nem ez az oka. Azért szükséges az új alkotmányozás folytatása, tisztelt képviselőtársaim, mert számos, nagyon komoly hiányossága fedezhető fel az alaptörvénynek, számos szakmai hibát találhatunk benne, ha alaposan olvassuk. Egyes esetekben valóban konkrét szövegekben megjelenik például a hatalomegység elvének megfelelő konkrét rendelkezés, ezeket mindenképpen felül kellene vizsgálni; emellett pedig egyfajta nemzeti egységet is kifejezhetne az, ha egy új alkotmány születne, és nem kizárt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy abban az esetben talán a társadalom többsége - ha nem is mindenki - jobban érezné magát.

Köszönöm a figyelmet, és elnézést az időtúllépésért.